Másfajta küldetés

11.

Lea

Ez a rajtaütés nem jól sült el, nagyon nem jól sült el. Itt fekszem a földön és próbálok levegőt juttatni a tüdőmbe. Elnézek a bal oldalra és látom, hogy egy vértócsa növekszik Gabó lába alatt és nagyon vergődik. Jobb oldalamon Roli fekszik mozdulatlanul. Pár másodpercig még fekszem, majd megemberelem magam és feltápászkodok. Az egyik banda tag felé indulok, aki az egyik társamat üti és beverek neki egyet, amitől a földre rogyik. Beletérdelek a fejébe és elájul. Egy magas, izmos tag indul meg felém és szájba vág, de visszaütök. Tovább folytatjuk a kis harcunkat, majd egy ütése hason talál. Térdre rogyok és ekkora egy tompa ütést érzek a tarkómon, majd teljes képszakadás.

A mentőautóban tértem magam. Minden tiltakozás ellenére hordágyon toltak be. Egy nővér jött oda hozzám és segített levenni pólómat, majd egy kórházi köpenyt adott rám. A kabátom és golyóálló mellényem hogyan került le rólam?! Fogalmam sincs! Elém lépett az orvos és megnyomkodta a bordáimat, mire felszisszentem. Majd egy kis zseblámpával játszott a szemem előtt, amitől újra szédülés fogott el. Agyrázkódás! Nem is kell hozzá doki, már jártas vagyok benne. Érzem, hogy felrepedt a szám is. Át akartak tolni röntgenre, de saját lábamon mentem át. Nem vagyok én olyan sérült, hogy ne tudjak sétálni. A várószobában találkoztam Tamással, tőle tudom, hogy Gabót már műtik, Rolinak eltört a válla, de semmi baja. Mindenki túlélte ez a lényeg! Tamás lovagiasan előre enged a röntgenre, amit egy grimasszal köszönök meg. Amint visszaértem a kórterembe elővettem a telefonom és egy darabig feszülten néztem. A bütykeim már kezdtek lilulni. Jó nagyot üthettem be az embernek, fáj az egész alkarom. Helyre jön valaha is a kezem?! Nincs hová húzni tovább az időt, tárcsázom Annát. Érzem, hogy mosolyog, ahogy meghallja a hangom. Közlöm vele hol vagyok, erre hallom, hogy kiejti a tollat a kezéből. Gyorsan megnyugtatom, hogy jól vagyok, de megkérem, hogy jöjjön értem. Nem fogok bent éjszakázni az biztos! Egy agyrázkódás miatt?! Elküldöm üzenetben a címet, szobaszámot és hátra dőlök az ágyon. Visszajött a doki és közölte velem, hogy két bordám megzúzódott, és van egy enyhe agyrázkódásom. Hát miután vagy 8 golyót belém eresztettek és hasba vágtak nem is rossz, hogy csak két bordám reped meg. Jegeljem a bütyköm és ha panaszom van jöjjek vissza. Csak felügyelettel enged haza, itt kell megvárjam a szobában Annát. Éppen lerángattam magamról a köpenyt és egy sporttopban és farmerban álltam a szoba közepén, amikor Dóri robbant be az ajtón. Szó nélkül elém állt és végig mért. Megrázta a fejét és megölelt, mire halkan felnyögtem.

- Jajj ne haragudj! Nem akartam fájdalmat okozni! – engedett el rögtön – Meghallottam a nevedet a kávéautomatánál és idejöttem! Jól vagy?

- Jól vagyok! Csak pár apróság – nézek végig magamon mosolyogva.

- Látom! – rázza meg a fejét szenvedve – Hazavigyelek?

- Nem kell! Anna nemsokára itt van értem!

- Ohhh! Ennyire komoly a dolog?

- Igen. Már voltam vasárnapi családi ebéden is – vigyorogtam rá és a pólómat kezdtem keresni. Ekkora nyitott be Anna és rögtön felém indult. Óvatosan megölel és megsimogatja az arcomat. Végignéz és egyik kezét lassan végig húzza hasamon.

- Jól vagy? – kérdezi félve.

- Persze, minden rendben – nyugtatom meg és megfogom a kezét, majd Dóri felé fordítom, aki a szoba sarkából figyelte az eseményeket – Anna ő Dóri. Dóri ő meg Anna.

- Örülök, hogy végre megismerhetlek – mosolyog Dóri kedvesen Annára, aki kicsit feszélyezve mosolyog vissza rá.

- Én is örülök!