Utálatból Szerelem /Yoonseok/

❤️~*-*~7.rész~*-*~❤️

^^Szóval elfogadja a feltételemet. Megfogtam kezét, majd gyengéden megráztam. Mindketten bólintottunk egyet, de egyikőnk sem mozdult el a szoba közepéről. Csak néztük egymást. Na, hát akkor kezdjünk neki a kihívásnak...^^

Végül mindketten leültünk az íróasztalom elé, majd elővettem a tanszereimet.
-Kapsz egy órát az átnézésre. Utána kikérdezlek.-szólalt meg egy rövides idő után Hoseok. Ránéztem és ugyan kicsit bizonytalanul, de bólintottam egyet. Kinyitottam a fizika tankönyvemet és elkezdtem olvasni. Marha unalmas és egyáltalán nem itt jár az agyam. Persze, hogy olyan helyeken, amik teljesen felidegesítenek.

Amikor már úgy éreztem, megy minden, Hoseok felé pillantottam és kérdeztem tőle egy időt.
-Pont lejárt.-mosolygott rám, majd kivette a kezemben lévő tankönyvet.-Na! Készen állsz, Yoongi?-kihívóan felhúzta szemöldökét és várta a válaszomat.
-Én mindenre.-ezt így utólag lehet át kellett volna fogalmaznom... Az előttem ülő perverzen kezdett vigyorogni, de inkább lehajtotta a fejét és a könyvembe lévő kérdéseket kezdte el tanulmányozni.
-Ezt majd szerintem később hozzuk fel újra.-fel sem pillantott rám, de láttam édes és pimasz mosolyát. Jó, ezt a mondatomat most szépen elfelejtjük.
-Ne legyél idióta. Inkább mondd a kérdéseket. Már jó lenne, ha elhúznál a suliból.-tárgyilagos arcomat vettem fel és további szó nélkül vártam a kérdéseket. Hoseok viszont nem szólalt meg. Lejjebb hajoltam, hogy belátást nyerjek arcára, de arra nem számítottam, hogy a saját könyvemmel vág fejbe.
-Te egy akkora egy, egy, egy, egy pöcs vagy!!-hangja egy kissé idegesen csengett, de cseppnyi jelét felfedezni véltem a szomorúságának is. Egy hirtelen mozdulattal hozzám vágta a fizika könyvet, majd elindult a szobám ajtaja felé. Nem tudom miért tettem, de keze után kaptam és vissza húztam. Na igen, viszont ez sem a legjobban jött ki. Az lett a vége, hogy én fekszem az ágyamon, Hoseok pedig rajtam. Ebben a pillanatban lefagytam. Nem bírtam mozogni. Egyszerűen felszakattak azok a bizonyos régi sebek.
-Első kérdés.-nem sokáig gondolkodhattam egykori sérelmeimen, Hoseok újra magára vonta figyelmemet.-Erő jele?-annyira, de annyira ostoroztam magamat, amiért csak szájára tudtam tekinteni.-Yoongi! Van 10 másodperced válaszolni.-fel kaptam fejemet és szemébe néztem. Komolyságot tükrözött írisze, így hát elkezdtem megeröltetni agytekervényeimet.
-Öhh... - bármennyire is koncentráltam, egyáltalán nem az a fránya erő jel jutott eszembe.
-3, 2, - éppen mondta volna az egyet, de gyorsan közbe vágtam.
-E!!-szinte kiabáltam a szerintem jó választ, de Hoseok nevetéséből ítélve, jó nagy baromságot mondtam.
-Úristen, Yoongi! Ezt te sem gondolhatod komolyan...-lemondóan rázta meg fejét, majd gonosz mosolyra húzta ajkait.-Elcseszted.-már közeledni kezdett hozzám, de kezemet mellkasára helyeztem és egy határozott mozdulattal megállítottam.
-Ha meg mersz csókolni, esküszöm kinyírlak.- fogaim között sziszegtem egyszerű mondatomat, aztán magam mellé ejtettem karomat. Becsuktam szemeimet és vártam undorító tettére. Lassan megéreztem hideg ajkát nyakamnál, mire szemeim egyből kipattantak. Mivel nem tehettem semmit, így csak elnyílt ajkakkal vártam, hogy abbahagyja, amit művel velem. Persze Hoseok nem  fejezte be. Nyeltem egy nagyot, mert az az érzés kerített hatalmába, amit ebben az esetben szörnyen utálok. Azt éreztem, hogy többet akarok. Felsóhajtottam ahogyan a felettem lévő FIÚ elkezdte nyakamat szívni. Azt hiszem tudja a gyenge pontomat...

Sziasztooook! Hát mára ennyi lett volna! Remélem tetszett! Kérlek komizzatok és ha hibát találtok benne, azt légyszíves írjátok meg nekem! Puszii! 🤗❤️❤️