Jimin és Jungkook a 9/C osztályba járnak.
Jimin félős, nem szól vissza, ezt páran ki is használjak, köztük Jungkook és társai is.
A rossz fiúk, éveleje óta szekállják a félénk fiút, és bárhogy keresztbe tesznek neki.
De egy napon Jiminnek barátja
...
Elsőnek. Kellemes Ünnepeket Kívánok az összes Olvasómnak! Másodszor, tegnap baszakodott a Wp..nem akarta kirakni a részt, ezért van kint most! Bocsi):. Szeretlek titeket Cilák.❤ Jó olvasást!🎀♥
Már ülünk egy-két órája ennél a rohadt dokinál, és végre csoda bemehetünk.
》》》
-Kiírt egész hétre, legalább nem leszek egyedül! - szól vidáman anyám.
-Juhu.. - mondom elhaló hangnemben.
-Más örülne ennek.. Na veszek neked fagyit. - borzol hajamba.
Nagyszerű, nem látom Kookot minden percben. Jézus! Mikre gondolok! Kifogom bírni nélküle, olyan vagyok mint egy lány...
Fagyi, ez is Jaere emlékeztet.. Nosztalgiázásomat telefonom rezgése zavarja meg. Lol egy sms, ismeretlen számtól, hmm. Egy képet küldött az illető, megnyitom és a lélegzetem eláll. Mi a szar? Könnyek szöknek a szemembe és utat törnek mint valami vízesés. Hogy tehette ezt velem? Megcsalt? Ráadásul egy lánnyal? Nem nem. Biztos nem. Ez nem is mostani kép. Régebbi lehet. De ott a kezébe a zacskó, amiben narancsok vannak. Istenem! Tudtam nem kell megbízni senkiben! Egy helyben állok ledermedve.
-Chim, milyen ízűt kérsz? - ébreszt fel sírankozásomból anyám.
Mikor meglátja könnyező szemeimet rémülten pillant rám.
-Mi a baj? - fogja meg vállamat.
-Jungkook.. - szipogom.
-Mi van vele?
-Megcsalt.. - suttogom magam elé.
-Ohh, picim..Úgy sajnálom. - ölel át.
Én is sajnálom magamat hogy ilyen gyökér vagyok..
-Nem kell fagyi, menjünk haza. -enged szorításaból és elindulunk.
Egész úton a könnyeimmel küszködtem, mikor haza értem ledobtam cipőmet lábaimról és felrohantam a szobámba. Az ajtót kulcsra zártam és lefeküdtem. Hangos zokogásba kezdtem mint amikor meghalt apám. Egy darab esett ki a szívemből.
Jungkook pov.
Nagyon bánt amit Chimmel tettem, nem ezt érdemli. Haza felé menet felhívom. Bemenni hozzá nem tudok tanulni kell holnapra. Szeretnék neki bizonyítani hogy nem vagyok olyan tuskó mint amilyennek látszok. A házit majd a haverja elviszi neki, megkértem.
》》》
És utolsó órának is vége, alig bírtam ki. A fizika dolgozat is, hát kb. ment a negyede. A felét kipuskáztam, könnyen ment, a tanár csak gépezett, néha ránk pillantott de különösebben szart rá.
Taehyung meghívott a pénteki bulijára, lesz sok pia. Talán Jimin is jön. Elkezdem tárcsázni Chimet, kicsöng.
-Szia Picim! - szólok bele vidáman.
A vonal másik végén mintha szipogást hallanák.
-Picim? - szipogja. -Hogy hívhatsz Picimnek?
-Mii? - kérdezem elképedve. Csak nem?
-Megcsalsz? Ráadásul egy lánnyal? UTÁLLAK JEON JUNGKOOK. - utolsó mondatát ordítja.
-Chim, én nem, nem. - kezdem el tagadni. De hiába.
-Ohh te nem? Elküldöm a bizonyítékot, baszodj meg! Ne keress többé! Halott vagy számomra.. - kezd el sírni!
