Utálatból Szerelem /Yoonseok/

❤️~*-*~13.rész~*-*~❤️

Yoongi szemszöge:

Másnap reggel kicsit nehezen nyitogattam szemeimet, mert a nap fényes sugarai csaknem kibaszták az íriszeimet. Persze mire végre megszoktam a nagy fényáradatot, arra már egyből más idegesítő tényező került utamba.

-Szia, Yoongi!-boldogan köszönt nekem Jimin, én pedig majdhogynem lefejeltem, ugyanis gőzöm sem volt, hogy hogyan került ez be a szobámba és mit akar. Még a Kookos időszakomban rohadt jóban voltunk, de persze ez a nagy love véget ért a még nagyobb love elpusztulásával.

-Mit akarsz és hogyan kerülsz ide, Jimin?-hangomban persze ott bujkált a kíváncsiság, de annak a dolognak a szikrái ellettek temetve valahol. Persze ez csakis azért volt, mert békés álmaimból felkeltett az a baszott égitest. Esküszöm, ennyire még sohasem éreztem, hogy esetleg bajaim vannak a napocskával kapcsolatban.

-Nem láttad Hoseokot? Már mindenhol kerestem!-az első kérdés, ami felmerült bennem, hogy vajon hol lehet az a kis édes pofija annak a srácnak, a második pedig egy igencsak egyszerű kérdés volt. Miért süt a nap?? Jó, abbahagytam!

-Miért itt keresed?-tettetem az ártatlant, mintha tegnap nem törtem volna össze egy számomra fontos ember szívét. Még azon is járt az agyam, hogy esetleg az előző nap miatt vagyok ennyire ingerlékeny, fáradt, rideg és még bunkó is. Habár Jimin valószínűleg minden esetben ezt hozná ki belőlem.

-Azt mondták páran, hogy utoljára veled látták. Bocsi, hogy felkeltettelek, de ez most nagyon fontos dolog.-komoly ábrázata nevetésre ösztönzött, hiszen nagyon nehéz volt őt nem nevetség tárgyának nézni.

-Hát itt nincsen. De mi ilyen fontos?-szemeimet megdörzsölve próbáltam jobban felkelteni magam, hiszen borzasztóan zavart, hogy miért ilyen fontos Jiminnek megtalálnia Hoseokot. Jó, igaz, hogy járnak, de ez akkor sem számít semmit, mivel tegnap azért volt egy pár dolog köztem és a kis pasija között. Jimin zavartam tanulmányozta lábát, majd nagy nehezen rám emelte tekintetét. Íriszei bizonytalanságot és egy kis félelmet tükröztek. Fogalmam sincs, hogy miről van szó, mégis egyre jobban érdekel. Szemöldökömet felhúztam és érdeklődő pillantással meredten rá. Zavarban volt. Valószínűleg erősen azon a dolgon kattogott az agya, hogy amit Hoseoknak akar mondani, azt elmondja-e nekem is. Végül egy hangosat sóhajtott, majd ágyam szélére ülve kezdett bele történetébe.

-Yoongi... Emlékszel, hogy mit mesélt Kook magáról és rólam?-bizonytalan hangja egyre kíváncsiabbá tett, pedig pontosan jól tudtam mit akar mondani. Mégis szerettem volna ha tőle hallom ezt a bizonyos dolgot. Álkapcsomat összeszorítva bólintott egy határozottat, aztán már csak arra vártam, hogy újra megszólaljon, én pedig mehessek kiherélni azt a barom haverját. Jimin porcelán hatású arcán apró kis könnyek kezdtek el lefelé haladni, mire arcom kicsit megenyhült. Rossz volt látni ennyire szomorúnak. Hiába bántott meg egy csomószor, most mégis úgy érzem, hogy mellette tudnék állni a bajban. És persze szerintem ez rá is igaz. Kiállna mellettem ha kéne. Gyengéden karjára helyeztem tenyeremet, majd barátságosan megsimogattam. Úgy gondoltam, hogy itt az ideje kinyitni a számat.

-Rendben. Nem kínozlak, hiszen tisztában vagyok vele mit szeretnél velem közölni, vagy éppen miben szeretnél tanácsot kérni. Jimin... Az egész Jungkook hibája! Nem a tied, érted?-lehetséges, hogy nem is kicsit lepődött meg kedvességemen, hiszen én vagyok itt az a srác, aki mindenkivel bunkó.

-De annyira rosszul érzem magam. Főleg TaeTae miatt. Jungkook megcsalta és ez szörnyű. És az meg még szörnyűbb, hogy velem árulta el őt. Istenem! Miért mentem én ebbe bele??-teljesen maga alá került és bármit is mondtam volna neki, nem figyelt volna rá. Hiszen csakis magát tartotta hibásnak. Könnyei egyre jobban elő bújtak, én pedig átsimítottam határa kezemet és ott kezdtem nyugtatóan simogatni.-Miért vagy velem ennyire kedves?-nézett fel rám sírós szemeivel, mire én csak megrántottam a vállamat.