Téged Kereslek | TAEKOOK

셋

|Taehyung|
2018.01.22.

Miután este hazaértem, már nem volt kedvem megírni a beadandót, ezért inkább aludtam.
Hiába, azért csak negyven percre lakom a belvárostól, és mire hazaértem lassan éjfélt ütött az óra.
Arra jutottam, hogy reggel felkelek korán, nem megyek be órára, az egész napot rászánom.

Aha.

Fél tizenkettőkor keltem fel, kaja nem volt, elmentem a boltba, majd csináltam magamnak melegszendvicset, megkajáltam, miközben filmet néztem a régi-új-ideiglenes laptopomon.
És mire feleszméltem, délután három óra volt.
Egyetlen egy kifejezés járta át a gondolataim: Csessze meg!
Villámsebességgel kezdtem el csinálni az esszét, és láss csodát, este fél tízre végeztem is vele.

Ilyen vagyok.
Általában későn kezdek hozzá a dolgoknak, mert nehezen tudom csak rávenni magam, ám amikor sikerül, akkor rájövök, hogy meg lehetett volna csinálni hamarabb is.

Miután végeztem, ráírtam Jiminre -, aki az egyik csoporttársam -, hogy küldje át nekem az anyagot, amiről lemaradtam, de nem volt elérhető, így kiléptem, aztán úgy voltam vele, majd ír.

Nem tudtam, hogy mit csináljak. A helyes döntés az lett volna, hogy lefekszem és alszok, de nem éreztem fáradtnak magam, ezért letöltöttem pár videót, kerestem valami vágó-szerkesztő programot a gépen, és elkezdtem abban foglalatoskodni.

Sokat vágtam kisfilmeket régebben, nagyon szerettem is csinálni, de valahogy az így elmúlt.
Amikor meg akartam nyitni az egyik letöltött fájlt, valahogyan egy „ x " nevű mappába keveredtem, amelyben -, mint utólag megszámoltam - tizenhárom darab videó volt látható. Címeknek nem volt semmi extra megadva, csupán januártól decemberig a hónapok nevei, meg az utolsónak pedig egy x betű.

Kíváncsivá tett a dolog.

Nagyon is.

Gondoltam, hogy a január az egésznek a kezdete, így szépen megnyitottam azt. Elfelejtkeztem róla, hogy a vágóprogramban vagyok, de szerencsére ott is elindult a felvétel.
Amikor a lejátszás gombra kattintottam, egy fiú jelent meg. Sötét haja a homlokára volt fésülve, egy piros sapka volt rajta, meg egy fekete póló. Aranyosan festett, főleg azért, mert kis nyuszifogakkal volt megáldva.

- Nos, helló. Jungkook vagyok. A pszichológusom tanácsára kezdem el csinálni ezt a videónaplót, mivel neki nem voltam hajlandó beszélni. Hoppá - hangja lágy, simogató volt, mégis volt benne egyfajta ridegség. Nehéz lenne elmagyarázni.

- Öhm, előzetes tudnivaló rólam, hogy
17 éves vagyok, szeretek énekelni, táncolni, de mióta a szüleim meghaltak, egyiket sem csinálom... - itt muszáj voltam leállítani, hiszen olyan szinten szorult össze a szívem, hogy félő volt, szívrohamot kapok.

A srác nagyon szimpatikus volt, érdekesnek tűnt.
Minden bizonnyal övé volt a laptop. De ha ilyen személyes dolgokat tárolt rajta, akkor miért nem ment érte a szerelőhöz?
Remélem, nem történt vele semmi baj.

- Magántanáraim vannak, iskolába nem szeretnék járni még most. Egyetlen barátom van, de vele is csak interneten tartom a kapcsolatot, meg néha átjön, ha nagybátyó megengedi. A helyzet az, hogy... öhm... nagyon szigorú és félelmetes ember. Nem nagyon akarok vele összetűzésbe kerülni.

Agyalni kezdtem.
Jungkook a szülei halála óta a nagybátyjával lakik, és mivel még nem szokta meg azt a környezetet, az nemrég történhetett. Értem.

Még pár szót mondott, majd a felvételnek vége lett. Minden gondolatomat Ő töltötte ki, de nem akartam senkinek sem beszélni erről.
Ezek személyes felvételek, amiket nem szabadna megnéznem, de mégis...

Ekkor a szívem egy percre megállt, hiszen a sötét, csendes szobában ülve, a titokzatos, használt laptopon felfedezett videókon agyalva egy éles hangocska hallatszott;
Jimin válaszolt az üzenetemre.