Utálatból Szerelem /Yoonseok/

❤️~*-*~14.rész~*-*~❤️

Hoseok szemszöge:

Egész este Yoongi körül forogtak gondolataim, s egyáltalán nem tudtam másra koncentrálni. Végig szavai jártak fejemben. Visszhangzott szomorú hangja, amit nem voltam képes kiűzni magamból. Szinte már kísértett. Persze hajnal felé már kissé jobban sikerült más felé összpontosítanom, ugyanis kedves Jungkook megint faszságot csinált.

Szerencsétlen😖✌️❤️: Hoseok...
Itt már kezdtem sejteni, hogy valami nincs rendben, hiszen nem igazán szokott rám írni ennyit. Általában egyből mondja, hogy mit is szeretne tőlem. De most mégis csak ennyi volt a képernyőmön.

Én: Mit csináltál?🙄

Szerencsétlen😖✌️❤️: A legrosszabb dolgot tettem és most inkább kinyírnám magamat, minthogy bárki szemébe kelljen néznem.

Én: Na ki vele...

Idegesen rágtam szám szélét és vártam, hogy elmondja milyen hülyeséget csinált már megint. Pár perc után már jött is a válasz, én pedig egyből olvasni kezdtem a sorokat.

Szerencsétlen😖✌️❤️: Ugyebár tudod, hogy milyen velem mostanában Tae. Én is tudod, hogy milyen vagyok. És... Jimin...Khm...megcsaltam Taehyungot.
Csak lefagyva néztem és már előre azon kattogott az agyam, hogy Kook mit fog kapni ezért Yoongitól. Ugyanis ha ez a fülébe jut az előbb említett személynek, akkor 100%, hogy kifogja nyírni a kis nyuszit.

Én: Ne már Jeongguk... És Jiminnel? Már megint belerángattad a hülyeségedbe. Tudod, hogy fog ezért téged utálni ő is és Tae is??? Most már kissé idegesen gépeltem, ugyanis tudtam, hogy Jungkook megint egy nagyon nagy hibát követett el.

Szerencsétlen😖✌️❤️: Tisztában vagyok vele. Szerinted ha elmondom neki most, akkor jobban fogja érinteni?

Én: Hát az biztos, hogy jobb ha tőled tudja meg...

Ezután már semmit sem reagált üzenetemre, ezért inkább letettem telefonomat. Vagy inkább csak ezt akartam tenni, de a készülék újabb értesítést jelzett, így megint kezembe vettem és kíváncsian oldottam fel.

Yoongi: Hoseok. Gondolkoztam.

Csak ennyit írt, engem pedig egyből elkapott a sírhatnék, hiszen nyilván azt akarja közölni, hogy nem akar velem lenni. Nem bírtam neki egyetlen betűt sem írni, ugyanis nem szerettem volna utána azt olvasni, hogy: Nem leszek sohasem veled, te buzi. Szörnyen utáltam magamat, amiért beleszerettem. Őt pedig azért gyűlöltem, mert nem szeretett viszont. Talán már fél órája ülhettem a telefonommal a kezemben, amikor ismét megrezdült. Nagyon nehezen vettem rá magamat, hogy lenézzek kezeimhez, de végül mégiscsak megtettem.

Yoongi: Ha láttad, miért nem írsz vissza?

Én: Erre mégis mit írhatnék? Bökd ki mit akarsz, aztán hagyjuk egymást...

Számat beharapva próbáltam visszatartani feltörő könnyeimet, persze ez egy igencsak nehéz feladatnak bizonyult számomra. Egyáltalán nem akartam, hogy békén hagyjuk egymást, de muszáj volt ezt válaszolnom. Nem akartam, hogy ő nyerjen.

Yoongi: Mi bajod van? :/

A fájdalom hirtelen tört ki belőlem és zokogva szorítottam lezárt telefonomat mellkasomhoz. Annyira fájt ez az egész, bár nem értettem miért lett nekem ennyire fontos ez a seggfej. Nem akartam ezt. Nem akartam ezt a borzalmas fájdalmat érezni. Magamtól kicsit távolabb tartottam a készülékemet és azt vettem észre, hogy ez az idióta éppen hívásban van. Baszki! Valószínűleg véletlenül felvettem neki ezt a szart! Amilyen gyorsan csak tudtam, kinyomtam őt, majd könnyes szemekkel és hitetlen arccal bámultam az üzeneteket. Most akkor hallotta ahogyan zokogok? Ahj...Nem is tudom mit rágódok ezen, hiszen teljesen mindegy az egész. Ő úgyis leszarja, hogy mi van velem.

