Be My 1 [Stray Kids | Felix ff.]

17. Epizódium

Pár perc után, nagynénim vissza is érkezett az utazótáskámmal együtt, amit az ágy alá csúsztatott, miután mindent felsorolt amit belépakolt.

-Jó-jó értem, köszönöm!-mondtam felemelve kezeim miután befejezte monológját.

-A burekodba még bele sem ettél?-kérdezte értetlenül, és meglepetten, mire az ételre kaptam tekintetem.

-Ohh..el is felejtettem..-mondtam kínosan elvigyorodva.-Hány óra?

-Tíz elmúlt pár perce. Miért?-kérdezte érdeklődve.

-Akkor majd holnap megeszem.-utaltam a burekra, mire csak aprót biccentett.

-Egyébként nem tudom hogy történt, és mi történt, de ha jól tudom..ő az egyik tag abból a bandából amit szeretsz? És ők nem koreaiak?-kérdezte Felix-re utalva, mire csak zavartan elpillantottam.

-Hátt..tudod az úgy vooolt..-kezdtem bele kínosan vakarva tarkóm.

-Iigen..hát tudod nem.-mondta húzva az agyam.

-Hosszúú..történet...-mondtam még mindig zavartan, majd egy pillanatra Felix-re pillantottam. De csak egy pillanatra.

-És mikor óhajtod elmondani?-kérdezte érdeklődve nagynénim.

-Majd..holnap?-válaszoltam, bár inkább hogy kérdésnek hangzott.

-Rendben, de akkor most pihenj, én is megyek haza.-mondta sóhajtva, majd egy puszit adott az arcomra ismét.-És nehogy itten éjfélig cseverésszé a koreai pasival.-nézett rám kissé vigyorogva, mire csak mosolyogva biccentettem.

Azt majd meglátjuk..

-Oké, na de szia neked is.-mondtam elhessegetve kezeimmel, mire megcsóválva fejét ő is elbúcsúzott, és már el is hagyta a szobát. Sóhajtva Felix felé pillantottam, ki halványan elmosolyodott ahogy meglátta mosolygós arcom, majd előrébb csúszott a széken és egyik tenyerét az arcomra helyezve, elkezdett cirógatni.

-Lophatok egy csókot? Csak egy aprót?-nézett rám boci szemekkel, és mire válaszolhattam volna, addigra már le is csapott ajkaimra. Először kissé meglepődtem, de utána halkan elkuncogva magam viszonoztam mézédes csókját.

-Igen.-válaszoltam, miután elvált tőllem, mire halványan elmosolyodott és egy puszit nyomott az arcomra.

Milyen jó, hogy nincs senki más beteg ebben a szobában!

Pár másodperc elteltével Felix hasa hirtelen megkordult, mire kínosan félrepillantott, ami miatt nem tudtam nem elnevetni magam.

Mosolyogva megfogtam az ágyamon lévő ételt, majd azt kicsomagolva Felix felé nyújtottam.

-Nem!-vágta rá azonnal.-Nem eszem meg a kajád!-emelte fel védekezően kezeit, majd elhátrált.

-De! Én úgyis holnap ettem volna meg, de majd kapok reggelit.-vontam vállat, és az ölébe raktam az ételt.

-De azt sem tudom mi ez!-érintette meg az ételt a mutatóujjával.

-Csak kóstold meg, finom! Nekem ez az egyik kedvenc kajám.-mondtam mosolyogva, mire aprót sóhajtott, és óvatosan felemelve a háromszög alakú túrús ételt, lassan beleharapott, és egy kis ízlelgetés után elismerően bólogatni kezdett, majd ette is tovább. Mosolyogva figyeltem végig ahogy eszik, majd lassan ásítottam egyet, mire finoman megtöröltem szemeim.

Hogy lehetek álmos, ha most keltem fel?

-Akkor szerintem lassan megyek.-szólalt meg Felix, miután megtörölte ajkait.