Papír fiú

6.rész

Semmit nem tudtam aludni az este. Még véletlenül sem azért, mert aggódtam és még véletlenül sem szóltam Dannek, hogy észrevétlenül ügyeljen arra az elkényeztetett kislányra. Sosem tettem volna ilyet. 

Az egész hétvégémet otthon töltöttem, az ágyamban. Egyedül, teljesen elhatárolódva a társadalomtól. Amiért elromlott a telefonom, büntetésképpen semmilyen más elektronikus eszközt  sem használhattam, így pedig senkivel sem tudtam kapcsolatba lépni. Nem tudtam, hogy mi történhetett a többiekkel. 

Hétfő reggel már feszülten álldogáltam az iskola kapujában. Nem tudom, hogy igazából kire várhattam. Talán Kate-re, Susanre, Oliviara, Danra, vagy akárkire, akiről, ha tudom, hogy jól van, megnyugodhatok. 

- Jó buli volt Hudson! Legközelebb megjelenhetnél egy dögös rövid, vörös ruhában, enyhén illuminált állapotban. Szívesen írnék rólad egy cikket.

Nem! Mattre egyáltalán nem voltam kíváncsi. Mégis kit érdekel, hogy ő jól van-e. 

Elnéztem mellette. A gondnok zöld kis terepjárójára szegeztem a tekintetem, és még azután sem vettem le róla a szemem, miután már elment. Szegény autónak nem volt meg a rendszám táblája. A tavalyi végzősök lopták el, mert a férfi beköpte őket az igazgatónak, hogy az udvaron cigiztek 8.óra helyett. Elég híres volt az a cikk.

7:57. Az ujjamat tördeltem. Aztán megláttam Susan vörös fejét. Hál' Istennek jól van. Megkönnyebbülten felsóhajtottam. Meg akartam szólítani, de mikor meglátott, sarkon fordult és elment a másik irányba. Halálra aggódtam magam miatta és ez a hála? Miért is lépett be a klubba? Próbáltam visszaemlékezni, hogy mégis hogy került be. Én nem beszéltem vele. Egyik nap csak megjelent és bumm, olyan természetesnek vettük, hogy ott van. Sosem volt valami hangos személy, csak jegyzetelt a helyiség sarkában, teljesen távol tőlünk. Kirekesztettnek érzi magát? Különcnek? Teljesen más, mint a mindig mosolygós Kate. És őt tényleg érdekli az írás. Van hozzá tehetsége is. 

Valaki meglökte a vállamat. Automatikusan odakaptam a táskámhoz és a szőke srác után néztem. Bármennyire is erőlködtem nem tudtam rájönni, hogy mégis kicsoda. Megrántottam a vállam, végülis teljesen minde... 

Hátrafordult. Persze, hogy ismertem. Hogy felejthetném el?