Másnap:

Kisírt szemekkel indultam meg iskolám felé, s közben végig abban reménykedtem, hogy eltudom kerülni a mai nap folyamán Yoongit. Ugyan tudtam, hogy ez teljesen lehetetlen, de egy részem mégis azért fohászkodtam, hogy lehetséges legyen. Persze ez a reményáradatom nem sokáig tartott, ugyanis a szekrényem előtt álldogáló személy ezt teljességgel megszakította. Pedig már elhittem, hogy egyszer nekem is lehet szerencsém. Hát nyilván nem... Egyetlen egy pillanatra rátekintettem gyönyörű arcára, majd inkább elkaptam tekintetem és elhaladtam mellette. Nem szándékoztam vele beszélni, viszont mégis úgy tűnt, hogy ő valamit nagyon szeretne elmondani, ugyanis követni kezdett. A nyomomban hallottam kimért lépteit, mire egyre gyorsabban kezdtem szedni lábaimat. Életemben először éreztem úgy, hogy leakarom rázni magamról Yoongit. Talán kicsit tartottam tőle és a beszélgetésétől. De miért is kedvezett volna nekem az élet? "Zaklatóm" egy hirtelen mozdulattal elkapta karomat, majd magához rántva vett fel karjaiba. Meglepődve figyeltem elsötétült szemeit, majd pillantásom lejjebb vándorolt egyik gyengéjére, ami nem más, mint az imádni való nyakicája.

-Meg ne próbáld!-morgott rám, valószínűleg a gondolataimban látva, mire én kissé felkaptam a vizet.

-Mit akarsz tőlem Yoongi?? Még több fájdalmat szeretnél nekem okozni? HM?-szinte már kiabáltam vele, miközben szemeimben tisztán kivehető volt idegességem. Hirtelen letett a földre, így most már újra lábaimon lehettem. Bár szívesen lettem volna Yoongi karjaiban, tudtam, hogy ezt nem igazán támogatná. Legalábbis nem egészen úgy mint én.

-Beszéljük ezt meg máshol.-mondta, de mivel igencsak ellenálló arcot vághattam ,inkább hozzátette.-Kérlek, Hoseok...-kezét gyengéden végigsimította alkaromon, majd közelebb húzott magához. Bólintottam egy halványat, aztán elindultam a takarító szertár felé. Természetesen kedves barátom jött utánam.

-Mit akarsz ezen megbeszélni?-kérdeztem, miközben lábaim egyre jobban rohantak a beszélgetésre kijelölt helyiség irányába. Szerettem volna eltűnni az emberek elől és kettesben maradni ezzel az igazi démonnal. Szörnyen akartam, hogy egyszer úgy viszonyuljon hozzám, mint például régen Jungkookhoz. Milyen jó is lenne, ha Yoongi annyira oda lenne értem... Gondolataimból kiszakított a szertár ajtaja, ugyanis hirtelen nyitódott ki, így telibe találta az arcomat. A sajgó részhez kaptam, majd egy jajgató hangot kiadva sétáltam Yoongi mellé.

-Mi a faszt csinálsz te nyomorult??-támadta le egyből barátom az idegen srácot, aki egy kissé megszeppenve kezdett hajolgatni. Persze azért nem hagyhattam, hogy ennyire szigorúan bánjon szegény fiúval, hiszen nem direkt baszta rám az ajtót.

-Hagyjad szegényt.-a hangomból ítélve az orromat érte a legnagyobb ütés, ugyanis eléggé felvettem azt a bizonyos orrhangot. De Yoongi nyilván nem az a fajta, aki ilyesfajta dolgokat csak úgy annyiban hagy.

-Vérzik a kicseszett orrod, te idióta! Rohadtul nem fogom annyiban hagyni!-gondoskodó nézését nem igazán tudtam hova tenni, de mindenesetre igazán jól esett. Ezután persze egyből átváltott arrogáns bunkóvá és visszafordult szegény szerencsétlenhez.-Na most jól figyelj rám! Kurva gyorsan térdelj le és egy olyan bocsánat kérést dalolj el itt nekünk, amilyet még soha életedben! Megértetted?!-talán kicsit hangosan beszélt, mivel körénk gyűlt a fél iskola. Viszont ő úgy csinált, mintha észre sem vette volna őket. Ez volt az egyik tulajdonsága a sok közül, amit annyira imádtam benne.

Kérlek komizzatok!💞💞

Szóljatok, ha találtok benne hibát, köszönöm!!

Ja és kövessetek be instán :P

_panda_leanbh_wattpad_ (khm link ott van a leírásomba :D )

Köszönöm, ha elolvastad és ha bekövettél, illetve ha kommenteltél és csillagoztál. Vagy legalább az egyiket csináltad :DD <3 (sorry gépről vagyok :( )