Mégiscsak Az Apám! [BTS ff]~Befejezett~

¥Kelj fel...¥

Tekertem s csak tekertem. Emlékezetem vezetett. Remélem jól emlékszem, hogy merre is mentünk Sehunal. Egy kanyar, egyenesen, jobbra, jobbra balra és már ott is leszek. Messziről láttam azt a fát, ahol apával beszélgetem. Leszálltam a bicikliről s tovább sétáltam.

-Jé egy Kim. *Tette a vállamra Yoongi a kezét. Kurvára megilyesztett.
-Jé egy Min akit megverek,mivel sikeresen megilyesztett. *Fordultam hátra s szemöldökömet felhúztam.
-Bocsi. Nem akartalak megilyeszteni. *Tette a kezét a derekamra, majd egy lágy puszit nyomott ajkaimra.
-Ezt add ide. *Vette el a biciklimet.
-De Yoongi...*Nyúltam a bicikli után.
-Nyugi csak letámasztom. Gyere. *Nyújtotta felém az egyik kezét amit megragadtam, s vállára hajtottam fejemet.
-Mondanom kell valamit. *Mondtuk egyszerre s egymásra néztünk.
-Mondjad cicám! *Sóhajtozott.
-Hát... Apám... Tudod mikor nálatok voltam s ott volt Sehun is akkor amit hozzád vágott borítékot én aztat kibontottam s ezek voltak benne. *Mutattam neki a képeket, mivel még mindig sétáltunk.
-És? Ezek kb 3-4 éves képpek. *Vonta fel szemöldökét s húzta el a száját.
-Azt akarta beadni, hogy ezek mostaniak! -Tudom! *Mondta nyugodtan.
-Te tudtál róla? *Távolodotam el Yoongitól s mellkasába ütöttem.
-Ez fájt és igen tudtam róla, mivel Baekhyun elmondta! *Álltunk meg a part szélén s az egyik fához döntötte biciklimet.
-Az a barna hajú?
-Az a barna hajú. *Erősítette meg.
-Gyere. Látod azt a fát? *Húzott mellkasához.
-Igen. Mivan vele?
-Megmutatom. *Indult el a fa felé. Kb 10 méterre lehetünk a fától. Közelebb érve láttam, hogy valami belevan vésve.

K. K
+
M. Y

Ez ált a fán.
-Kim Kai és  Min Yora. *Mutogatott ujjával Yoongi.
-Min volt anya vezetékneve ?*Fordítottam Yoongi felé a fejemet.
-Igen. Apa... Apám mostoha testvére.*Mosolyodott el.
-Mi? *Sikítottam fel.
-Apád nem mondta el ezt sem? Ugye ?
-Hát nem! *Húztam fel szemöldököm s a földet pásztáztam.
-Figyelj! *Fordított maga felé s megfogta arcomat. -Szeretlek. Az életemet adnám érted, ha valami bajod esne belehalnák. A világot jelented nekem. Nem akarlak soha elveszíteni, de azt sem szeretném, hogy hazugságban éljél. Most valami fontosat kell mondanom. *Sóhajtott. -Nem lehetünk együtt soha! *Emelte tekintetét ami eddig a földben gyönyörködött.
-Ne! Hazudsz! Nem lehet igaz. De miért? Miért Yoongi? Miért? *Fúrtam fejemet mellkasába.
-Viki! Ne nehezítsd me. A BigHit nem engedi, mivel te nem vagy idol. *Simogatta a hátamat.
-Yoongi. *Emeltem fel fejemet.
-Igen ?*Nézet rám könnyekkel megtelt szemeivel.
-Szeretlek. Nem tudlak csak úgy kiverni a fejemből. *Folyt végig arcomon egy könnycsepp. Yoongi államnál fogva felemelte fejemet s az ajkait az enyémeimre tapasztotta. Ezernyi pillangó repkedet a gyomromba, de ez a pillangó repkedés gyorsan átváltott hányinger érzésre. Ellöktem magamtól Yoongit majd lehajtott fejjel álltam előtte. Erősen szorítottam kezét mivel már szédültem is.

-Viki... *Halodtam Yoongi egyre vékonyuló hangját. Egyetlen egy dologra emlékszem... A sötétségre.

Yoongi POV:

-Viki! *Fogtam meg az elájult Vikit. Felkaptam s a legközelebbi padhoz vittem. Lassan lefektettem.

Most mit csináljak? Egyikünknek sincs itt a telefonja. Nem tudok segítséget hívni. Errefelé ilyen tájba nem jár már senkisem. Kezd már sötét lenni. Egyetlen egy ötletem maradt. Haza viszem.

Felkaptam s sétálva a kezembe vitem haza. Félórába telt mire az utca sarkához értem. Viki még mindig eszméletlen állapotban van. Istenem, ha az apja így meglátja engemet megöl.

Közelebb érve láttam a rengeteg kocsit házuk előtt. Az egyik Jimin kocsija volt. Már előre félek.

Lábbammal berúgtam az ajtót s mikor az kinyitodott 10 szempár tapadt rám  mely nem volt hű de vidám. Kai piros szeme majd megölt csak a nézésével.
Taekhyun, Jimin, Jin és Jungkook mihelyst meglátták, hogy a kezembe eszméletlen személy fekszik felálltak s ezzel helyet adva ahhoz, hogy letegyem.

-Menjünk Yoongi. *Fogta meg kezemet Jimin.
-Nem hagyom így itt! *Rántottam el kezemet s az eszméletlen Vikire újra ránéztem és szemembe könnyek gyűltek. -Yoongi ne légy makacs. Itt vannak neki. Nincs most rád szüksége. *Állt mellém Jin.

Kai, Luhan, Sehun és Luhan kérdően néztek rám. Csak bólogattam Jin felé s leguggoltam Viki elé s egy puszit nyomtam hajába. Majd nagy nehezen távoztunk barátaimmal. Furcsa volt, hogy az apja nem állt le velem veszekedni.

-Srácok  vissza kell menni a folyóhoz.! *Fordultam feléjük miután kiléptünk az ajtón.
-Miért is? *Fordult felém Jimin.
-Ott hagytam a bicikliket. Ha ott marad holnap reggelre már nem lesznek ott és Viki Yora bicikliével jött. Sokat jelent az a bicikli Kainak.*Vontam fel szemöldököm. -Oké. *Ült be a kocsiba Jimin.

Gyorsan feldobáltuk hátra a két kerékpárt s újra Vikiék felé mentünk.

Kai POV:

Yoongi volt az ki hazahozta lányomat, Yoongi az ki feltudja vidítani lányomat, ő az kit szeret a lányom. Yoongi az ki az ideális barát a hercegnőmnek. Akármennyire is akarom, hogy ne legyenek együtt annál közelebb kerülnek egymáshoz.

-Viki. Kelj fel.! *Mozgatam meg kezemet a combján hátha felkel.

Arca megviseltnek tűnt. Kezei lassan lilulni kezdtek. Bőrszíne kezdett fehérre váltani.

-Yun! Hívd fel rögtön az orvost! *Ordítottam kétségbe esetten. Yun a telefon felé szaladt és már hívta is az orvost.