-Én szeretlek. - suttogom reménykedve..
-De én utállak. - bontja a vonalat. Baszki, baszki. Ne! Mit tettem? Istenem!
Pittyeg a telóm. Egy képet küldött. Milyen kép? Lehetetlen. Megnyitom, lefagyott tekintettel bámulom a kijelzőt. Idegesen vágom földhöz az eszközt, ki küldte neki? Ha megtudom ki tette megölöm! Idegbetegségemet egy halk kuncogás zavarja meg a hátam mögül.
-Mi van Jungkook? - hallom meg Jae hangját.
-Te tetted? - fordulok meg.
-Mit? - nevet fel.
-Tudod te... - lépek közelebb.
Meghökkenve néz rám, majd ismét mosoly telepszik meg arcán. Ez neki vicces? Rohadjon meg.. Féreg. Legszívesebben itt helyben péppé verném, de az nem segítene. Inkább haza indulok. Ah betört a kijelző, annyi baj..
-Jae, várj meg! - hallom meg Chim barátjának hangját.
-Mehetünk? - kérdezi Jae.
-Aham. - válaszol Hobi és elindulnak.
Hova mennek ezek együtt? Jiminhez? Hogyan tehetném jóvá ezt? Mindent elbaszok. Chim is megutált. Ahhh. Most nem mehetek át hozzá, ott lesznek ők neki. Feladom. Átmegyek Yoongihoz vagy Taehyunghoz.
Jimin.pov
Még úgy mer szólítani hogy Picim? Azok után amit tett? Lekiabáltam, pedig szeretem. De haragszom rá, hogy tehette ezt velem? Legalább bocsánatot kért volna, de semmi. Ennyit értem..
Fél óra múlva kopogást hallok meg, anyám is hol van? Nem szól hogy itt hagy? Lecsoszogok a bejárati ajtóhoz, mielőtt kinyitom felkészülök ha Jungkook az rábaszom az ajtót. Szerencsémre nem kell ezt cselekednem hisz Hobi áll az ajtóban.
-JIMIN! - kiabál miközbe nyakamba zúdul.
Válla mögül egy ismerős arcot látok. Jae? Az is, hogy mer itt állni? A házunk előtt.. Haragszom rá, de nem annyira mint izére. A nevét se akarom már kimondani. Rá se gondolok többé!
-Elhoztuk a házit. - enged el és tessékeli magát be Hobi.
-Gyere. - intek fejemmel Jaenek.
Nem szívesen látom itt, de na..
Egész nap azon kattogott az agyam hogy ki küldte a képet lehetséges hogy Jae volt. Nem lényeg, az a lényeg hogy megcsalt az a szemét!
Leülünk a nappaliban lévő kanapéra, Hoseok elkezd kutatni a táskájában míg Jae egyfolytában bámul. Ahh.
-Jimin, mi van Jungkookkal? - kérdezi Jae.
-Mi lenne vele? - néz hol rám hol Jaere, Hobi
-Hát, izé...Szakítottunk... - döntöm oldalra fejemet hogy ne lássák könnybe úszó szemeimet.
Nem mondtam neki hogy szakítok, de szerintem a "Ne keress többé!" mondat ezt jelenti..
Hoseok csak közel húz magához, én pedig automatikusan kiengedem a vízesést. Úgy sírok mint egy kislány. De úgy fáj! Jae nem csinál semmit, az arcát nem látom. Lehet hogy mosoly van arcán, vagy esetleg némán néz. Nem tudom.
-Ohm én megyek. - áll fel az említett személy.
Hobi csak bólint egyet, és tovább ölel. Mikor megtudta hogy apám meghalt akkor is ezt csináltuk. Csak akkor jobban sírtam. Minek említem meg őt is? Ha most itt lenne nem lenne ez! Minek ment el? Ezekre gondolva csak úgy ömlenek könnyeim, mintha dézsából öntenék őket.
U.I: ❤
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
