Másfajta küldetés

3.

Anna

A következő napok így telnek, olvasunk egymás mellett és rejtvényezünk. Igyekszem olyan újságokat keresni, amiben ilyen nagy, kihajthatós van, hogy közösen csináljuk. Ilyenkor sokat beszélgettünk, főleg rólam, a munkámról, családomról. Ő nem sok mindent osztott meg velem magáról, pár apróságot, pár élményét. Ő volt az egyetlen ember, akivel kommunikáltam. Mondjuk nem is vágytam most más valakire. Őt akartam megismerni, kiismerni még jobban. Meglátni, hogy milyen is valójában, milyen amikor nem „dolgozik". Egyik nap elkísértem a könyvtárba, akartam magamnak valami olvasnivalót estére. Amit ő elolvasott könyveket átvettem tőle és én is kiolvastam. Most valami romantikusra vágytam, olyat ő meg nem kölcsönöz ki. Így vele tartottam, legalább kicsit kimozdulok otthonról. Belépve a könyvtárba először leadtuk a kiolvasott könyveket, majd elváltunk és mindketten keresgélni kezdtünk. Több mint egy órát töltöttünk itt, majd 3-3 könyvvel a kezünkbe a kölcsönző pulthoz léptünk. Egy fiatal csaj volt mögötte és mikor meglátta Leát látványosan felragyogott. Féltékenység fogott el, miért mosolyog rá és viccelődik vele?! Látszik, hogy felszínesen már ismerik egymást. Lea is poénkodik és talán kicsit kacérkodik is vele. Mérgesen szólok rá, hogy menjünk már haza. Útközben nem is szólok hozzá, majd ahogy becsukódik mögöttünk az ajtó rákezdek.

- Bezzeg neked lehet flörtölgetni?! Te felhozhatsz akárkit ide?! – vágom hozzá.

- Mi van? – néz rám értetlenül.

- Jól hallottad! Neked szabad?! Nem akarok senkit meglátni itt a lakásban!

- Te mi a francról beszélsz? – áll elém mérgesen.

- A könyvtáros ribancról! Láttam, hogy flörtölgettek! Ezért jársz minden héten könyvtárba?! Miatta?

- Azért járok minden héten, mert kiolvasom a könyveket és kell új!

- És honnan tudod, hogy ő nem a drogos egyik embere?

- Onnan, hogy leellenőriztem.

- Ja és most már megdughatod!

- Nem fogom megdugni! Meg amúgy is mit érdekel téged?!

- Érdekel merre vagy! Ha bajban vagyok nem vagy a közelben, mert hetyegsz ezzel a ribanccal!

- Szerintem ezt a beszélgetést most fejezzük be! – jelenti ki határozottan és hátat fordít nekem. De én nem akarom ennyiben hagyni.

- Nem hagyjuk! Ígérd meg hogy nem fogsz vele dugni! Hogy nem hagysz magamra! Elvégre te vagy az őrzőm! Nem hagyhatsz egyedül!

- De egyedül hagyhatlak, nem léped át a határt semmiben! Hiszen te is tudod, hogy akár az életedbe is kerülhet! Ennyire nem vagy ostoba!

- Akkor sem mehetsz el mellőlem! Vagy jelentsem a főnöködnek hogy nem figyelsz rám? – kérdezem gunyorosan, mire összehúzott szemmel fordul felém. Egészen közel lép hozzám, mire én hátrálni kezdek, ezt nem kellett volna mondanom. Ilyen mérgesnek még sosem láttam.

- Eddig pályafutásom során egyszer sem volt panasz a munkámra, meg voltak elégedve velem a seregnél is és itt is! Tudják, hogy én nem hibázok! Ne tedd tönkre a munkámat, különben nagyon megbánod! De legyen ahogy akarod, nem mozdulok mellőled! De ezzel beszüntetem a kiváltságaidat is! Te sem mehetsz sehová nélkülem. Sem boltba, sem fodrászhoz, sehová! Itthon fogsz maradni és nézheted az idióta sorozataidat és vetélkedőidet! – mondja nagyon lassan és fenyegető hangnemben. Egész testében remeg az idegességtől.