I fucking love u (BTS Jikook ff.)

18.Béke

Jimin pov.

Ennél kínosabb dolgot, nem kívántam volna. De klassz hogy az anyja nem ordítozott, annyira...
Jungkookot is leütném amiért nem zárta be az ajtót, de már nem is lényeg.
Megkértem hogy menjünk el sétálni mivel eléggé feszült lett a levegő, és ki kell szellőztetni a fejemet.
Plusz egy rossz hír: Az anyja állítása szerint az apja nem bírja, sőt utálja a melegeket.
Chh...homofóbdög.

-Ne legyetek sokáig, apád beszélni akar veled Kooki. - figyelmeztet minket édesanyja miközben húzakodunk. Mit becézgeti az ÉN Sütikémet? Vén nyanya..

-Miről akar beszélni? -
kérdezi párom felhúzott szemöldökkel.

-Ahj. Kookie, nem tudom. - borzol bele hajába.

-Ezt ne csináld. Na mentünk. - rázza meg fejét idegesen, majd kezembe kap és az ajtón kezd kifelé húzni.
Szó nélkül tűröm, míg nem azt veszem észre hogy egy ismeretlen ház előtt állunk.

-Hova hoztál?

-Bent megtudod. - húz tovább egyenesen be.

Szép kis lakás, csak azt nem tudom kié.
Még tovább rángat fel egy lépcsőn be egy szobába. Bár ne engedtem volna neki hogy ide hozzon..

-Cső. - biccent Yoongi.

Az idegesítő Hoseok is itt van, nincs jobb dolga mint a kanjának az ölében ülni?
Ő is köszön, de én egyiknek se viszonzom. Idegesen nézek Jungkookra aki csak félig elmosolyodik.

-Gyere csak Yoongi. - sétál mellé Kook, mire az feláll és kitoppannak. Mi a szösz?

-Én is. - indulok utánok, de Kook magáll így hátának ütközök.

-Nem, te maradsz. - fordul hátra és  hatalmas mérges szemekkel illet.
Nagyot nyelek, így olyan ijesztő hogy muszáj szót fogadnom.
Miért hagynak itt engem ezzel a balfasszal?
Nincs mit tenni így hát helyet foglalok az ágyon, háttal Hoseokkal.
Kimennek.

-Jimin, azt akarják hogy béküljünk ki. - mászik mellém négykézláb.

-Ehh. - sóhajtok hatalmasat, kérjen ő bocsánatot!

Jungkook pov.

Megbeszéltem Yoongival hogy ki kell békítenünk őket, bármi áron. Chim se tűnik olyan boldognak, és Yoongi elmondása szerint Hoseok sem. Na meg persze nem jó ha rosszban vannak.

Muszáj volt "bekeményítenem", hisz azoknak a hatalmas boci szemeknek nem tudtam volna nemet mondani, ezért bevetettem a rossz nézésemet, ami bevált.
Adunk nekik vagy 10 percet, addig leugrunk a néhány utcával arrább lévő boltba, pár energiaitalért, s közben elszívunk egy szál cigit..

》》》

Az egy szál cigiből 2 lett, és a 10 percből 20 perc. Ideje visszamenni, rossz előérzetem van már.
Így hát hatalmas léptekkel szeltem át a beton dzsungelt, hátam mögött a fulladozó fiúval.

-Még ma?! - állok le, s várakozóan hátra kiabálok.

-Kussolj, kifulladtam. - lépked lassan, lihegve mellém.
Sose bírt futni, sétálni. Hamar kifulladt mindig, nem tudom valami betegség ez, vagy csak egyszerűen egy lusta dög, de inkább az utóbbira tippelek.
Immáron lassabban, az ő tempójában indultam tovább, de elég érdekes hangokra lettem figyelmes, amik a sikátór felől jöttek.
Mintha Taehyung hangját hallanám egy percig, de azt sem értem az irtó hangos kamion miatt.
Közelebb lépkedek és bekukucskálok.

