Ikrek

9. fejezet

Most jutott eszembe Peti! Ránézek a telómra, és kaptam egy üzenetet! Gyorsan elolvasom, aztán ráírok Petire! Ó! Ez az üzenet pont tőle jött! Na nézzük mit írt!

Szia Dia! Nem mertem ezt a suliba elmondani, szóval most leírom itt! Boldog valentin napot Dia! Én nagyon szerelmes vagyok beléd már nagyon régóta! Gondolom te nem belém vagy szerelmes, de én azért várok, hátha majd egyszer te is szerelmes leszel belém, de tudom, hogy nem leszel... De minden lehetséges! Legyünk egy kicsit optimisták is! Ezt amúgy már nagyon régóta meg akartam írni, vagy mondani neked, de nagyon féltem, hogy mi lesz ennek a következménye!

Ezt nem hiszem el! Én, én, én ezt nem akartam! Mit fog szólni ehhez Mimi? És most egyáltalán mit tegyek? Mit csináljak? Ez nagyon, de nagyon nehéz döntés!!!! De most nem akarok ezzel foglalkozni!

Délután fél négy van! Nagyon izgulok! Már voltam Kevinnel, és nagyon jó fej, de még csak egyszer találkoztunk! Ez lehet, hogy nagyon nyálasan hangzik, de belé még mindig nagyon szerelmes vagyok, és nagyon sokáig az is leszek! Érzem!
Jaj! El kéne indulnom! De mit vegyek fel? Ja tök mindegy, mert úgy is kint leszünk, de azért a biztonság kedvéért felveszek egy szép ruhát! Gyorsan még kisminkelem magam! Jól van! Kész is! Szerintem nem lett olyan rossz! De amúgy nagyon érdekes, hogy most már érdekelnek a sminkek, és már sminkelem magam, de kb 3 hete még utáltam az egészet! De már nem ez a vélemémyem! Most viszont indulnom kell!
- Sziasztok!- ordibálom mindenkinek.
- Szia! Jó balszerencsét!- ordibálja vissza nekem Szeli.
Futottam ahogy csak tudtam a parkhoz, és nem volt ott senki... Aztán ránézek az órámra. Ja? Hát még csak háromnegyed van! Huh! Akkor megnyugodtam!
Eltelt 10 perc. De most látok valakit messziről.
- Csá! Jó, hogy eljöttél!- mondja nekem Kevin.
- Hali! És? Mit csináljunk?- kérdezem.
- Hát... Arra gondoltam, hogy elmehetnénk egyet enni.
- És hova?- kérdeztem boldogan.
- Az meglepi!- mondja nekem ezt, Kevin, aztán egy nagy mosolyt látok az arcán, amikor rám néz. Huh, még jó, hogy szépen öltöztem fel!
- Jó!
- Akkor mehetünk?
- Persze! Na menjünk!
Egyáltalán nem izgulok! Csak akkor szoktam (úgy látszik) amikor még nincs itt. De ez szerintem jót jelent!
- Hallod, ma a kémia tanárunk rossz sorrendbe vagy honnan tudjam, hogy mit mondott, (egyáltalán nem figyeltem, mint mindig) de az a lényeg, hogy elkezdett fröcskölni mindenfelé az az izé, és tök durva volt!- mondja nekem nagyon lelkesen Kevin.
- Ja, biztos durva lehetett!- mondom neki, de amúgy nem nagyon értettem, hogy mit mondott, de nem baj!
Azt még nem mondtam el Kevinről, hogy ő egy igazi rossz fiú! Bunkó is másokkal, de mégis menő... Durva! Amúgy nekem mindig is az ilyen fiúk jöttek be... De egyszerűen sose tudom, hogy miért! Pedig én egyáltalán nem ilyen vagyok!
A Virág térnél kötöttünk ki, és Kevin a Rulti Hambizóra mutatott. Azt mondta, hogy nagyon jó ez a hely! Most biztos azt hiszitek, hogy én egyáltalán nem erre számítottam, és nagyon nem tetszik ez az ötlet, de ez nem igaz! Az igaz, hogy nem erre számítottam, de ez sokkal jobb, mint amire gondoltam! Én imádom a hamburgert! Ezt nem sokan tudják, de Kevin már az egyikük közé tartozik!
- Mit kérsz?- kérdezi tőlem Kevin, közben végig vezette rajtam a tekintetét, amitől én egy kicsit zavarba jöttem.
- Én egy bacon szalonnás, sajtos, tükörtojásos, marhahúsos hambit kérek szépen hasábburgonyával, és mellé kérek szépen kechupot is! Ja meg egy colat! Csak most látom, hogy van itt hot dog is! Akkor kérek egy kechupos és majonézes hot dogot!
-Azta!- mondja röhögve Kevin, aztán oldalba bögtem.
- Én nem vagyok olyan éhes, szóval kérek egy sajtos hambit, meg egy colat.
Egy kicsit várni kellett, mire kihozták a kaját, mert nagyon sokan voltak.
Olyan jól nézett ki a kaja. Nagyon! Aztán beleharaptam, és éreztem minden ízt egyszerre, amit egy hamburgerbe képzelek. Azt hinnétek, hogy lassan ettem meg a finomságot (először én is azt hittem😂), de annyira éhes voltam, hogy gyorsan felfaltam az egészet. Kevin nagyon meglepődött, és amikor a szemébe néztem, a gyönyörű tengerkék szemébe, akkor azt hittem, hogy abban a pillanatban elájulok! Aztán ő is belenézett az én szemembe. Próbáltam nem elvörösödni. Hosszasan néztük egymás szemét, aztán végül a telóm zavarta meg a pillanatot. Most komoly? Pont most? Éppen Peti hívott! Jaj ne! Elrontja az egész napomat! Most nem ezzel kéne foglalkoznom, hanem inkább Kevinnel! Szóval leraktam!
- Ki hívott?- kérdezte Kevin.
- Ja csak Mimi.- mondtam neki idegesen.
Miért hazudtam neki? Én nem akartam, de el se akartam mondani a Petis dolgot! Most ez nagyon nem jó helyzet, mert Mimihez fordulnék, de hozzá nem lehet! Ez így nem jó! Inkább hazamegyek, és felhívom Petit. Nem akarok ezzel többet foglalkozni!
- Bocsi Kevin, de most mennem kell! Nagyon jó volt veled lenni, majd megismételhetnénk!- kacsintottam Kevinre, ami neki nagyon tetszett.
- Jól van, de először meg kell még valamit tennem, amit már régóta akartam!- mondta ezt Kevin, aztán megcsókólt. Olyan jó volt! Majdnem összeestem, mikor csókolóztunk, de ő megtartott engem. Legszívesebben még ott maradtam volna vele, de nem lehetett! Amikor végeztünk akkor kipirult arccal elköszöntem tőle, aztán szaladtam haza.
Amikor megláttam a házunkat, akkor észrevettem a mamám kocsiját. Ne! Pont most?!
- Sziasztok! Megjöttem!- kiabáltam.
- Jaj de jó! Kicsikém, olyan régen káttalak! Hogy vagy? Mesélj egy kicsit!- mondta a mama, és a kezembe nyomta a kedvenc sütimet, amit ő készített.
- Én is nagyon örülök, hogy itt vagy, de van egy kis elintézni valóm! De nem sokára elmesélek mindent.- mondtam, aztán felszaladtam a szobámba.
Gyorsan felhívtam Petit.

