Ikrek

15. fejezet

Eltelt két év azóta. De a legszörnyűbb dolgot még nem is meséltem el! Pár hónappal utána kiderült, hogy anya rákos, és már csak öt hónapja van hátra... Már nem él köztünk... De szerencsére már sokkal jobban vagyok! Szeli is! Szelivel vagyok most a legjobb kapcsolatban! Most nincsenek barátaim, csak Szeli! És rá mindig számíthatok! De nem azért nem voltak barátaim, mert lúzer voltam, hanem azért, mert olyan depresszió féleségbe voltam... Jut eszembe Kevinnel csak nagyon ritkán találkoztam, és csak haverként, mert megmondtam neki, hogy nem fog még menni! De már 16 éves vagyok! Szerintem már készen állok! Ráírok Kevinre! Szegényke, már két éve vár rám... De mi van, ha már nem szeret? Mi van, ha már van barátnője? Mi van, ha már engem látni se akar? Nem érdekel, ráírok, aztán lesz, ami lesz!
Eltelt tíz perc. Csak most látta az üzit, amit küldtem neki.

K: Most komoly?! Tényleg? El sem hiszem!!! Megérte eddig várni! Találkozhatnánk esetleg ma valamikor!
É: Oké! Én benne vagyok!😉❤
K: És mikor? Olyan három körül jó lesz?
É: Persze! Akkor gyere a házunkhoz háromra!
K: Oké! Szia!❤
É: Szia!❤

Végre megtettem! Végre! Amúgy simán két hónap után már jártam volna vele, de aztán jött ez az anyukámmal... Próbálom visszatartani a sírást, de nem nagyon megy... Nagyon szerettem anyát! Nagyon! Még azt is elviseltem, higy elváltak, de... Remélem békésen fentről néz minket, és közben mosolyog. Úgy szeretném látni! Nagyon szeretném!
Gyorsan megfogtam egy zsepit, és letöröltem a könnyeimet, és kifújtam az orromat. Miután rendbe szedtem magam, megjelent az ajtónál Szeli. Én odasiettem hozzá, és megöleltem! Szeli nagyon szép! Kontaklencsét kord, amitől kék lett a szeme. (Nekünk barna a szemünk eredetileg.) Nagyon jól áll neki a kék szem! Én maradtam a barna szemnél, és a barna hajnál, már két éve. Durva, már két éve ugyan olyan a hajam! Nagyon tetszik így a hajam! Mindig is barna szemű, barna hajú akartam lenni!
Megcsörrent a telóm. Szeli az ágyam szélére ült, én meg előkaptam a telóm. Egy üzenetem jött, még hozzá MIMITŐL!!!
- Szeli!- löktem oldalba.- Mimi írt!
Igen. Szelivel mindent megbeszélünk! Szinte mindent!
- Na ne! Mit írt?- kíváncsiskodott.
- Azt, hooogy... Mi? Most komoly? Tényleg?- ordítoztam, és sikítoztam.
- Ha nem tudod felolvasni, akkor majd én elolvasom.- és kikapta a telómat a kezemből Szeli.
- Jézusom!- lepődött meg ő is.- Most komoly visszajön? Itt fog lakni? De jó! Már én is rég láttam! Nem voltunk ám olyan rosszba!
- Jaja! Jaj, de annyira örülök!!! Nagyon!- sikítoztam, és bekapcsoltam valami zenét a telómon, és elkezdtem az ágyamon táncolni, amihez Szeli is csatlakozott. Énekeltünk nagyon sokat, és ugráltunk folyamatosan! Aztán lefagyott a telóm... Mi? Ne már!!!
- Nem nézünk meg valami filmet?- kérdeztem Szelit.
- De! Mit?
- Nagyfiúk 2?- javasoltam.
- Oké, benne vagyok!
Ránéztem az órámra. Óóó. Még csak délelőtt tizenegy óra van. Az még messze van a háromtól!
Már éppen indította volna el a filmet Szeli, de én megállítottam.
- Várj!- koáltottam.- Hozok még valami nasit.
- Jóó... De siess!- türelmetlenkedett a tesóm.
Szaladtam le a lépcsőn, és a konyhába értem. Ott a legfelső polcon voltak a finomságok! Amúgy apa nincs itthon. Három hétig Szlovéniába ment. Valami céges ügy. Nem figyeltem...
A szekrényből vettem ki két chipset, gumicukrot. A hűtőből pedig két fél literes kólát.
Futottam fel a szobámig, és ott találtam a tesómat, ahogy éppen az ágyamon fekszik, és valakinek írogat.
- Kivel írogatsz?- kérdeztem tőle kíváncsian.
- Áh. Senkivel...- legyintett egyet. Óó! Itt fiúról van szó!
- Ne már! Ki az!
- Hát... Inkább nézd meg.- és felém nyújtotta a telefonját.
- Peti??? Tényleg?- csodálkoztam.
- Hé! Nagyon rendes gyerek lett ám! De komolyan! És nagyon helyes is!- mosolygott Szeli. Ez teljesen beleszeretett. Peti nem volt olyan jó fej, de lehet, hogy már megváltozott. Ki tudja?! De ha Szelinek bejön, akkor nekem jó. Szelinek nem mindenki tetszik! Ő mindig helyes, és rendes srácokba volt szerelmes. Remélem Peti is az lett.
- Jól van kis szerelmes! Na nézzük a filmet!- mondtam, és elindítottam a filmet.
Nagyon sokat röhögtünk! Egyszer Szeli annyira röhögött, hogy leesett az ágyról! Azt fel kellett volna vennem! Annyira vicces volt! De volt amikor Petivel beszélgetett. (Persze írásban.)

