Másfajta küldetés

1.

Lea

A furgon hátuljában ültünk a csapattársaimmal és még egyszer átvettük a tervet. Mikor mindenki bólintott, hogy megértette a feladatát kicsaptuk a kocsi hátulját és rohamléptekkel egy épületbe vonultunk. A gyanútlanul sétálók ijedten ugrottak félre a fekete egyenruhánk és fegyverünk láttán. Felrohantunk az első emeletre és betörtük az egyik helyiség ajtaját. A bentlévők rögtön a fegyverükhöz kaptak és tüzet nyitottak ránk, amit mi viszonoztunk. Jó pár ember a földre került, mire megadták magukat, a főnökük és még pár tag, akit kerestük az eltűnt. Átkutattuk az egész épületet, de nyoma veszett. Meglépett! Meghallgattuk a szent beszédet a felettesünktől, hogy eltoltuk, majd a kocsinkhoz sétáltunk. A parkolóban kiszúrtam egy nőt pár méterre tőlünk, aki idegesen turkál a táskájában, majd kiejti a kezéből. Az előbb őt láttam beszélgetni a felettesemmel. Vajon mit keres itt?! Felé indultam és segítettem összeszedni a szétszóródott cuccait.

- Jól van? - kérdezem tőle átnyújtva a pénztárcáját.

- Igen - hebegi és alaposan végigmér. Nem sokat lát belőlem, mert a maszk még rajtam van. Nem vehetjük le magunkra, nem szabad, hogy lássanak minket. Így csak a szemem látszik ki - Csak pont akkor érkeztem ide, mikor megérkeztek. Hallottam a lövöldözést és az kicsit rémísztő volt!

- Ismeri a bandát? - húzom össze a szemem.

- Sajnos! Én voltam a könyvelőjük. De jelentettem őket, amint megtudtam mivel is foglalkoznak - rakja hozzá gyorsan.

- Jól tette! - enyhülök meg - Jöjjön odakísérem a kocsijához! Gondolom már menne haza!

- Igen! Köszönöm - néz rám hálásan és elindulunk. Éppen csak elérünk az autóhoz, mikor kiszúrok egy fekete kocsit bekanyarodni. Lehúzzák az ablakok és meglátom a fegyverek csövét. Odakiáltok a többieknek, majd lerántom a nőt a földre a kocsi mögé. Záporoznak a golyók, ráfekszem, hogy védjem őt az üvegszilánkoktól. Hallom, hogy a többiek visszalőnek, majd egy hatalmas csattanás. Leszállok a nőről és óvatosan kinézek a motorház mögött, az autó nekihajtott egy villanyoszlopnak. Indulnék a támadók felé, de a egy kezet érzek a karomon.

- Ne menjen el! Kérem! Ne hagyjon itt! - néz rám ijedten.

- De... - kezdek bele, végül bólintok. Felsegítem a földről és gyorsan végigfuttatom rajta a tekintetem. Nem sérül meg sehol szerencsére - Jól van?

- Nem egészen. Remegek - dől neki a kocsinak, majd a szemebe néz - Köszönöm szépen! Hogy megmentett!

- Ez a munkám - mosolygok rá, de ezt nem láthatja, hiszen a maszk takar. Megjelennek a rendőrök is és odakísérem a nőt az egyikhez. Innentől ők átveszik. Visszamegyek a csapatomhoz és kocsiba pattanunk. Beérve a központba megírjuk a jelentést, majd mindenki hazamegy, vége a műszaknak.

Hirtelen riadtam fel a telefonom csörgésére, gyorsan odakaptam érte és a takarót magam köré csavarva kisiettem a hálóból. A felettesem keresett és csak annyit mondott, hogy: „Lendvai irány a központ", majd lerakta. Mivel nem voltam ügyeletes, így adtam magamnak 5 másodperc értetlen nézést, majd a fürdőbe siettem. Letusoltam és magamra kapkodtam a ruhámat. Az ágyhoz léptem és finom felkeltettem a lányt, hogy el tudjak búcsúzni tőle. Álmosan morgott valamit, amin jót mosolyogtam, majd sietve távoztam. Éjfél van mégis akkor élet volt az épületben, hogy kicsit meg is zavarodtam. A felettesem közölte, hogy beoszt a tanúvédelmi programba. Remek! Utáltam! Semmittevés! Azt a nőt kellett védenem, akit megmentettem a parkolóban. A drogos csapat vezetőjének volt az új könyvelője. Amikor rájött, hogy mibe keveredett rögtön jelezte a rendőröknek. Most meg nyílt céltáblává vált, mint tapasztalhattam. Nem egy nagy drogbandáról van, csak egy kis helyi csoportól. Mégis vannak összeköttetéseik. Ellenük már rengeteg információval rendelkeztük, szóval csak le kell építeni szép lassan. Csak pár hétről van szó, ezzel vigasztalt a felettesem. És hogy kapok 3 nap szabadságot, ha nem bírom. Sok siket kívánt és elhajtott! Volt valami a szemében, mikor ezt mondta. Mégis mi a francért mondta ezt?! Felvettem az új kocsit, személyit, pénzt és bankkártyát. Hazamentem és összepakoltam a cuccaimat, majd a rendőrség felé vettem az irányt. Gyorsan küldtem egy üzenetet unokatesómnak, hogy vigyázzon a lakásomra, ő ennyiből is érti. A kocsival kicsit messzebb parkoltam le és gyalog tettem meg a maradék távot. Megkerestem a vezető nyomozót és igazoltam magam. Közölte, hogy nem lesz könnyű dolgom a nővel és megmutatta melyik irodában találom. Odasétáltam és az üvegen keresztül figyeltem a fel-alásétáló nőt. Közben hallgattam a nyomozót, hogy mit kell tudnom a nőről. Látszott rajta, hogy kimerült és elege van mindenből. Végigmértem és gyorsan összeadtam a rajta lévő ruha és ékszerek értékét, kb félmillió, ha nem több. Vettem egy mély levegőt és beléptem a helyiségbe.