-Mi a f... - szól fel vinnyogó hangon Yoongi, mire befogom száját.
Nagyszerű meghallották, egy fekete kapucnis fiú, és egy éppen azt felvevő társát pillantom meg, akik gyorsan eliszkolnak.
Az tuti Tae volt! A buli óta nem is dumáltunk annyira.
Csúnyán nézek a ficánkoló fiúra, majd elveszem tenyeremet szája elől, mire ő csak bambán néz.
Tovább lépkedek idegesen, de Yoongi ismét lemarad.
Ezt nem hiszem el!

-N-na, ne siess már. - lihegi.
Nincs időm ilyenekre, mindjárt felkapom.

-Pattanj fel! - guggolok le hogy megfelelő magasságba neki.

-Hülye vagy?! Biztos hogy nem. - ellenkezik.

-Na, haza akarok érni még ma! Ha nem ülsz fel lecsaplak mint egy legyet! - szólok fenyegetően mire nagy sóhajjal felmászik.
Elkezdek vágtatni mint valami ló amit csak halk sikolyokkal jutalmaz.
Páran felfigyelnek ránk, van aki édesen de van aki undorral telve pillant felénk.
Igaz, vannak olyan faszfejek mint apám.. Baszki, beszélni akar velem, nem lehet olyan fontos, ugye?
Egészen az ajtóig futottam hátammal a csomaggal, de ott leállok.
Furcsa zajokat hallunk szobájából.
Kiváncsian kinyitjuk az ajtót.

-Nem! Te kérj bocsánatot! - vinnyogja Chim, Hobit lefogva a padlón, Yoongi mindjárt beugrik, de lefogom.

-Nem te! És szállj le rólam! - szól vissza a másik.
Így kell kibékülni? Mint az ovisok..

Fordít helyzetükön Hoseok, és nem bírom ki hogy más
fogdossa Chimet, így hát berontok.

-Hé, hé! - kiabálok rájuk. - Hátrább az agarakkal! Mi a faszt csináltok? - nézek rájuk mire leugrik Hobi páromról.

-Ő kezdte! - mondják szinkronban egymásra mutatva.
Mamám!

-Azt akartuk hogy kibéküljetek! Erre mit csináltok? Két bamba.. - dünnyögi Yoongi.

-Ja, most béküljetek ki, de gyorsan. - nézek Chimre szúrósan, utalva hogy kezdje ő, és legyen érettebb.

-Ehhh. - sóhajt fel, majd mellé lép, és kis duci ujját nyújta felé.

-Béke? - néz fel hatalmas szemeivel rá.

-Béke. - nyújta ő is ujját, s összekulcsolák, majd megölelik egymást.

Jó, ezt nem bírom! Ezek tényleg ilyen gyerekesek??
Yoongi csak "miafaszvan" nézéssel figyeli végig ezt a kis hülyeséget majd párjának basz egy szelet csokit.

-Kösziii! - ugrik nyakába és kis puszikkal teríti be arcát.

Jimin felé nyújtok egy energiaitalt, csokit nem vettem neki, elfelejtettem. Remélem elfogadja ezt is.

》》》

Az idő eltelt és mennünk kell.
Már a nap is nyugovóra tért, s kicsit érdekel apám mondandója, szóval elindultunk.
Sötétség, magány uralja az utcát, csak lábaink visszhangja hallatszik.
Olyan nyugtató ez a csend.
Kicsit a szél is feltámadt, páromra pillantok aki enyhén vacog, ezért szorosan magamhoz húzom.
Fejét vállamra dönti, s haja érintése nyakamon bizsergető érzést vált ki belőlem.
Olyan puha, finom illatú haja van.
Jimin, ő maga egy tökéletesség.
Egy földre szállt angyal, kedves, imádnivaló, jó fej, ráadásul irtó helyes.
És én bántottam.
Ki tudja hányszor fakadt sírva miattam.
Hogy szerethet viszont?
Nem értem.

Hamar elérkezünk kapujához, bentebb nem kísérhetem.
Egy hosszas, forró csók után elválunk, és haza indulok.

》》》

Belépek házunkba, de apám tűnik fel ahogy összekukcsolt kezekkel ül kedvenc foteljében.
Rám néz, majd a mellette lévő kanapéra int, leülök.
Már nagyon érdekel hogy mit akarhat.
Kis idő múlva ajkait szóra nyitja, de bár ne tette volna..