Papír fiú

2.rész

Kinyújtóztattam elgémberedett végtagjaimat, és rámosolyogtam mindenkire, aki elhagyta a klubbot. Daniel megállt az ajtó előtt és rám nézett. Sosem értettem, hogy miért is van a Suli újság szerkesztőségében. Magas, vékony, és bitang jól néz ki. Ha nem lenne ennyire rideg mindenkivel, ő lenne Matt 2. szőke változatban. Őszintén szólva nem lenne ellenemre. Szívesen megnézném egy szál alsóban, vagy anélkül...

Dan kérdőn megemelte a szemöldökét. Egy kicsit elkalandoztam.

- Szerinted tényleg jó így? Matthew nem veszi az ilyeneket félvállról.

- Ha nem ismernélek, azt mondanám, hogy aggódsz miattam.

- A klubb miatt aggódom.

A kezembe nyomta a kabátomat és az ajtó fele fordult. Sokkal kedvesebb volt, mint amit mutatott. Mindig úgy beszélt velem, mint egy senkivel. Kegyetlenül rámutat a hibáimra, az orrom alá dörgöli kudarcaimat, miközben rám segíti a kabátomat és haza kísér esténkét. Sokkal de sokkal jobban szerettem az esti változatát. Olyankor nem az osztály éltanulója, vagy az a srác, aki mindenkinek meg akar felelni. Dan csak Dan volt. Az én Danem.

- Köszönök mindent.

Bólintott. Semmit sem lehetett leolvasni az arcáról. Csak a szemében láttam egy apró kis szikrát. Olyan észrevehetetlenül kicsit, ami egész testemben megmozgatott. Még utoljára megforgatta a szemét, és összekócolta a hajamat. Tudta, hogy mennyire utálom. Mindent tud rólam. Ezt is utálom.