Papír fiú

10.rész

- Az iskola összes nő nemű egyede jelentkezett önkéntesnek, csak mert Te kérted?

Írtam egy egész sorozatot arról, hogy mégis mekkora egy szemétláda, hogy felhívjam a figyelmet, mennyire nem kifizetődő és reménytelen bármilyen komolyabb kapcsolatban reménykedni vele. És ezzel az egésszel csak még több rajongót szereztem neki? 

- Hálás lehetsz nekem - morogtam, és legaljára görgettem a listának. 

Nicole, a Gasztró klubból elég ígéretesnek tűnt, vagy Olivia az Énekkarból. 

A fiúra sandítottam, aki a laptopján pötyögött. Elég nyúzottnak tűnt. A szemei alatt hatalmas sötét karikák éktelenkedtek és mintha elég harapós kedvében lenne. 

- Alszol eleget? 

Leengedte a gépét és rám nézett. Amolyan, "Ezt most komolyan gondolod" - nézéssel. Bólintottam mire felsóhajtott.

- Megtennéd, hogy helyettem a munkádra koncentrálnál? - meglepett arcomat látva folytatta. - Igen Alison, nem szeretném végigkúrni az egész világot, bármennyire is szeretnéd azt hinni! Szóval, kérlek fogd be a pofádat és keress valakit azok közül de kurva gyorsan vagy fogd meg a csini kis hátsódat és szambázz ki, a sakkos kupákkal teli házamból!

Igen, határozottan zabos. Ahelyett, hogy visszaszóltam volna neki valamit, csak tovább néztem. Vajon miért nem alszik? Próbált már valamit rá? A neten elég sok dolog fent van, ennek a kezelésére. Néha úgy érzem, hogy nem is olyan rossz, mint amilyennek látszik. Olyan, mint egy elveszett kiscica, csak kóborol és várja, hogy valaki megsimogassa, aztán pedig egy jó nagyot harap az ember kezébe. Most Matthewt egy macskához hasonlítottam. 

- Ráérsz a hétvégén? Bemehetnénk a suliba a háremeddel, hogy előkészít...

- Dolgom van. 

- De hát az egész a te ötleted volt! Te akartad ezt a vásárt annyira akkor miért...

- Nem. Tudok. Ott. Lenni. És őszintén szólva, nem is akarok. Én vagyok az ész a csapatban. Kitalálom őket nem pedig kivitelezem. Az már túl mutat a hatáskörömön. Miért szeretnék egy csomó idióta között rohangálni, hogy minden tökéletes legyen a többi idióta fogadására? Tök jó buli kitalálni, de annyira nem érdekel, hogy tényleg meg is fog valósulni-e. 

Kinyitottam a számat, hogy mondjak valami gorombaságot, amiben valószínűleg a dolgokhoz való nemtörődöm hozzáállását vagy éppen magát a személyiségét kritizálom, de akkor kinyílt az ajtó. Egy gyönyörű hosszú, fekete hajú lány lépett be a házba. Egy kék póló és virágos, térdig érő szoknya volt rajta, ami tökéletesen kiemelte hófehér bőrét és rikító kék szemét. Ha ez a lány a barátnője, rögtön beköpöm, hogy mégis mit művel az iskolában! 

Mezítláb betipegett a házba és meglepődve vette észre, hogy én is ott vagyok.

- Vendéged van! Maria vagyok - egy puszit nyomott az arcomra. - Matti bátyjának a barátnője. 

- Matti... én és ő, mi, egy iskolába járunk és egy klubba és.. - Össze-visszadadogtam, nem tudom, hogy kéne viselkednem és basszus! Közelről még tökéletesebbnek tűnik! Íves orr, enyhén vágott szemek, telt ajkak és sehol egy pattanás! 

- Allisonnak hívják. Hogy van Alex? 

- Jól, már otthon lábadozik. Biztosan örülne, ha meglátogatnád! Talán az új barátnőddel - a szeme sarkából rám sandított. Azt hittem Matt rögtön leüti a labdát, miszerint "Soha nem lenne egy ilyen barátnője", de csak motyogott valamit. - Csak azért jöttem, hogy megkérdezzem minden rendben van-e. Nagymamád? Eszel rendesen? Ha gondolod, feljöhetsz hozzánk ebédelni, vagy csinálhatok neked is!

- Mari meg vagyok köszönöm. Nem kell semmi. És most, haza kell vinnem Allisont. Megígértem az apjának, hogy vacsorára otthon van - Felkapta a kulcsait és faképnél hagyta Mariat. Szomorúnak tűnt, én pedig nem értettem miért viselkedett a fiú úgy, ahogy. A bátyja barátnőjéről beszélünk, az embernek kedvesen kéne bánnia vele, nem? Ráadásul ez a lány olyan kedves és ahogy látom, a légynek nem tudna ártani!

Matt már a kocsiban várt. Türelmetlenül dobolt a kormányon. 

- Ha nem sietsz, itt hagylak.

- És nem viszel haza vacsorára apuhoz? 

Bólintott. Bekapcsolta a rádiót és feltekerte a hangerőt. Egy elég egyértelmű jelzés, hogy nem akar velem beszélni.

- Szóval, miért is viselkedtél az előbb úgy, mint egy világi bunkó?

- Mert egy világi bunkó vagyok Allison! Nem ezt akartad amúgy is bebizonyítani. Tessék! Megerősítést kaptál, ráadásul első kézből! Mi ez ha nem egy szenzáció?