I fucking love u (BTS Jikook ff.)

20.Költözés?

-Én, Jungkook barátja vagyok. - mosolygok rá.

Tenyeremet nyújtom barátságosan, de mintha lefagyott volna.
Szemei kissé kikerekedtek, ajkai elnyíltak.

-Oh. Szóval miattad buzi a fiam? - ordít rám. - Belőled nem kérünk, takarodj innen. - mutat az útra.
Már készül rám csapni az ajtót, de lábamat eléhelyezem, így megakadályozom hogy rám bassza.

-Nem értesz a szóból? Ta-ka-rodj. - tagolja utóbbi mondatát.
Nem vagyok valami pisis, értem én.

-Jungkook itthon van? - mosolygok rá gúnyosan, majd nevét kezdem el kiabálni.

-Számodra nincs itt, húzz innen kölyök. - tolja erősen az ajtót, ami rohadtul fáj.
Csak megcsóválom fejemet mire idegesen kinyitja az ajtót és kilép rajta.
Szemei szinte már lángolnak a dühtől, ha nem tudnám ki ő szószerint befosnák, de nem tehetem mivel Jungkook lép a háta mögé.

-Chim. Szia. - mosolyog rám szomorúan.

-Kookie! - visítom szinte nevét, az ölébe ugranák de ez a világi paraszt itt áll.

-Menj vissza a szobádba fiam! - utasítja.

-Nem. - válaszolja.

Mit tegyek? Nem fogja tűrni hogy velem jöjjön. És ha megüti Kookit akkor az kiterül mint a nagy Alföld.
Szembe fordul Jungkookkal és kezét lendíti, de én hátulról gyengepontjába rúgok.
Jesszus.
Ágyékára helyezi kezét így párom ki tud jönni, azonnal futni kezd én meg még állok mint egy fa...

-Izé, sajnálom. - vakarom meg tarkómat. Szép kis első találkozás.

-CHIM! Gyere már! - kiabál utánam Kook.

Beveszem a köztünk lévő távolságot és csak szaladunk a sarokig. Leáll fújtatni párat, majd furcsa röhögésbe kezd.
Bambán nézek rá, mi volt ilyen vicces?

-Jól tökön rúgtad. - mondja alig érthetően, röhögése miatt.

Én is csatlakozok hozzá, pár ember ránk néz pocsék nevetésem hallva.
Sajnálom, nem lehet tökéletes minden.

-Ügyes vagy. - nyúl állam alá, s immáron komoly arcával találom szembe magamat.
Köpni, nyelni nem bírok annyira elmerültem szemeiben.
Lassan felé hajolok mire ő is így tesz.
Újra érezhetem ajkai ízét, puhák, lágyak.

-Gyere! - válok el tőle és húzom magam után, karjánál fogva.

Nem tudom hova megyünk, de nem haza. Kell egy kis nyugi, a felnőttektől távol.

Jó lenne ha valami értelmes helyre vinném, nem pedig csak menni a vakvilágba.
A tó, kicsit messzi van de megéri a fáradságot. Anyával párszor elmentem oda, nagyon élveztem.

-Hova megyünk? - szakít ki gondolatimból loholó párom.

-Sh. - csitítom el.

》》》

-Itt már jártam. - sétál büszkén a mólóra, annyi baj.
Leül arra, ezért mellé ülök.
Átkarol, én pedig fejemet neki döntöm, mint valami romantikus filmben. Hisz az is, csak mert benne van.

-Jungkook. - ejtem ki nevét mire rám emeli tekintetét. - Apád vert meg tégedet is és anyukádat is? - kérdezem boci szemekkel.
Elfordítja fejét, nem akar válaszolni.
De a hallgatás bele egyezés.

-Jelentsétek fel. - adom ötletemet mire megingatja fejét. - Menjetek el vagy költözzetek el. Váljon el anyukád.

-Nem, Jimin ez nem így megy! - mordul rám kissé megemelt hangnemben. Picit összerezzenek, csak segíteni akartam, erre rám ordít..