Utálatból Szerelem /Yoonseok/

❤️~*-*~2.rész~*-*~❤️

^^-Nem is emlékszel rám?-édes kis mosolya lehervadt pofijáról. Miért kéne rá emlékeznem?^^

Hoseok:

-Elmondanád a nevedet?-kérdeztem kedvesen, de mégis bizonytalanul. Hiszen azt sem tudom ki ő...
-Úgy sem vagyok ismerős, hogy TaeTae?-mosolya újra megjelent, nekem pedig több sem kellet, nyakába ugrottam.
-Tae~ Neharagudj. Nagyon sokat változtál.-Úgy szorítottam magamhoz, hogy szerintem már alig kapott levegőt. De egyszerűen nem tudtam elengedni. Persze ezt a szép pillanatot is megszakították.
-Öhm... Taehyung neked nem szabadna ezzel a fiúval barátkoznod, nem?-kérdezte összehúzott szemekkel-információim szerint-Jin. Igen. Elég jól tudom már ki kicsoda. Pedig még csak egy napja vagyok itt... De most kissé összezavarodtam. Miért is ne barátkozhatna velem TaeTae?
-Mi az, hogy nem barátkozhatsz velem?-gyerekkori barátom felé fordultam és vártam válaszára. Síri csönd telepedett társaságunkra, amit végül nagy nehezen Jin tört meg.
-Tae a híres Yoongi legjobb barátja. Már találkoztál vele gondolom.-a mellettem lévő fiúra kaptam tekintetemet. Hogy lehet annak a baromnak a haverja???
-Suga nem annyira bunkó. Csak szimplán nem bírja a melegeket. Nem tehet róla... -hihetetlen, hogy még őt védi. Persze. Csak azért mert mi már nem vagyunk olyan jóban, máris fontosabb egy faszfej. Csak azért mert elkellett egymástól válnunk. Pedig jó sok mindenen mentünk együtt keresztül. De még milyen sok mindenen. Yoongival biztosan nem történt semmi érdekes dolog...

YOONGI:

Ezt nem hiszem el! Hova tűnt Taehyung?? Egyik pillanatban még itt állt velem szemben, majd mikor elfordultam eltűnt. Idegesen indultam el a bejárati ajtó felé. Reménykedtem benne, hogy ott megtalálom drága barátomat. Már éppen nyitottam volna az ajtót, amikor bevágtatott az épületbe kedves Jin.
-Ohh, szia YOONGI!-nem értettem miért hangsúlyozza a nevemet, de inkább nem is foglalkoztam vele. Elrendeztem magamban annyival, hogy nem teljesen komplett. Persze ebben a suliban tényleg történhet már bármi. Pl az is mennyire gáz, hogy egy buzit hoztak ebbe az elit iskolába. Na mostmár egyáltalán nem nevezhető elitnek. De majd én mindent elintézek...

Gondolataimból Tae szakított ki. Bár nem a legkedvesebb módon, de ez most nem fontos.
-Mizus? -megjelent arcán a már jól ismert mosoly, amint nyilvánvalóan én is viszonoztam.
-Hova a fenébe tűnsz el mindig?-felnevettem, de ő nem nevetett csak tarkóját vakargatta.-Minden rendben TaeTae?-itt már komolyan beszéltem, hiszen láttam, hogy van valami, ami nincs teljes egészében rendben. Barátom sóhajtott egy óriásit, majd belekezdett.
-Lehet egy kérdésem Yoongi?-nem nézett rám és ez egy kissé megijesztett. Mit akarhat??
-Persze. Miről lenne szó?-talán egy kicsit túl tárgyilagos hangnemet vettem fel, de persze ez neki már fel sem tűnt. Már megszokhatta tőlem a gyors váltásokat. Ha a legjobb barátomról van szó, akkor nincs mese. Muszáj megértőnek lennem. Viszont most volt bennem mélyen egy olyan érzés, miszerint nem róla lesz a téma, hanem rólam.
-Ne akadj ki, kérlek.-gondolom válaszomra várt, mert nem folytatta. Összehúztam szemöldökömet, majd bólintottam egy aprót.
-Oké...Szóval te...

Haliiiiiii! Remélem tetszett a rész és nem csalódtatok bennem. Bár nem olyan izgalmas, azért valamivel jelezzétek, hogy elolvastátok. Higgyétek el, nagyon sokat jelent!
Köszönöm, ha elolvastad és hagytál magad után valami kis apróságot!❤️😇