Téged Kereslek | TAEKOOK

Különkiadás: 민덴

[ Meglepetés! 😊 ]

| Taehyung |
JELEN

Az utóbbi időben annyi minden megváltozott. Az életem felfordult, mintha egy hurrikán söpört volna végig rajta.
Nem hurrikán volt.
Ez a természeti jelenség a Jeon Jeongguk nevet viseli.
Amióta belépett az ajtómon, egyenesen az életembe, azóta nagy hatással van rám. Ha boldog, én is az vagyok, ezért még inkább arra törekszem, hogy az legyen. Rávett arra, hogy komolyabban vegyem a tanulmányaimat, és neki hála jól teljesítek, a szüleim pedig elkezdtek bízni bennem. Talán még büszkék is rám.
Szóval minden klappol.
Kivéve egy valamit...

- Jiminie, légyszi, csak egy esélyt adj! Nem bánod meg! - nyafogott gondolataim kitöltője az idősebbnek. Jungkook minden áron fel akarja szedni Jimint, aki ezt nem nagyon kultiválja.

- Kook, megmondtam már nem egyszer, hogy heteró vagyok. Leszótagoljam neked? He-te-ró! - akadt ki teljesen szőke barátom. Viccesek voltak, bár igazából kicsit bántott az, hogy a kis nyuszi nem úgy tekint rám, ahogyan én rá.

- De Hyung, esküszöm neked, hogy jó vagyok az ágyban! - próbálkozott tovább a fiatalabb, mire legjobb barátom csak elnevette magát. Ennek hallatára én is elkezdtem nevetni, majd a csapat harmadik tagja is. Már könnyek csordultak ki a szemeinkből, amikor végre sikerült abbahagynunk.

- Hülye vagy - mondott ennyit Chim, majd feltápászkodott a kanapéról. - Na, nekem mennem kell, Seulgi már biztosan vár - mondta valami érdekes csillogással a szemeiben, amiből tudtam, hogy az én barátom bizony tényleg szerelmes.

- Idősebb csajjal randizni azért elég menő - gondolkozott el csapatunk legfiatalabb tagja, mire Jimin csak vállat rándított. Ezt követően elköszönt, mi pedig kettesben maradtunk.

- TaeTae, te elhiszed nekem, hogy jó vagyok az ágyban? - pillantott rám Kook, amikor leültem mellé. Úgy nézett rám, mint egy kíváncsi kiskutya, amitől én elolvadtam.

- Hát persze, Nyuszi - vigyorogtam rá, orromat ráncolva. Olyan kis édes.

Sokat gondolkoztam, hogy vajon tényleg tetszik neki Jimin, vagy csak poénnak szánja. Rákérdezni túlságosan bátortalan vagyok, így valószínűleg nem fogom megtudni soha az igazat. Lehet, jobb is így. Próbáltam már továbblépni, hoztam haza lányt, fiút is egyaránt, de valahogy egyikük sem volt képes kiütni Jungkookot a szívemben elfoglalt helyéről. Helyéről? Neki egyenes trónja van ott.

- Szótlan vagy mostanában. Van valami baj? - rántott vissza a valóságba a fiatalabb lágy hangja. Aggodalom, kíváncsiság csengett benne. Érdeklődése őszinte volt.

- Nem tudom, Süti. Az érzéseim nagyon makacsok, és egy olyan emberhez ragaszkodnak, aki nem viszonozza ezt felém - írtam körbe nagy vonalakba, mi lehet csendességem oka.

- Szóval, ha jól értem, szerelmes vagy valakibe, de ez a valaki nem szerelmes beléd - bólintott megértően, mintha csak tudná, hogy mit érzek. Mintha ő is átélné... - És biztos az, hogy ő nem szeret téged viszont? - pillantott rám.

Szorongás fogott el. Izzadtam, és rettenetesen kellemetlennek éreztem a helyzetet. Nagyot nyeltem, ám kiszáradt torkomon ez sem segített. Gyönyörű szemei, amiket úgy szeretek, fojtogatni kezdtek. Legszívesebben kiugrottam volna az ablakon, de nem tehettem.

- Hááát, nem biztos, de elég valószínű - keserű görbület szökött ajkaimra, tekintetem elszakítottam övéből.  - Látom rajta, hogy más tetszik neki, és igazából örülnék, ha boldog lenne, de az a másik fél nem úgy tekint rá, és emiatt félek, hogy szomorú. Ő a legfontosabb nekem, nem akarom, hogy szomorú legyen, érted? - minden kitört belőlem, mint egy vulkán. Úgy vallottam be neki mindent, ami bennem kavargott, hogy észre sem vettem. Neki pedig elakadt a lélegzete egy pillanatra.

- Nagyon önzetlen vagy, nálad jobb emberrel még sosem találkoztam, és nem hiszem, hogy fogok valaha - motyogta, majd mondandója végén lágyan elmosolyodott. - Miért nem vallod be neki? Lehet, viszonozná... - lökött oldalba óvatosan, ezzel próbálva bátorítani engem.

- Áh, biztos, hogy nem érez úgy, ahogy én. Nem is értem, miért beszélünk erről - ráztam meg a fejem elszontyolodva, amit a mellettem ülő barátom észre is vett.

- Naa, ne legyél szomorú, mert én is az leszek - ölelt át, és teljesen hozzámbújt. A szívem kihagyott egy ütemet, majd eszeveszett vágtába kezdett. Illata betöltött mindent, és nem tudtam nem a haját simogatni.

Talán... talán itt az idő, véltem. Elhatározásom követően pedig lassan eltoltam magamtól, hogy gyönyörű szemeibe nézhessek. Kezeimet arcára simítottam, ott cirógatva a lágy bőrt. Jungkook lehunyta a szemét, miközben kifújta a levegőt, lehelete csiklandozta az arcom. Annyira gyönyörű...

- Szeretlek - suttogtam úgy, mintha ajkaim a tenyeremet, mondanivalóm pedig egy nagyon apró porcelántündért szimbolizálna. Hiszen ennyit jelent nekem Ő. A legféltettebb kincsem.

Ajkaimat lágyan érintettem az ő ajkaihoz, szüntelenül simogatva arcát, olykor haját. Éreztem, ahogyan bizonytalanul ugyan, de párnácskái megmozdulnak az enyémeken, és teljesen elvesztem.
Végérvényesen beleszerettem.
Nyelvemet óvatosan vezettem végig alsó ajkán, ezzel bejutást kérve. Próbáltam úgy bánni vele, ahogyan az angyalok megérdemlik. Ajkai elnyíltak egymástól, én pedig lágyan vezettem be szájüregébe ízlelőszervem.
Először bátortalanul cirógattam, majd egyre jobban elragadott a szerelem. Mézédes, selymes, puha ajkai egyszerűen teljesen megbabonáztak. Úgy éreztem, végre teljes vagyok, még akkor is, hogyha csak ennyi jut nekem belőle. Egy csók. Egy viszonzatlan, mégis tökéletes csók.

És amikor azt hittem, hogy vissza kell térnem a zord valóságba, Jungkook a tarkómra vezette a kezét, hajamba túrt, és beszállt a táncba. E hevességnek hatására párnácskái közé csúszott egy halk nyögés, emiatt pedig elhúzódott.

- Én is szeretlek, Taehyung - mosolyodott el szégyellősen, mielőtt ismételten ajkaimra tapadt volna, ezzel megpecsételve azt, amit mondott.

Tévedtem.

Teljes lettem, mert szerelmem viszonzásra talált, a csók pedig nem csak egy csók volt. Az a csók jelentett számomra mindent, mert Tőle kaptam.