Be My 1 [Stray Kids | Felix ff.]

1. Epizódium

-DE MIÉÉÉRT???

-Hallgass már! Te tehetsz róla, hogy nem tanultál.-csitítgatott Fló, miközben a koli felé sétáltunk, a már átnézett dolgozatokkal a kezünkben. Ahogy megírtuk úgy ki is kaptuk. A tanárnő nem lazsál. Na és kitaláljátok, mit kaptam? Egy nagy karót. Barátnőm meg, persze hogy a legjobb volt az osztályban.

-Még hogy én??-akadtam ki, miközben az utca közepén megálltam értetlen fejet vágva. Áhh...egy cseppet sem voltam feltünő.-Talán ennyire gyorsan elfelejtetted volna, azzal az óriási eszeddel, hogy ŐK tehetnek róla?

-De TE raktad fel azt a rohadt videót, észlény! Nem tehetnek róla, hogy a Youtube, meg te is egy nagy fasz vagy.-rázta fejét tiszta nyugodtsággal, ellentétben velem, aki tiszta ideg volt. Vállatvonva tovább indult, én meg ott álltam nagyokat pislogva utána. Sóhajtva leejtettem fejem, és a dogám kezdtem vizslatni, miközben barátnőm után sétáltam. Egyetlen egy helyes válaszom volt. Nállam ez sosem szokott lenni.

*2 órácskával később*

Telefonomat nyomogattam, az ágyamon hemperegve, már pizsamában. Lassan takarodó volt. Két szobatársam is már a szobában volt, szintén az ágyukat nyúzva. Twitteren nézelődtem össze-vissza, mikor is jött egy üzenetem, az említett applikáción. Fáradtan, megnyitottam, majd kitágult szemekkel olvastam tartalmát.

"Szia! Felix vagyok. Remélem nem zavarlak. :)"

Nagyokat pislogva meredtem a képernyőre, miközben levegővételem egyre jobban gyorsult. Kedvem támadt volna sikítani, de akkor bajba kerültem volna, így mélyet sóhajtva pötyögni kezdtem a mobilon.

"Tán' csak nem rájöttél, hogy kivagyok?"

Izgatottan vártam pár pillanatig, és már jött is a válasz.

"Az előbbi képünkre reagáltál és felismertelek. :P Egyébként, mégegyszer szeretném elmondani, nagyon tetszik a hangod. Remélem még sokat fogsz énekelni! :)"

Most ez mit akar tőlem?

"Hát...köszönöm? De amúgy, neked nem aludnod kéne? Ahogy számolom nállatok hajnali hat van."

"Jól számolsz, de amúgy nem vagyok fáradt. És neked nem kéne aludnod?"

Halványan elmosolyodtam.

"De. Nemsokára. És nem is csodálkozol, milyen jól beszélek (írok) koreaiul? :P"

"Hallod...erre nem is gondoltam..."

Egy hirtelen mozdulattal fejbe csaptam magam. Ekkora hülyét...

"Hát te sem az eszedről vagy ismert..."

"Talán a tánc tudásomról, meg a hangomról...igen. Szerintem is erre gondoltál."

Halkan felkuncogtam, amit két szobatársam is észre vett, de nem szenteltek több figyelmet nekem egy értetlen pillantáson kivül.

"Igen. Csakis erre gondoltam..."

"Tudtam én!"

"Irónia Felix. Irónia..."

"A nevemen szólítottál!!!"

"Baj van? Nem? Jó."

"Nem is válaszoltam. :("

"És nem is fogsz. Megyek aludni. Jó...reggelt. :'D"

"Neked meg jó estét...Szia, szép álmokat. <3"

Válaszát elolvasva éreztem ahogy arcom szépen lassan felveszi a piros, halvány árnyalatát. Szerencsére ezt senki sem láthatta hisz nem égett egy lámpa sem.