Mégiscsak Az Apám! [BTS ff]~Befejezett~

¥Apa,lánya nap¥

-Hmmm?*Néztem újra rá,olyan "Mi van veled" fejjel.
-Hagyjuk* Rázta meg fejét.

Pár perec múlva megállt jelezve,hogy megérkeztünk. Behajtott a garázsba én pedig kiszálltam. Kai kinyitotta a csomagtartót és kivette a bőröndömet.Vártam,hogy mikor mutassa meg a nyamvadt szobámat. Kétemeletes,vajszínű házról van szó. Beléptünk és magával ragadott a ház. Csoda szép volt.

-Jónapot uram.! *Hajolt meg előttünk egy idősebb nő.--Jónapot kisasszony!*
-Csókolom.!* Hajoltam énis meg illedelmesen.
-Jónapot Yun asszony. Ő itt a lányom Viktória.* Hajolt meg Kai is és mutatott be.
-Örvendek!.* Tette még hozzá Yun.-Készítettem ebédet,remélem szereted az udont.

Szemem felcsillant. Végre ehettek. Útközben nem szeretem volna megállni,ezért jól esett volna valami laktató kaja.

-Persze,de ebéd előtt kipakolnék.
-Nyugodtan.*Mondták egyszerre apával,amin csak elmosolyogták magukat.

Mikor konyítottam a szobám ajtaját egy pici kutyus feküdt az ágyamon. Rögtön letámadott. Mire nyávogni kezdtem,hogy "kutyus". Apám kacaját hallotam. Ennyire hangos lettem volna? Annyira nem érdekelt. Gyorsan kipakoltam és kimentem ebédelni kezembe a kutyával. Láttam apám arcán egy halvány mosolyt,majd miután leértem a lépcsőn földre ragtam újdonsült barátomat.

-Gyere.ülj ide. * Mutatta Kai a szemével a vele szembe lévő székre,mivel ő már nagyba evett.
Yun elém rakott egy tál udont.

-Ma még nem dolgozok ezért, úgy gondoltam,hogy elmehetnénk valahová. *Mondta apa evés közben.

(Mivan? Apám jópofozni akar. Biztos nem megyek vele sehová. Éves közben alig bírom elviselni,nemhogy még vele töltsem a maradék időmet)

-Kim... hahó* Lengette Kai a kezét az arcom előtt.
-Hmm? *Néztem rá kómás fejjel.
-Elmenjünk ma moziba?
-Túl fáradt vagyok* Kerestem valami kifogást,hogy ne keljen vele mennem.
-Akkor...menjünk sétálni.
-Ha egyszer fáradt vagyok,hogy a francba tudnék veled sétálgatni.?
-Tudodmit,pakolj össze evés után és még ma visszamész mamádhoz.!* Ordibált velem.

Nem is tudtam,hogy tud ordítani. Nem akarok visszamenni.

-Jó elmegyek veled csak ne ordibálj.* Adtam be a derekamat.
-Öltözz át gyorsan.* Adta ki az utasítást.

Gyorsan átöltöztetem. Egy fekete szoknya,feher póló, és egy tornacipőt húztam fel. Vállamra tettem egy kisebb táskát,melybe beleraktam a telefonomat és egy tükröt. Lementem ahol már apám várt.

-Mehetünk csajszi?
-Persze.*Mondtam unott fejjel.

Kinyitotta előttem az ajtót,majd a kocsihoz mentem. Megvártam míg kitolat,hogy beülhessek. Bevágódtam az anyósülésre,majd elindultunk.

-Rosszul érzed magadat velem.* Szólalt meg szomorúan apám.