Mégiscsak Az Apám! [BTS ff]~Befejezett~

¥Együtt,vele?¥

-Viki én... Szerelmes vagyok beléd! *Nézet rám kétségbeesetten Sehun.
-Ohh Sehun..... Én testvérként nézek rád. Nem akarlak megbántani de én Yoongit szeretem csak ezt elne mond apámnak mert ígyis haragszik rám. *Fordultam felé.
-Értem.... Akkor testvérek? *Nyújtotta kisujját.
-Testvérek! *Fogtam meg a kisujjamal az övét majd megráztam. -De nem megyünk apámhoz? *Mutattam rá az útra.
-De máris indulunk.! *Indította el a kocsit majd elindult.

Pár perc múlva :

Sehun megállt majd egy fára mutatott ami a folyó mellett állt.
-Látod azt a fát? *Bólogattam -Ott vár  téged apád. Menj majd vele haza setálsz. Nekem amúgyis be kell mennem az SM-hez. Indulj hugi. *Ütött rá combomra.

Kiszálltam a kocsiból és az a bizonyos fa felé indultam. Megpillantottam drága apámat ki szomorúan, nekem háttal állt s a fa kérgét nézte. Odaálltam mögé majd megfogtam a vállát amire ő persze megfordult. Szemei pirosak voltak, arca sápadt, keze remegett. Majdnem összeesett, de én szerencsére megtudtam valamennyire tartani. Lassan leültettem a fának a gyökeréhez. Nagyon öreg fa lehetett. Leguggoltam vele szemben és a szemébe néztem.

-Apa. Mi a baj? *Már az én szememben is könnyek gyűltek.
-Hiányzik!
-De ki? *Néztem bele újra pirosodó szemébe.
-Yora! *Majd patakokban kezdett el folyni könnyei.
-Apa. Ő már 15 éve nincsen velünk. Miért most kezded el hiányolni? *Folyt végig az én arcomon is egy könnycsepp.
-Ha csak rádnézek ő jut eszemben. Az arcod olyan puha, mint az övé.*Simította meg arcom. -Kezeid kicsik, mint az övé.*Fogta meg kezeimet. -Szemed, mint az övé. *Nézet mélyen szemeimbe. -Mintha újjászületett volna benned anyád. Tiszta Yora vagy! *Varázsolt egy fél mosolyt arcára.
-Apa létszíves, ne sírj. *Öleltem meg.
-Gyere mutatok valamit. *Állt fel majd csuklómat megragadva húzott a vízhez.

A vízben ezernyi csillag tükröződött. Csodálatos volt.
Megálltunk a part szélén s leültünk egy padra.

-Viki lehet egy kérdésem? *Nézet a maga elé a semmibe Kai.
-Persze apa. *Mosolyogtam rá.
-Te nem...... Nem vagy szerelmes Sehunba? *Fordult felém. -Nem akarsz vele együtt lenni?
-Apa... Nem. Én mást szeretek. *Néztem a lábamat, hogy ne keljen a szemébe nézni. -Yoongi? *Tette ugyan azt mit èn és mostmár énis meg ő is a földet néztük.
-Apa... *Nem hagyta, hogy befejezem mivel szavambavágot.
-Tudom, hogy őt szereted. Egy feltételel engedem meg, hogy vele barátkoz. *Emelte felém tekintetét, amit èn megéreztem és rápillantottam. -Az az egy feltételem van, hogy ne házasodjatok sohasem össze! *Emelte fej ujját. Csak bólogatni tudtam. Egyszerűen nem értem. Tegnap este eltilt tőle most meg hozzá küld.

-Hahó Viki. *Lengete előttem kezét apa, majd magáhozhúzott s megölelt.
-Hmm? *Tettem fejemet vállára.
-Haza kéne menni!
-Menjünk. *Majd felpattantam és apám csuklóját megragadva húztam a semmibe.
-Nem arra kell menni! *Állt meg apa.
-Hanem erre! *Húzott most ő csuklómnál fogva.

Útközben sokat hülyéskedtünk. Mikor már tudtam merre vagyok apa elé szögdeltem majd énekelni kezdtünk. Az egész utca tőlünk zenget. Hosszú sétálás után megérkeztünk.

Felmentem zuhanyozni, majd az ágyamba vetettem magamat. Persze, hogy hógolyónak is oda kellett feküdnie a lábamra. Egy este sem aludtam egyedül, mivel ez a szeretni való drágaság mindig nyalizik. Férjemre húztam takarómat majd pár perc múlva elnyomott az álom.