Másfajta küldetés

12.

Lea

Éppen egy „vérre menő" harcot folytattunk Anettel az edzőteremben, hogy ki fizeti a kávét, amikor hirtelen a semmiből felbukkant a felettesünk és közénk állt. Annyira váratlanul ért, hogy majdnem megütöttem. Csak egy baszki csúszott ki a számon, majd gyorsan bocsánatot kértem.

- Lendvai! Kapja össze magát és irány a Honvédelmi Központ! Keresse meg Farkas ezredest! – jelenti ki erőteljes hangján.

- Micsoda? – kapom fel a fejem. Nem értem miért kéne a régi munkahelyemre mennem.

- Keresse meg a volt felettesét!

- Azt értettem, csak azt nem értem miért.

- Majd ő elmondja – jelenti ki valamivel enyhébb hangon és behatóan tanulmányozni kezd, ami elég frusztráló érzéssel tölt el – Ha végzett ott, akkor utána hazamehet!

- Értettem – bólintottam és az öltözők felé indultam. Gyorsan összekaptam magam és kocsiba vágtam magam. Őrült tempóban hajtottam a központ felé. Az épületben összefutottam pár volt kollégámmal, majd idegesen kopogtam be a volt felettesemhez. Miután megkaptam az engedélyt beléptem és helyet foglaltam az íróasztala előtti székben.

- Örülök, hogy látom Lendvai – mosolyog rám kedvesen, őszintének tűnik – Nem hiányzunk magának?

- Néha igen – húzom mosolyra én is a számat.

- Hallottam, hogy megúszott 8 golyót! Jó béna fegyveres lehetett, hogy egy sem okozott sérülést!

- Hát szerencsémre az volt – nevetek vele.

- Jók az értesüléseim miszerint újra párkapcsolatban él valakivel 8 hónapja?

- Öööhhh igen – motyogtam és hirtelen rettentő zavarban voltam. Egyrészt honnan tudja, másrészt miért is beszélünk erről?

- De jól sejti, nem azért hívtam ide, hogy erről beszélgessünk! Egy elég nagy szabású rajta ütést szervezünk több országgal együttműködve egy háborús övezetben. Azonban még nincs meg minden információnk. Elég nagy területről van szó! Minél hamarabb le kell csapnunk megelőzni a katasztrófát! Lépésről lépésre építenénk le minden részt. Azonban nincs meg a kellőszámú csapatunk. Így felhívtunk nemrég leszerelt katonákat, köztük magát is! Egy bevetésről lenne szó, utána visszamehet a nemzetbiztonsághoz! Felkeltettem az érdeklődését? – húzza fel a szemöldökét.

- Igen – bólintok és összeszorítom az ajkaimat. Nagyon is felkeltette!

- Gondoltam! Felhívtuk a régi csapata többi tagját is, őket már tájékoztattam. Már csak maga maradt! Beszéltem a felettesével, ő elengedte, ha jönni akar! Nem kell most azonnal döntenie, elég holnap reggel 9 óráig választ adnia. Gondolom van kivel megbeszélnie ezt!

- Igen! – nyugtázom – A többiek belementek?

- Holnapra adnak ők is választ! Tudnia kell, ha rábólint, akkor egy tíznapos elég intenzív gyorstalpalón kell részt venni, utána indulnak is kifelé. Bizonytalan időre! Minél hamarabb fel kell deríteni!

- Értettem!

- Remélem mellettünk dönt! Ön remek katona! Sajnáljuk, hogy elment tőlünk! De remélem tudja, hogy az állás a kódfejtőkhöz még mindig magára vár!

- Köszönöm Uram! – állok fel – Akkor holnap jelentkezem! Viszont látásra!

- Viszont látásra Lendvai! – csukja be mögöttem az ajtót. Lassan sétálok végig a folyosón, de nem kifelé indulok, hanem a benti edzőteremben. Peti és Andi éppen kiképzést tart a tiszteknek. Intek nekik, mire magukhoz hívnak. Ellátják a kopaszokat feladattal, majd átbeszéljük a küldetést. Ők vállalják és remélik, hogy én is belemegyek. „Nyomjunk még le együtt egy utolsó nagy bulit" – ezzel a mondattal búcsúznak tőlem. Az órámra pillantok, már este 6 óra múlt. Anna már otthon van, estére a barátnőivel iszogatni mennek. A kocsimhoz lépek és előveszem a telefonomat és tárcsázom.