Mégiscsak Az Apám! [BTS ff]~Befejezett~

¥ A Vihar Kitör 1.1 ¥

-Jungkook errefelé nincs is kávézó! * Kocogtam mellé, s tekintetemet az ő arcára vezettem fel.
-De képzeld, azt , hogy van erre!* Nézet le rám egy 1000 wattos mosollyal az arcán.
-De akkor most hova is megyünk? * Ragadtam meg csuklóját s aztatt rángatni kezdtem az út közben.
-Nem vagyok rongy baba!* Húzta ki hisztérikusan a kezét az én kezem fogságából.- Az apádhoz megyünk.

Egy pillanatra megálltam s teljesen  arcomra fagyott az a kis mosoly is amit, eddig viselt. Minek visz most engemet apához?

-Jolvan te mész én meg haza!* Fordultam meg tengelyem körül s az ellenkező irányba vettem az irányt.
-Hova, hova kisasszony?* Ragadta most ezúttal ő meg csuklómat és egy nagy lendülettel a vállán pihent testem. Feldobot a vállára, mint egy zsákot.
-Azzonnal tegyél le!* Rúgkapáltam össze-vissza.
-E-e...nem szabad!* Nevetett fel ördögien.
-Gonosz vagy Kookie, gonosz!* Hisztiztem s közben kezemmel a seggére csaptam, mire ő csak megfeszült s válasz képpen ráütött a combomra.

Addig fogom húzni, míg nem tesz le!
Miután a combomra csapot , utána belecsíptem a hátában. Éreztem, hogy kezd a vér a fejembe szállni a fejjel lefelé való lógás miatt.

-Kookie tegyél már le! Kezd fájni a fejem!*Nyávogtam s újra rávágtam a feszes seggére.
-Ne csapkod az intim részemet, és nem foglak le tenni. Viszont..* Lassan leeresztett a válláról s egyenesen a mellkasába furodot a fejem, mivel az egyik kezét a térd hajlatomba rakta a másikkal pedig a hátamat támasztotta s  így furodott bele a fejem a mellkasába.
-Ahjj...Kookie te mennyi parfümöt fújtál magadra?* Fogtam be az orromat ujjaimmal. Egy perc sem kellett és már is hapciztam , hapciztam, hapciztam és hapciztam.
-Tán irritál a parfüm? * Állt meg s az ördögi mosolyát leváltotta az aggódó tekintette.
-Hát. *hapci*...ha *hapci* ...hat...*hapci*. ..kila van rajtad *hapci*.
-Megigéred, hogy nem fogsz elrohanni?* Vonta fel egyik szemöldökét mire bolintottam egyett.

Lassan tett le a földre, s az egyik kezemet nem engedte el. Gondolom félt attól, hogy még a végén megszökök. Egy kis séta után Kookie megállt egy kisebb ház előtt. Egymásra néztünk s mikor megláttam, hogy a haja felállt, röhögnöm kellett s ő is elmosolyodott rajtam.

-Az ott...feláll!* Mutogattam ravaszul álló tincsére.
-Mi...mi az, hogy feláll?* Kapta elő a telefonját s annak képernyőjében kezdte el magát, vagyis a haját nézegettni.
-Apám itt lakna?* Mutattam a kis családias hangulatú házra.
-Így van...gyere! * Ragadta meg a praszlimat s befelé húzott.

-Helló, megjöttünk!* Mondta Kookie egy kicsit hangosabban a meszokotnál, miután beléptünk a házba.

Egy gyönyörű, fekete kanapé üdvözölt, mikor beléptem. Jobbra fordulva egy ajtó, ami mögött, gondolom egy kisebb szoba lehetett.  Balra, a konyha s egybenyitva vele, az étkező.  Tényleg, nem nagy de olyan családias. A konyha mellett egy ajtó volt, gondolom az apám s anyám tartózkodási helye.