- Jó volt ez a film! Na de most nekem készülődnöm kell, mert találkozok Kevinnel!- mondtam.
- Mi? Ne hülyéskedj!- lepődött meg a tesóm.- Büszke vagyok rád! Végre megteszed!- veregette meg a vállamat.
- Köszi! De én is nagyon büszke vagyok rád! Most komolyan! Már írogatsz valaki fiúval! És már sokkal jobban vagy, mint pl egy éve!- mondtam neki, és megöleltem. Ő elkezdett sírni, mire én is! Szóval együtt sírtunk, és közben szorosan öleltük egymást. Ez egy kicsit jól esett! Nagyon szeretem a testvéremet! Mindennél jobban!
De most már tényleg készülődnöm kell! Finoman eltoltam magamtól, és rohantam a fürdőhöz. Gyorsan a hajamat kifésültem, aztán kibontva hagytam. Azután kisminkeltem magam. Sminkem: egy kis szempillaspirál, tusvonal, és egy bordó rúzs. Ruhaként felvettem egy barna haspulcsit, egy világos farmert és egy bőrdszekit. Felkaptam magamra még a fehér adidas cipőmet. Utána a kis táskámért nyúltam, amibe a telóm, és pénz volt. Szerintem készen vagyok! Ránézek az órára. Fél kettő. Mi van? Még csak ennyi az idő? Akkor rendelek pizzát.
- Szeliii!- ordítottam.- Jó lesz pizza?
- Igeeen!- ordította vissza.
- És milyen legyen?- folytattam.
- Sonkás.- válaszolt Szeli.
Szóval rendeltem egy sonkás, és egy sajtos pizzát. A sajtos a kedvencem!
Felbattyogtam Szelihez, aki még mindig csak írogatott Petivel.
- Nem akartok majd találkozni?- kérdeztem.
- De lehet. Vagyis én szeretnék, csak nem tudom, hogy ő szeretne e...- mondta szomorúan.
- Ne izélj már! Biztos szeretne veled találkozni! Akkor nem beszélgetne ennyit veled. Szerintem most kérdezd meg őt!- biztattam.
- Hát jó!- mondta, és szorosan megfogta a kezemet az egyik kezével.- Megírtam neki. Ééés... Már ír... És... Találkozni akar velem ő is!!!- ugrándozott mellettem a tesóm.
- De cukiii! Ez tök jó! Látod, lehet, hogy mind a kettőnknek lesz fiúja.- löktem oldalba, és közbe rámosolyogtam.
- Igen! Nem is lehetne jobb testvérem!- mondta ezt Szeli.
- Nekem sem! Nagyon szeretlek hugica!- mondtam neki. (Én születtem meg előbb, muhahaha😂)
- Én is nagyon nővérkém!- ölelt át engem.
Egyszer csak azt hallottam, hogy csöngettek. Gondolom megjött a pizza. Leszaladtam a kapuig, és átvettem a pizzákat, és utána kifizettem.
- Szeli itt a kaja!
- Oké! Megyek!
Ránéztem az órára. Jaj! Fél három van! Jézusom! Gyorsan kell ennem!
- Hallod fél három van, szóval nekem gyorsan kell most zabálnom!
- Jaja! Hahaha én meg tök sokáig ehetem a pizzámat!- röhögött a tesóm.

Gyorsan megettem a pizzát, ami nagyon finom volt, aztán mentem fogat mosni. Amikor végeztem, pont akkor csengettek. Ezt az időzítést!
- Szia Szeli!
- Szia!- köszönt vissza teli szájjal.

- Szia Kevin!- mondtam, és a szemébe néztem. El is felejtettem, hogy milyen gyönyörű szemei vannak!
- Szia Dí!- igen, csak ő köszön nekem így, mert tudja, hogy nekem ez tetszik. Huh, annyira jól néz ki!
- És mizu?- kérdeztem.
- Semmi különös. Veled?
- Hát velem se sok.
- Figyu Dí! Én nem akarok kb most úgy beszélgetni veled, mintha ismerkednénk, mert nagyon jól ismerjük egymást!- aztán megálltunk, megfogta a kezemet, és egyenesen a szemembe nézett.- Szeretlek téged!
- Én is!- és erre megcsókoltam. Annyira hiányzott! Ez a csók! De nem csak a csók, ő maga! Ő hiányzott mindennél jobban! De most már itt van velem!
Elmentünk a mekibe, mert valahogy most oda akartam menni. Nem tudom miért. Ott ettünk, bár én nem ettem most (kivételesen😂) sokat, merz már előtte ettem. A kaja után még sétáltunk egy kicsit. Kimondom: most már együtt járok végre Kevinnel! Ez olyan jó érzés!
- Dí! Van egy meglepetésem.- és valamit kivett a zsebéből.- Itt van! Remélem tetszeni fog!
Átadta a kis dobozt, és kinyitottam. Egy gyönyörű karkötő volt az, amin a nevem volt rajta, pontosabban Dí. Imádoü! Gyönyörű! Kevint hálám jeléül megcsókoltam, amit viszonzott. Imádom őt! Remélem minden ilyen csodálatos lesz örökre!