Papír fiú

4.rész

- Hudson!

A bejárati ajtónál álldogáló Mattre pillantottam. Hátát a falnak támasztotta. Jobb kezével beletúrt a hajába, a másikkal pedig felém intett, mintha régi jó barátok lennénk. Vágtam egy grimaszt, majd elindultam a másik irányba. Nem jött utánam, nem csinált egyszerűen semmit. Engem meg nem érdekelt annyira, hogy hátra nézzek. Benyitottam a tanáriba és ledobtam egy köteg papírt Mr.Stuart asztalára. Pár tanár összehúzott szemmel méregetett, a régiek (vagy akik éppen tanítanak) fel sem néztek. Mr. Stuart mindig azt mondogatja, hogy minden diáknak van egy bizonyos aurája. Ez vagy valami pedagógiai cucc, vagy az öreg újabb hülyesége.

Mr. Stuart már az iskola alapítása óta itt van. Egy igazi ősküvölet. Beiratkozásnál ő fogadott minket. Rólam kérdezett. Érdeklődött a hobbim iránt. Elmesélte, hogy még fénykorában (ezzel nem tudok vitatkozni) ő is írt. A végén már kezdtem úgy érezni, hogy többet beszélünk róla, mint rólam. Anyám természetesen odáig volt érte, az iskoláért, az oktatásért, és az egészért amit a jövőmért tudnak nyújtani. És hogy én mit szeretnék? Nem tudom. Abban sem vagyok biztos, hogy tovább szeretnék-e tanulni.

- Alison? 

- Jó napot vénemb... Mr.Stuart!

Elmosolyodott és letelepedett az asztalához. Bepakolta a dolgozatokat és a  papírjainkat az ütött-kopott táskájába. Rákattintotta a zárat és kérdőn rám pillantott.

- Mi a helyzet Matthew-val? - Vágtam egy fintort és megvontam a vállam. Nem mondott semmi mást, csak felállt és búcsúzóul összekócolta a hajam. - Légy vele türelmes.

Kérjen kettő könnyebb dolgot. A türelmem, az időm, és a hangulatom nem összeegyeztethető Matthew Hicksel.

Én is összeszedtem magam, és még utoljára ellenőriztem a klubb termünk ajtaját. Amíg egy olyasvalaki, mint Ő, rám feni a fogát, nem lehetek elég óvatos. Kitártam az udvarra vezető ajtót, és kiléptem a kellemes melegbe. Matt ugyanott állt, mint mikor ott hagytam. Azóta eltelt vagy fél óra. Egy kicsit talán túlságosan ingerülten léptem oda hozzá. Nem tudtam tisztán gondolkodni. Az egyetlen ami a szemem előtt lebegett azok a barátaim és a közösen töltött idő volt. Minden, amit Hicks éppen elrontani készült.

- Mit akarsz tőlem? 

- Ugyanezt akartam kérdezni. Alison Hudson. Az újságíró klubb elnöke. A suli újság egyik főszerkesztője. Egy képbemászó, túl kíváncsi, idegesítő csitri, mégis mit akarhat tőlem? Mit akarsz tőlem Alison? A hírnevemet vagy a figyelmemet? Mindkettőt megkaptad. Híres vagy. Mindenki rólad beszél, te vagy Robin Hood, kislány. És abban is biztos lehetsz, hogy eléggé felkeltetted a figyelmem. 

 Belenéztem azokba a mogyoróbarna szemeibe, és nem láttam semmit. Nem volt ideges, de még csak mérges sem, ami még jobban feldühített.

- Tudod miért csináltam? Hogy legalább egy percre úgy érezd, nem minden körülötted forog. Azt akartam, hogy kicsússzon a talaj a lábad alól. 

 Matt felnevetett. A fülem mögé tűrt egy tincset. Megcsapott a kölnijének édeskés illata, amint a fülemhez hajolt. 

- Szép volt Alison. Remélem elérted a célod. Ferdén rásandítottam. Az arcáról nem tudtam semmit sem leolvasni. Mégis ki ez a srác?

- Te nem válaszoltál. 

Megpaskolta a vállamat. Undorodtam az érintésétől, amit ő is észrevett. 

- Jó hétvégét. 

Ezután a beszélgetés után már nem lesz az.