-Sziaszt...Viki?* Tátota ki száját, a meglepődötség miatt.
-Mivan?* Vágtam hozzá fapofával.
-Hogy, hogy itt vagy ? *Lépet közelebb széttárt karokkal.
-Jungkook rángatott ide, amúgy nem jöttem volna!* Lökte el kezeit, hogy ne tudjon megölelni.
-Sziasztok!* Állt meg" anyám " az ajtónak dőlve s minket nézet. Tekintettem lassan vezetem rá. Minden egyes porcikáját megnéztem. Nem látszik rajta az évek múlása, ezt be kell valanom, de majd kiszurta a szememet egy csúnyán összefort seb a nyakán.  Kicsit morbit volt, de nem nagyon. Nem köszöntem neki, csak lefagyva álltam Jungkook mellett.
-Viki! Minden rendben van? * Lengette előttem a kezét Kookie.
-Ööö igen!* Toltam el a pofámból a kezét, s még mindig Yorát lestem.
-Zárd be a szádat!* Tolta fel az államat apám.
-Ne nyúlj hozzám! * Csaptam rá kezére.
-Viki! Nem ölelsz meg?* Nézet rám Yora s karjait szét tárta. Gondolom azt várta, hogy rögtön a karjaiba ugrok. Hát ezt jól beszopta.
-Nem!* Vágtam rá s fejemet nemleges megráztam.

Nagyot lesve fordult apám felé ,aki idegesen nézet rám.

-Ne néz így rám! * Ráncoltam össze a homlokomat s a könnyeim gyűlni kezdtek a szememben. Apám még soha, senki miatt nem nézet így rám! 

Ha valami egetrengető dolgot tettem volna. Mintha azon nyomba kiakart volna dobni. Mintha már nem is lányaként nézet volna rám.  Vadidegennek éreztem magamat.

-Szemtelen vagy!* Üvöltött rám.  Ennyi elég volt ahhoz, hogy eltörjön a mécses.

Nem volt elég nekem az, hogy Yoongi a szemem előtt csal meg s szép lassan vesztettem el a szereteimet, nem még ő is rátett egy lapáttal.

-Miért is?* Bicentettem oldalra a fejemet s  mostanra már könnyes szemmekel figyeltem figyelmesen, hogy mit is fog válaszolni.
-Viki! Menjünk! * Fogta meg felkaromat Jungkook s kifelé terelt volna, de én egy egyszerű mozdulattal sepertem le kezeit.
-Nem!* Néztem rá idegesen, majd apám felé fordultam.

-Eltünsz szó nélkül.  Aztán újra feltünsz s mikor csak az igazat mondom neked, akkor meg te neked állt feljebb. Legyél már egy kicsit a helyemben. Yoongi miután eltüntél eljött hozzám, majd lelépet ő is. Aztán a szemem előtt csalt meg. És akkor most jösz azzal, hogy szemtelen vagyok! Meg elvárnátok aztat tőlem, hogy akit 19 éve halottnak hiszek annak a nyakába ugorjak. Hát nem! Cserben hagytál. Magamban egy  nagy városba. Hiába múltam el 18 . Még mindig 15-nek érzem magamat legbelül.  De amit 15 évesen éreztem veled kapcsolatban, azt egy nap alatt megtudtad változtatni.  A szerető apa helyett, mostanra egy felelőtlen apa áll előttem! * Mondtam s közben a könnyeimmel küszködtem. A lábaim remegtek. A hangom itt-ott megcsuklott s  fejem is zsongani kezdet.
-Viki...jól vagy?* Tette Kookie az alkaromra praszliát.

Nem érdekelt, a válasza.  Idegesen, feldúltan távoztam, a családiasnak tűnő házból.

-Viki...* S egy pillanat alatt mellettem termet Kookie s mikor a kapu előtt járhatam...a lábaim feladták a szolgálatott s a kemény föld helyett, Kookie puha kezeibe estem...

Aztán pedig sötétség telepedett szememre.