I fucking love u (BTS Jikook ff.)

2.Új barát

Az ágyra elterülve kezdek zokogásba ismét, míg álom nem jön a szememre.

-Jimin! Menj fel a szobájában van. - kelt fel édesanyám hangja.

Ki lehet az? Kimászok az ágyamból mire már ajtómon kopogtatnak. Odacsoszogok ajtómhoz és elfordítom a kulcsot.
Meglepetésemre Jae áll az ajtóban, kezében egy ismerős könyvvel.

-Szia. Bocsi ha felkeltettelek. - vakarja meg tarkóját.
-Hali. Semmi baj. - nyitom kijebb ajtómat és intem beljebb.

Jae az évfolyamtársam, pontosabban ő is A-s mint Taehyung. Az a kedvesebb osztály kivétel Jungkook haverja ugye. Némán ülünk ágyam szélén miközben a könyvet szorongatja, én pedig a takaróval játszok ujjaimmal.

-Öhm az mi? - mutatok rá az említett tárgyra.

-Ja ez a tied. - nyújtja felém mosolyogva. Elkapom a könyvet és tanulmányozni kezdem. Mintha semmi nem történt volna vele.

-Ezt hogyan?! Nem kellett volna megvenni és honnan tudtad hogy az enyém?... - nézek rá gyanakvóan.

-Mii? Semmi ilyen nem történt, s onnan tudtam hogy a tied mert láttam hogy ezt olvasod mindig. - emeli két tenyerét maga mellé védekezően.

-Akkor hogy van tökéletes állapotban?

-A nagybácsim könyvjavító..megkértem hogy csinálja meg. - keresi a szavakat. Eddig azt se tudtam hogy van ilyen foglalkozás, de örülök neki.

-Oh, akkor köszönöm. - ölelem át szorosan amit viszonoz.

Szétválásunk végén jobban szemügyre vehetem arcát, a mogyoróbarna szemei, amik hasonlítanak egy boci szemeire. Szögletes szemüvege ezt még jobban kiemeli, itt-ott néhány tincse bele is lóg, a hajára kitérve irtó szexin van beállítva. Igazán helyes gyerek ez a Jae. Hogy hogy nem vettem eddig észre? És az ajkai teltek, tökéletesek, nincsenek kiszáradva sem.
Egymás csodálását abba kell hagynunk mivel anyám ránk töri az ajtót. Eddig ő is az arcomat fürkészte de villámgyors sebességgel ugrunk az ágy széleire.

-Nézzétek, hoztam nektek csokissütit, meg egy kis üdítőt, ízesített ásványvíz. Remélem megfelel.

-Igen, köszi anya. - nézek hol rá, hol a vörös arcú fiúra.

-Ohh én megyek, a tészta odafő. Szeretnél itt maradni vacsorára? -néz kérdőn Jaera.

-Nem szeretnék zavarni.. -motyogja.

-Ugyan édesem, nem zavarsz. - lépked közelebb hozzá és simogatja meg hátát.

-Oké akkor rendben. - néz rá mosolyogva. Anyukám csak jókedvűen bólint egyet és kimegy.

Elég boldog lehet hogy van itt valaki más is, eddig csak Hosekról tudott, de ő is gyatrán jön át.
-Jimin. - fordul felém, mire határozottan ajkaimra tapad és falni kezdi őket. Szívesen felsikítanák örömömben de az túl lányos lenne, és én férfi vagyok. Egy 16 éves férfi aki nem tudja elfogadni egy év allatt hogy az apja elhunyt.
Szétválunk és döbbenten nézek rá mire ő csak mosolyog, van aki szeret még ezen a földön? Annyi kérdés kavarog a fejemben.
Elkezdtünk beszélgetni, és jobban megismertem.

Megtudtam hogy tényleg kedves és imádja a cicákat mint ahogy én is, csak anyám allergiás rá és nem tarthatok. Időközben kész lett a vacsi és lementünk, enni. Ezután haza kellett mennie ezért kikísértem, és kaptam egy puszit tőle. Felrohantam ismét a szobámba és örömömben elkezdtem ugrálni. Alig várom hogy Hoseoknak elmeséjem.