Utálatból Szerelem /Yoonseok/

❤️~*-*~15.rész~*-*~❤️

\Ez volt az egyik tulajdonsága a sok közül, amit annyira imádtam benne.\

Miután szegény srác térdre ereszkedve bocsánatot kért tőlem, Yoongival újra megróbálkoztunk a szertárba való bejutással. Ezúttal viszont sikerrel járt akciónk.

-Szóval? Hallgatlak. Mit akarsz modani?-vontam kérdőre, miután beléptünk abba a bizonyos helyiségbe.

-Átgondoltam a dolgokat...-sóhajtott egy nagyot, majd folytatta.-Adok nekünk egy esélyt.-újabb levegőt vett, de már nem mondott mást. Csak várt. Rám várt.

-Yoongi ne játszadozz velem, mert nem jó érzés. Melyik haveroddal fogadtál? Miért kell engem bántanod? Miért kell tagadni az érzéseidet? Miért? Miért nem tud-soroltam volna még végtelen sok kérdést, de nem tudtam megtenni. Nem tudtam, ugyanis kezeivel lágyan közre fogta arcomat, majd lassan közeledve ajkaimra helyezte édes párnácskáit. Mintha egy kirakós darabja hiányzott volna belőlem eddig. Úgy éreztem, most megteltem élettel. Boldog voltam csókjától és kezeitől, melyek körbeölelték arcomat. Viszont mégis egy furcsa érzés lebegett körülöttem. Féltem. Teljes mértékében paráztam attól, hogy csak szivat és igazából semmilyen érzelmet nem táplál irántam. Szerettem volna hinni az átélt pillanat hevének, de egyszerűen nem ment. Nem akartam őt elveszíteni túlzottani képzelgésem miatt, viszont egyre jobban kitörni látszottak a dolgok, melyeket eddig elrejtettem magamban jó mélyre. Puha, mézédes ajkai egyenletesen mozgást végeztek-most már-benedvesedett párnáimon. Gyengéden számba csúsztatta nyelvét és keringőre hívta a sajátomat. Fantasztikus érzés volt. Kezeit kissé lejjebb vitte, így eljutott fenekemig, amibe szépen bele is markolt. A hirtelen ért mozdulatra belenyögtem szájába, amit ő egy elégedett mosollyal nyugtázott.

-Yoongi, várj...-állítottam meg, hiszen mégiscsak a suliban vagyunk...

-Tudom, tudom. Iskola. Délután átjössz hozzánk?-enyhe mosolyt engedett meg magának, én pedig egy bizonytalan bólintásra vettem rá magam. Lehet, hogy nem jó ötlet, de nem akartam elhalasztani a lehetőséget, hogy vele töltsek egy kis időt...

Sziasztok! Valaki olvassa még ezt a könyvet? ❤️