- Haló!
- Szia Peti! Hívtál!
- Ja, csak meg akartam kérdezni, hogy megkaptad e az üzenetemet.
- Megkaptam! Hát... Őőő... Mit is mondjak. Köszi, hogy... Elmondtad, hogy mit érzel! Ez sokat számít!- mondtam ezt Petinek, de ezt nem tom miért mondtam, ezt csak úgy zavaromba.
- És most mi legyen?
- Hát.- keztem bele.- Neked hogy tetszik Mimi?
- Miért kérdezed?
- Ja, csak kíváncsi vagyok! Na?
- Hát nagyon kedves, és aranyos lány, de nem az igazi! Voltam belé szerelmes, de rájöttem, hogy ő nem olyan, mint akit elképzeltem! Az a lány, akit elképzeltem, az te vagy!
- De biztos nem tetszik Mimi?
- Miért fontos ez neked? Csak nem akarsz összehozni vele?
- Hát... Najó! Nem tudok hazudni! Igen, összeakartalak hozni titeket, mert ő kért meg erre!
- Amúgy szerintem Mimi és Kevin illenének egymáshoz! És ezt nem csak én gondolom így! Szerintem vigyázz vele, mert nagyon sokszor csak kihasználja a lányokat!
Erre nem tudtam semmit se mondani. Legszívesebben ordítoznék vele! Hogy mondhat ilyet? Aztán véletlenül kicsúszott a számon:
- Te csak féltékeny vagy, és azért mondod ezt! Te szemétláda!- de az utolsó mondatot már csak suttogtam, és reménykedtem benne, hogy nem hallotta meg.
Végül letettem. Nem akarom, hogy Mimivel együtt legyen ezzel a bunkóval! Csak én gondolom így, hogy egy bunkó?!
Lehet, hogy fel kaptam a vizet, egy ilyen kicsi dolog miatt, de nekem ez rosszul esett!

- Szia kicsikém! Van valami baj?- kérdezte tőlem mama.
- Igen van!- mondtam. Szerintem elmondom neki.
- És mi?- kérdezte tőlem kétségbeesetten. Engem már a sírógörcs kerülgetett!
- Hát. Csak nagyon fáj a hasam, és még a fejem is!- nem tudtam elmondani! Nem akarom senkinek sem!
- Hozhatok valamit neked? Vizet, esetleg gyógyszert?- szerencsére jól tudok hazudni, és szinte mindenki elhiszi amit mondok, kivéve Mimi.
- Nem kell! De azért köszi! Most egy kicsit egyedül szeretnék maradni!
- Jól van! De ha bármi szükséged lenne valamire, akkor csak szólj, én lent leszek!
- Oké. Szia!
Miután kiment, a fülhallgatómat keresgéltem, és nagy nehezen meglett! A telómon lejátszottam a kedvenc számaimat, és azon sírtam egész este, míg végül el nem aludtam.