Papír fiú

3.rész

- Elutasítom uram!

- Én viszont jóváhagyom.

- Nem teheti ezt velünk! Nem ért semmihez! Csak lefogja húzni az újság sikerét!

- Nem ő a siker forrása?

A szám szélét rágcsáltam, miközben farkasszemet néztem a klubbunkat támogató (és egyben töri szakos) tanárommal. Mr.Stuart annyit értett a gyerekekhez, mint én a matematikához. Megsúgom, semennyire. Nem érti mennyire fontos ez a klubb számomra. Nem érti, hogy egy új tag mindent elrontana. Főleg ha azt Matthew Hicksnek hívják.

- Utál engem! Csak tönkre akar tenni!

Mr.Stuart legyintett egyet és összefűzte az ujjait. Rendkívül nyugodtnak tűnt, én viszont annál kevésbé. Ha Matt bekerül, senki sem fog tudni neki parancsolni. Szabadon garázdálkodhat a sorok között! Tejóég, mivan ha ír egy cikket is?! Azért jön ide nem? Revánsot venni.

- Badarság. Majd segítesz neki, hogy mit hogyan csináljon. Meglátod, jóban lesztek.

Kezdtem úgy érezni, hogy a tanárúr nincs egészen észnél. Talán megártott neki valami. Vagy csak túl sok romantikus regényt olvasott. Napszúrás? Télen? Segítenem kell neki,hogy végre tisztán lásson. Átgondoltam a lehetőségeimet, és hátradőltem a székben. Úgy döntöttem, hogy a csendes megoldás lenne a legjobb. Mindenkinek.

- Elég önző dolog lenne, ha Hickset csak a hírneve miatt vennénk fel. Akkor nyilvánvalóan dolgoznia is kell. Szóval lenne pár kikötésem.

1. Soha, semmilyen körülmények között nem hagyjuk, hogy egyedül csináljon akármit is.

2. Én mondom meg, hogy mit, mikor, és hogy.

3. Nem tehet önös dolgokat.

4. És soha nem mondhat nekem ellent.

Ha ezeket betartja, én szívesen fogadom.

Mr.Stuart feljegyezte egy papírra, majd aláírta. Egész nap olyan szélesen vigyorogtam, hogy sokan megkérdezték jól vagyok-e. Matt próbálkozása kudarcba fulladt. Én hozom a játékszabályokat. Ő pedig úgy fog ugrálni, ahogy én fütyülök. Alison-Matt, 2-0.