Be My 1 [Stray Kids | Felix ff.]

9. Epizódium

Mikor odaértem a megbeszélt helyre, belépve az ajtón, rögtön ki is szúrtam Kiki-t egy asztalnál ülve. Mosolyogva felé vettem az irányt, majd a hátamögé állva lefogtam szemeit.

-Na ki az?-kérdezte szórakozottan, visszafolytott nevetéssel.

-Hmm...?-gondolkodott el egy pillanatra.-RaRa?-kérdezte elkuncogva magát, mire én is ezt tettem és elengedtem szemeit. Mosolyogva felállt, majd hozzám lépve, szorosan megölelt, amit én viszonoztam.

*pár perccel később*

-Wow...-nyögött ki ennyit, mesém végén.-És jól van a lábad?-kérdezte kissé összehúzott szemöldökkel.

-Ühüm.-biccentettem fejemmel, miközben ittam limonádémból. Kávézó, de van limonádé. Ezért is szeretjük ezt a helyet Kiki-vel.

-Akkor jó.-eresztett felém egy halvány mosolyt, miközben hátradőlt a székén. Mikor megittam a limonádém, kinéztem a mellettem lévő ablakon, és nagyot sóhajtottam, ahogy észrevettem, hogy már sötét van.

-Szerintem lassan indulok.-pillantottam fiú barátom felé, mire aprót biccentett fejével. Mind a ketten felálltunk, majd az asztalon hagyva a pénzt, ki is mentünk a helyiségből. Szerencsémre nem volt már olyan meleg, mint nappal, sőt! Kellemesen hideg volt számomra.

Mosolyogva Kiki felé fordultam, majd hozzábújva, jó szorosan megöleltem.

-Még találkozunk, mielőtt elmegyek?-kérdeztem felpillantva rá, gyerekes mosolyal. Viszonozva gesztusom, bólintott, majd óvatosan elvált tőllem.-Akkor majd írj, mikor ráérsz!-elköszönve egymástól, el is váltunk, Kiki az egyik irányba, én pedig a másikba. Sötét volt, de persze voltak lámpák, és a kolesz felé vezető út nem olyan hosszú, így hamar vissza is értem, főlleg, hogy siettem, mivel sebesült térdem már nagyon kezdett sajogni.

Gyorsan felbaktattam a lépcsőn, majd az ajtóm elé érve, gyorsan kinyitottam azt, és beléptem a sötét helyiségbe, mikor is villámlott egyett kint.

Na, de jó! Már csak ez hiányzott!

Sóhajtva feloltottam a lámpát, majd mobilom elővéve, az asztalra helyeztem azt. És nagyot dörrent az ég, amire ijedten megugrottam. Az eső is elkezdett zuhogni, ami mégjobban fokozta a félelmem.

Én utálom a zivatarokat~!

Gyorsan megfogtam egy rövidnacit, és egy egyszerű, lenge felsőt, amiket gyorsan magamra kaptam, és ami eddig volt rajtam, csak úgy az egyik ágyra dobtam. Hirtelen nyílni kezdett az ajtó, mire ismét megugrodtam, majd afelé kaptam tekintetem.

-Huh...-sóhajtott az ajtón bekukulcskáló fiú, miközben beljebb lépett, s maga után becsukta az ajtót.-Jó, hogy időben vissza jöttél!-nézett rám megkönnyebbülve, és egy halvány mosolyt eresztett felém. Pár pillanatig csak bámultam rá, majd nekifutásból ráugrottam.

-FELIX!!!-kiáltottam el magam nevetve, miközben az említett próbált megtartani combjaimnál fogva.

-Mi ütött beléd?-kérdezte halkan felnevetve, majd hirtelen el akadt.-Ugye nem ittál?!-kérdezte rémülten, miközben leeresztett a földre, és mélyem szemeimbe nézett.

-Limonádén kívül semmit.-vontam vállat mosolyogva, mikor is akkorát villámlott, hogy a szobában lévő lámpa, hirtelen eloltódott és akkorát, dörrent az ég, hogy abba belezengett az egész kollégium. Ijedtemben halkan felsikkantottam, és úgy hozzábújtam Felix-hez, hogy neki nyomtam a falnak. Kezeimmel eltakartam arcom, és úgy próbáltam meg szabályozni légzésem. A fiú halkan felkuncogott, majd kezeit hátamra simítva, próbált meg megnyugtatni.