Be My 1 [Stray Kids | Felix ff.]

2. Epizódium

Végülis nem csinált ő semmit...inkább valaki más...

"Találkozunk egy hét múlva."

Ez állt az üzenetben. Az Ő üzenetében. Szemeim tágra nyíltak és agyam csak úgy kattogni kezdett. Egyik részem örült, a másik meg félt. Azért örültem, hisz az egyik álmom valóra vállik. Találkozhattam velük. Félni viszont...azért féltem, hogy majd mit fog szólni. Féltem, hogy majd valami rosszat teszek, vagy mondok. Féltem, hogy nem olyan leszek, mint amilyennek elképzelt. Külsőleg is, belsőleg is. Legalábbis, én megvagyok elégedve magammal. De Ő, mi van ha nem fogad el?

-Hé! RaRa!-térített észhez barátnőm, miközben előttem lengette kezét ezzel magára vonva figyelmem. Lassan felemelve fejem néztem mélyen Fló szemeibe, ahol az izgatottságot véltem felfedezni.-Te figyelsz rám?-kérdezte vigyorogva, miközben kezeit csípőjére helyezte.-Azt kérdeztem, hát nem nagyszerű?-kissé sokkoltan és üres aggyal álltam előtte, mint valami szellem.

-Ömm...miről volt szó?-kérdeztem tarkóm maszírozva, kissé zavartan. Barátnőm jól fejbe csapta magát, majd sóhajtott egyet.

-Az üzenetről. Észlény. Arról, hogy egy hét múlva láthatjuk őket. Íííí.-ugrándozott össze-vissza örömében és sikoltozott.-Ez hihetetlen!!!

-Aha...szerintem is.-mondtam kissé unottan.

-Hé!-állt meg előttem szúrósan méregetve.-Beléd meg mi ütött? Miért nem örülsz ennek?-aprót sóhajtottam.

-Mert...mi van ha máshogy képzelt el? Mármint nem csak külsőleg. Igaz a videómban látott, de nem teljesen. És nem is tudja milyen a személyiségem. Alig tud rólam valamit. És lehet ő nem így képzelt el.-húztam el szám, mire barátnőm hangosan felnevetett. Éretetlenül fürkésztem arcát.

-Te most tényleg ezért aggódsz?-törölt le szeme sarkából egy nem létező könnycseppet.-Te kinek ne tetszenél?-kérdezte széttárt karokkal és felvont szemöldökkel.

-Mondjuk...-gondolkodtam el egy pillanatra.-...senkinek?

-Na ne viccelj! Sokan vannak akik szeretnek.

-Persze-persze, de most hanyagoljuk a témát.-kezemmel aprót legyintettem, majd barátnőm ágyához sétáltam és leültem. Fló is vissza ült a helyére.-Most az a kérdés, hogy mikor fognak jönni. Igaz egy hetet mondott, de nekünk még azon a héten van suli. Na meg azt se tudjuk, hova fognak jönni. Hjjaaaaj...-dőltem hátra az ágyon gondterhelten.

-Miért nem írsz neki vissza?-kérdezte Fló értetlenül, mire felé kaptam tekintetem.

-Nem tudom...-elhúztam szám.

-Mi az hogy nem tudod? Eddig simán írogattatok, akkor mi akadálya?-értetlenkedett tovább, miközben széttárta karjait.

-Jó-jó...-megtöröltem apró kezeimmel szemeim, majd elővettem mobilom és bepötyögtem az üzenetet.

"Wow...hát ez hihetetlen. De nekem még akkor suli lesz. És mikor jöttök pontosan és hova?"

Pár másodpercet vártunk is és már jött is az üzenet.

-Na?-kérdezte Fló, miközben mellém lépett.

"Majd meglátod."

-Hjaaaaj...mi az hogy, "Majd meglátod."?-nyöszörögtem, mint akit molesztálnak.

-Hát majd meglátod.-vont vállat mellettem Fló, miközben szélesen elvigyorodott és újra rá jött az öt perc.-Alig várom, hogy már találkozzam Changbin-nel!!! Lehet, hogy majd szerelmes lesz belém és ő lesz a jövendőbeli férjem! És lesz három gyerekünk. Mind a három iker. Egy fiú és kettő lány. A nevük Simon, Szimonetta és Szimóna lesznek. Majd...-és csak beszélt, és beszélt és beszélt. Végülis ő legalább eltudja képzelni a jövőjét. Én meg? Hát semmit nem tudok még a jövőmből. Semmit nem képzeltem még el.