Utálatból Szerelem /Yoonseok/

❤️~*-*~11.rész~*-*~❤️

Yoongi szemszöge:

3. órámon ültem már, de még mindig arra a négyesre tudtam csak gondolni. Hogy tehetett velem ilyet Taehyung? Eddig mindenki azt hitte, mi vagyunk a legeslegjobb barátok a világon. Hát mekkorát tévedtek! Hirtelen rezgést egyet a telefonom zsebemben, mire egyből elő kaptam a készüléket.

Hoseok: Yoongi, jól vagy?

Nem tudtam, hogy őt ezt miért is érdekli, de azért valami oknál fogva válaszoltam neki.

Me: Mi közöd van neked ahhoz?

Nem akartam neki kedves üzenetet küldeni, nehogy azt higgye van esélye megtörni engem.

Hoseok: BOCSÁNAT, HOGY MEGMERTEM KÉRDEZNI!

Erre csak szemforgatva ölembe tettem telefonomat. Nem fogok elkezdeni vele beszélgetni. Dumálgasson a pasijával...
Mégis zavart pár perc elteltével, amikor nem írt semmit. Megnéztem a telefonomat-már vagy századjára-de még mindig nem érkezett értesítésem. Aztán hirtelen felvillant a képernyő és Hoseok nevét mutatta.

Hoseok: Tőlem várod az üzit?:3

Szemem elkerekedett és körbe néztem a terembe, hogy vajon ki volt az, aki beköpött neki. Pillantásom egyből megállapodott Jinen. Ő is engem nézett, majd mikor tekintetünk találkozott, rám kacsintott. Mérges voltam rá. Felakartam állni és oda menni hozzá. Aztán lefejelni. De persze ezt nem tehettem meg, hiszen éppen egy tanórán ültem! Jin lehajtotta a fejét és pötyögött valamit a telefonján.

Jin: Miért nem vallod be, hogy bejön?

Szinte már ütöttem telefonomat, ahogyan a válaszomat írtam be.

Me: Ne állíts ilyeneket! Kurvára hülyeség amit mondasz! És ezt te is nagyon jól tudod!

Jin: És akkor miért is akadtál ki ennyire?

Me:...Mert baromságokat állítasz...

Jin: Vagy mert inkább nem akarod magadnak bevallani... Na meg... Mi ez a sok pont???

Készülékemet feltettem a padra, aztán Jin felé fordultam, aki szintén engem nézett. Egy szúrós pillantás lövelltem neki, majd megpróbáltam a tananyagra koncentrálni...

|Órák után|

Ez a nap szerintem életem egyik legrosszabb napja volt. Három órán feleltem, és kettőn dogát írtam. Bizony! Ma összesen 8 órám volt. A végén már tényleg azt hittem, hogy nem élem túl... Aztán miután kijöttem a suliból, gondoltam már semmi érdekes nem történik. Hát ezt valahogy nagyon elbasztam.

-Yoongi!-ahogy megfordultam, szembe találtam magam Hoseokkal. Nem tudtam mit akart és őszintén nem is érdekelt, de mégsem tudtam csak úgy elmenni előle.

-Mi az?

-Ma megyek korrepetálni.-nyelt egy nagyot, hiszen félt reakciótól. De én csak nyugodtan elindultam hazafelé. Úgy voltam vele, hogy úgysem fogom tudni lerázni. És akkor már mi értelme lenne veszekedni? Ha minden igaz, Hoseok okosan jött utánam...

/Otthon/

-Anyud itthon van? - kérdezte "tanárom" miután beléptünk a házba. Nem válaszoltam neki, csak átsétáltam a konyhába valami finom falatért.-Most nem beszélsz velem, Yoongi? - jött utánam és karomat megfogva maga felé fordított. Nem értettem magamat. Miért nem kapom el a kezem??

-Ne nyúlj hozzám. Fogdosd a pasid kezét.-a gondolatra elment mindentől a kedvem, majd egy fintor után kirántottam szorítása közül karomat.

-Csak nem féltékeny vagy?-elvigyorodott és közeledni kezdett felém. Hirtelen gyengültem el, ezért nem tudtam semmit sem mondani. Csak hátráltam. Már ameddig tudtam... Beleütköztem a konyha pult sima fájába, majd erősen rámarkoltam az anyagra. Tartottam Hoseoktól, ugyanis fogalmam sem volt meddig bír elmenni. Két kezét kezeim mellé helyezte és igencsak közel hajolt hozzám. Elhajoltam arcától, bár nem sokra mentem vele. Követte mozdulatomat és kereste szemkontaktusomat, de én nem néztem rá. Nem bírtam gyönyörű arcára pillantani...

-Hagyd abba, Hoseok.-sóhajtottam egy nagyot, ugyanis utáltam amikor olyan érzések jöttek rám, hogy többet akarok. Persze barátom nem figyelt túlságosan kérésemre.

-Add meg magad. Látom ahogyan a levegőt veszed. Érzem azt is, hogy felizgultál.-itt ágyékát nekem dörgölte, mire nekem muszáj volt kiengednem egy enyhe nyögést ajkaim közül.-Tudom,hogy haragszol Jungkookra, de én sohasem bántanálak meg. Adj egy esélyt, Suga. Mindenki tudja, hogy meleg vagy. Valld már be magadnak!-nem értettem hirtelen felbátorodását, de nagyon is tetszett. Hiszen konkrétan közölte, hogy belém van esve. Aminek most nem kéne örülnöm, de mégis vigyorgok.

Vigyorgok, mert én is beleszerettem...

❤️Hi skacok!! Úristen ezt az utolsó mondat olyan jó volt leírni és ahhww😭😍😅
Remélem tetszett a rész!❤️
Kérlek kommenteljetek!❤️
Köszönöm szépen kaktuszbabáim! 🌵❤️