Mégiscsak Az Apám! [BTS ff]~Befejezett~

¥ A vihar előtti csend 1.1~Összetörve vagy meglepődve? ¥

Reggel mikor felkeltem Yoongi nem volt már mellettem. Nagyon megijedtem. Gyorsan felálltam, rohantam a konyhába. Nincs ott. Fürdőbe, ott sem. Hova tűnt?  Miért hagyott magamba? Újra csak bántani fogjuk egymást?  Ellenségek leszünk?  Vagy egyszerűen elfelejtsük egymást?  Nem! Nem akarom újra elveszíteni ! Nem akarok nélküle élni!  Apám is hova tűnt ? Szó nélkül lelépet. Miért hagy mindenki magamra?
Még felsem hívott apám se! Namjoon szintén elfelejtett. Testvéreként néztünk egymásra, s erre ő is elfelejt. Mivan velük?  Vagy mivan velem?

Ma szombat. Holnap vasárnap.  S egész nap feküdhetek. Komolyan , mikor lettem ennyire magányos?  Vagy miért?  Yoongi nem haragszik rám tudtommal, apám szint úgy, Namjoon meg egyszerűen elfelejtett.

Vasárnap

Semmihez sem volt kedvem. Az élethez sem. De az élet ilyen. Mikor már azt hiszem, hogy minden happy, akkor az élet akkorát levág nekem, hogy könyörögve kérek majd tőle bocsánatot, hogy egy kicsikét boldog voltam.
Hát igen. Az élet már csak ilyen. Lekell valahogy győzöm önmagamat.  Szembe kell szálnom a saját negatív érzéseimmel, mert érzem, hogy lefog győzni a szomorúság, a letörtség, a fájdalom, a depresszió, nem fogok tudni sokáig ellenállni neki. A folytonos szenvedés ,már belülről teljesen felemésztett. Nagy lendülettel kell felállnom, hogy utána, ne esek vissza.
Tegnap egész nap csak az ágyat nyomtam.  Enni, inni nem keltem fel. Nem érdekelt, hogy majd meghalok éhen, nem érdekelt semmi. Csak feküdtem, és feküdtem.

-Gyerünk már!  Nem adhatom fel! Még előttem az élet!  Hogy lehetek ennyire gyáva?  Inkább meghalok éhen , minthogy felálljak s egyek valamit! Hagyom , hogy legyőzön a fájdalom. Nem !* Inspiráltam magamat a felálláshoz.

Nagy nehezen felületem, de akkor olyan szinten görcsölt be a gyomrom, hogy még levegőt sem tudtam venni. Lassan felálltam s a konyhában vonszoltan a kiszáradt testemet. Valamit ennem kell. Nem fogom hagyni , hogy átvegye felettem a hatalmat ez a kínzó érzés.
Miután ettem valamit , amit a szervezetem csoda, hogy betudott fogadni , elmentem a fürdőbe elvégezni a napi rutinomat. Azon gondolkoztam, hogy kikéne menni egy kicsit levegőzni, úgyhogy, előkészítettem a ruhámat, amibe tutti nem fognak felismerni . Mielőtt elindultam volna, még megnéztem a telefonomat, hogy hivott-e valaki. De semmi. Úgyhogy marad az, hogy magamban sétálgatok.

Felvettem egy arcmaszkot , hogy biztosan ne ismerjen fel senkisem s elindultam a térre.  Rengetek árus lepte el a teret. Akaratlanul megakadt egy újságárus egyik termékén a szemem.

"Kim Kai és Min Yoongi megtalálta a halottnak hitt Min Yorát."~ Ez állt az egyik újság címlapján.

Azzonal vettem egy darabot belőle.  Gyorsan haza szaladtam, hogy nyugodtan eltudjam olvasni a cikket.

Kim Kai azt nyilatkozta a sajtónak, hogy mikor a lányát elkísérte egy iskolai beiratkozásra, akkor találkozott a sógorrával, akit már 19 éve nem látott.  Addig kutatott, míg az egykori élettársát Min Yorát meg nem találta.

Mivan? Min Yora?  Anya?  Él?

Az az az , lehetetlen, hisz meghalt, mikor világrahozott! Vagy nem? Miért ilyen kusza minden?