Ikrek

12. fejezet

- Megjöttem!- léptem be az ajtón.
Amikor beléptem apa és Szeli a kanapén ültek, és ettek valamit. (Szerintem szendvicset, de nem biztos)
- Szia Dia!- mondta ezt apa, és közben fakargatta a fejét.- Hát... gyere, ülj le!
Szeli mellé ültem, aki a kezemet szorongatta.
- Na szóval, lányok!- kezdett bele apu.- anyátok most elment pár napra a mamáékhoz. Hát... Hogy is mondjam el... Hát anyátok... Engem... Megcsalt! Már kb 2 hónapja azt hiszem. De remélem minden rendbe fog jönni!- mondta ezt apu, és egy könnycseppet láttam az arcán, amit idegesen le is törölte.
Ezt viszont én nem hiszem el! Erre gondoltam, de azt hittem, hogy nem ez lesz... De sajnos ez van! Anyától ez szerintem egy kicsit szemét volt! Azért még is csak, hogy tehetett ilyet? Ez nagyon durva! Legszívesebben most sikítoznék az ágyamba, és egész este sírnék az ágyamba.
Szeli nagyon erősen fogta a kezemet, és mellettem zokogott! Én is így tettem! Amint megláttam Szelit, én is teljesen kiborultam! Aztán sírva kinyögtem apára nézve:
- Dd... dee... ugye nnnem foghtook ehlválni?
Apára néztem, és már ő is teljesen kikészült, és már nem törölte le ő sem a könnyeit. Aztán megölelt minket, és mi nagyon kapaszkodtunk apába. De én nem bírtam magammal! Sírva rohantam fel a szobámba, és a párnámba sírtam! Ezt ne! Én azt hittem minden rendbe van a családdal, de most úgy tűnik, hogy mégsem. Bár...

Visszaemlékezés:

Apa és anya már megint üvöltöztek egymással! Annyira nem bírtam, hogy a párnába temettem a fejem, és nem akartam hallani semmit! A szüleim mostanában sokat veszekednek... De ez már régóta így van! Sajnos! Én egyszer imádkoztam is értük, hogy ne veszekedjenek annyit! De nem csak én, Szeli sem bírja túl jól a helyzetet! A többiek nem látják rajta, mert ügyesen titkolja, de én látom rajta, hogy nem olyan boldog... Remélem ez nem lesz rosszabb!

(Ezt harmadikos koromban írtam)
Amikor erre visszaemlékeztem elkezdtem bőgni, úgy, hogy az egész utca hallotta a bőgésemet! Szeli is ott volt az ágyamnál, de ő teljesen lefagyott! Egy szót sem szólt, csak folytak le a könnyei. Nyomasztó lehetett minket nézni! Apa nézett minket, és az ajtónak támaszkodott. Én aztán lefürödtem, fogat mostam és átöltöztem. Szeli is ugyanúgy tett, mint én. Apu utána puszit adott nekünk, (pedig nem szokott, de ez most kivételes este volt) és ő is ment lefeküdni.

(Sziasztok! Remélem nem lett olyan rövid ez a rész!)