Mégiscsak Az Apám! [BTS ff]~Befejezett~

¥Kisfiam¥

Kai POV:

-Nem gondolod, hogy tulságosan kesőn jön be Viki? *Fordul felèm Sehun aki eddig Luhannal próbált.
-Nem tudom, hogy mitcsinál de engemet is zavar, hogy ilyen kesőn  jön  be.  *Áltam fel a zsámolyról.
-Én megyek megnézem. *Állt az ajtó elé Sehun.
-Várj énis megyek! *Léptem mellé.

Kinyitottam az ajtót és Sehun utánam jött. Már messziről láttam Viki, hogy át akart menni az úttesten,úgyhogy bevan dugva a füle és a telefonját nyomkodja de valaki megfogta a kezét.  Nem is lett volna bajom mindez de az a valaki Min Yoongi volt.

Visszaemlékezés;
-Várjál drágám majd segítek. *Álltam meg Yora előtt.
-Köszi*Mosolygott rám.

Mind ketten már a kocsiban ültünk, hozzáteszem nagyon sötét volt. Kanyarodás közben a semmiből előbukkan egy másik kocsi. Nem volt időm félre rántani a kormányt így egymásba ütköztünk.  Nekem nem lett semmi bajom, de akkor várandós Yora elvetélt. Elvesztettem az egyetlen kisfiamat. Mit kimerült akkor volt az , hogy Yoongi született. Nekik egy-két karcolásal megúszták és egészséges kisfiúk született, de a fiam meghalt. Az apját furcsa módra de nem ítélték el, mert mivel neki pirosat mutatott a lámpa és ráadásul emberölés miatt is a sitten kellet volna kikötnie. Yora egy idejig nem akart hallani a gyerekekről, mivel nagyon nehezen tudta feldolgozni.

Gondolataimból Sehun zökkentett ki.

-He már a kezét is fogdosa.*Bökött meg Sehun.

Nem is kellet több, se szó se beszéd elindultam feléjük idegesen, majd láttam, hogy elakarnak menni így utánuk ordítottam.

-Kim Viktória most azonnal megálsz.!

Viki POV:

Most mitévő legyek? Ha most nemet mondok lehet, hogy soha többet nem lesz alkalmam Min Yoongival sétálni de, ha pedig igent akkor pedig apa megöl.

-Rendben. *Tetem kezemet  az övébe amit felém  nyújtott, hogy fogjam meg.
-Nem bántalak nyugi. *Húzta  félmosolyra száját. Mire en csak bólintottam majd kézen fogva elindultunk.

-Kim Viktória most azonnal megálsz.!*Hallodtam meg egy már  jól ismert  hangot a hátam  mögül. Féltem megfordulni, mert tudtam, hogy kitől  származott-e hang. Kai!-tól.
-Engedd  el a kezét.! *Termet  mellettem  egy másodpercen  belül. Mi csak lefagyva néztünk az ideges apámra. -Nem hallod engedd el a kezét! *Ismételte  meg a Sehun aki Kai mögött  ált  s elhúzott  Yoongitól. Oly erősen  rántott  el Yoongitól, hogy fájdalmasan  neki ütköztem a mellkasának(Sehun mellkasának).
-Most pedig jól  jegyezd  meg mit mondok, mert nem fogom mégegyszer  elmondani. Ha mégegyszer  meglátlak a lányommal  a nyakadat kitekerem. Remélem  érthetően  mondtam el. *Tartotta fel Kai a mutatóujját, amit Yoongi fegyelmezetten figyelt.
-Yoongi jösz  már? *Halatszodott egy hang a távolból.
-Már  megyek! *Ordított  vissza. Apám  s nekünk  illedelmesen  köszönt, meghajolt  majd eltűnt.

-Viki nem elmondtam, hogy nem szeretném, ha vele ismerkednek? *Fordult felém  apa aki ezúttal  nyugodt volt.
-De apa... *Kezdetem volna bele mondokámba de Sehun közbeszólt.
-Nem kéne  ezt inkább  bent megvitatni? Túlságosan  nagy feltűnést keltettünk ígyis. *Mutatott szemével  a bejárati  ajtóra.
-Menjünk! *Jelentette ki apa, majd a csuklómat megragadva mentünk be.

A szokásos  hosszú  folyosó  és ,annak végében  a fekete  ajtó  fogadott mikor beléptünk. Sehun kinyitotta  az ajtót amin apa behúzott, majd leültettett egy zsámolyra.

-Világosan  már  elmondtam nem foglalkozhatsz Yoongival! *Kezdte újra  el apám.
-De apa... *És  újra  belémfolytották a szót.
-Yoongi? *Fordult felém  még Luhan is. Remélem  ő  nem akar kioktatni.
-Az akinek az apja miatt...... *Nem  fejezte be mert apa felemelte  a kezét  jelezve, hogy hagyja abba amit elkezdett.
-Igen ő. *Mondta szomorúan Kai.
-Mivan az ő  apjával? *Néztem  rájuk értetlenül.
-Majd otthon elmesélem de ígérd meg, hogy nem fogsz vele többet  szóba állni! *Emelte felém  fejét.
-Nem ígérhetek ilyent. *Mosolyogtam el magamat. Majd apa felállt  és  össze borzolta a hajamat.
-Nyeee-*Ordítottam  el magamat.
Sehun elkezdett  csikizni majd társult mellé  apa és Luhan is a többiek meg csak nevetek.

Otthon:

-Apa akkor elmondod miért  nem barátkozhatok Yoongival. *Tettem le a villát amivel előbb ettem s meg töröltem a számat és a tekintetem apát kemlelte, hogy mikor szólal meg.
-Nagyon hosszú, de, ha tudni akarod akkor este alvás  előtt el mondom.
-Rendben *Bólogattam, majd felmentem lezuhanyozni. .

Este:

Éppen  feküdtem  hógolyóval, mikor kopogtak.
-Gyere*Ordítottam, majd a telefonomat az éjjeliszekrényre tettem. Az ajtón apa lépet be. Leült mellém  majd a kezét  a lábamra tette.
-Azt mondtam, hogy elmondom mielőtt  elalszol miért  nem kedvelem  annyira Yoongit. Egy sötét éjszakán történt mikor anyáddal még  mielőtt megfogantál volna a munkából  jöttünk hazafelé. Zöldet mutatott a lámpa így megállás nélkül mentem tovább, mikor az anyád felőli oldalról jött egy kocsi. Ezt nem tudtam volna sehogy sem korrigálni, hogy ne ütközünk, nem is volt időm, meg nem láttuk, hogy jön  egy barom. Neki pirosat mutatott mégis ment vagy százal. Balesetett szenvedtünk, nem is lett volna olyan nagy karambol csak anyád  azaz Yora akkor volt várandós a kisfiammal. Ő  elvetélt, sehogy sem tudták megmenteni a kicsi életét pedig már 7 hónapos volt. A másik kocsiba Yoongi apja és anyja ült. Nekik nem lett semmi bajuk. Ráadásul akkor született meg Yoongi, mivel az ő  anyját hamarább bevitték a kórházba és  egészségesen, komplikációk nélkül megszületett Yoongi, mikor az én  fiam meghalt. És az apja ellen még eljárást sem indítottak. Pedig az egyetlen hibás a fiam haláláért csak ő  volt. Már értett miért nem kedvelem annyira Yoongit? *Nézet rám apa akinek szemében könnyek gyülekeztek. Bólogattam  majd magamhozhuztam és  erősen megöleltem.