Utálatból Szerelem /Yoonseok/

❤️~*-*~4.rész~*-*~❤️

Tae teljesen lefagyva bámult rám, majd egy hirtelen mozdulattal idegesen elrohant. Ez most... Ez most mi volt? Egyáltalán nem értettem barátom reakcióját, de inkább ráhagytam. Majd rákérdezek később. Most viszont órára kell mennem, mert el fogok késni...

~~~~~~~~~~~~

Miután az összes órámnak vége lett, el indultam hazafelé. Csakhogy nem ment olyan könnyen... A bejáratnál volt... Fúj... Barátom megállított.
-Yoongi. Szia.-köszönt, már-már undorítóan kedvesen.
-Csá.-flegmáztam vele, majd elmentem volna mellette, de megfogta a vállamat. Az érintésétől kirázott a hideg és magamon elszörnyedve löktem el durván kezét.-Ne érj hozzám te fasz!-sziszegtem idegesen rá. Nem érdekel mi történt régen, csak azt nem akarom, hogy úgy csináljon mintha jó barátok lennénk. Nagyon messze vagyunk mi attól.
-Jézusom, Yoongi! Nyugodj már le a picsába!-utálom, hogy lenéz. Azt hiszi bármit megtehet és ebből már rohadtul elegem van.-Mit kell problémázni? Ami megtörtént, hát az megtörtént. Lépj már túl rajta! Nem is tudod mi volt velem akkor, mert már abban az időszakban is csak magaddal törődtél! Akkor most én elvárom, hogy végig hallgass szépen kussban. Remélem értjük egymást.-elejét még nagyban mutogatva mondta, majd a végére már lenyugodott. De mit képzel ez magáról?? Csak magammal foglalkoztam?? Az egész napom azzal telt, hogy vajon mitcsinál most Jungkook? Hol van most Jungkook? Másra sem gondoltam, csakis egyedül rá. És ő azt meri nekem mondani, hogy csak magamra gondoltam? Biztos, hogy agyi bajai vannak ennek a gyereknek...
-Jungkook. Már nem az a gyerek vagyok akit megismertél. Szóval azért ilyen könnyen nem fogsz rá venni, hogy hallgassalak végig.-próbálom teljesen nyugodtan végig mondani a mondatot, hiszen nem szeretném ha azt hinné, hogy ideges vagyok.
-Suga... -csak ő hívott így. Senkinek nem engedtem meg. Pont azért mert ez a név az undorító múltamra emlékeztet.
-Ne hívj így. Tudod, hogy utálom ezt a nevet.-halányan elmosolyodtam, mert igazából fullra leszarom őt. Csak azt szeretném, ha nem játszaná meg magát.
-Jó, tudom. Bocsi. Figyelj én szeretném, ha mi nem lennénk rosszba. Tudom, nagy kérés, de szeretném ha barátok lennénk.-kezét felém nyújtotta, mire én elgondolkoztam. Végülis... Egyikőnk sem meleg már és ha most nem fogadom el barátságát, az olyan lesz mintha még mindig érdekelne. Pedig egyáltalán nem izgat. Lassan megfogtam kezét, majd megráztam. Elmosolyodott, én pedig viszonoztam tettét. Ezzel végre lezárom buzis múltamat. Végül elköszöntünk egymástól, majd rohantam haza. Nem vagyok jó gyerek, de anyám kifejezetten arra kért, hogy most az egyszer időben érjek haza. Hát igen. Már suli után ott van az-elvileg-velem egykorú korrepetáló "tanárom". Persze nagyon sok kedvem van hozzá....

Köszönöm, ha elolvastad! Kérlek kommenteljetek!!
❤️❤️❤️😇❤️❤️❤️😇❤️❤️❤️