Papír fiú

Vége

Sokáig gondolkodtam azon, hogy megéri-e folytatnom ezt a történetet. Úgy kezdtem el az egészet, hogy "Írni akarok", szóval leírtam az első dolgot, ami az eszembe jutott, ez lett az 1.rész. Nem gondoltam bele a folytatásba, a történésekbe, a szereplőkbe úgy egyébként, csak írtam mert szerettem. Viszont a 10.rész után be kellett látnom - miután átpörgettem párszor a fejezeteket -, hogy nem igazán kapcsolódnak össze a dolgok, úgy ahogyan azt egyébként szeretném. A szereplőket egyszerűen nem tudtam megérteni, az pedig hogy teljesen értelmetlenül jött egyik dolog a másik után, eléggé felhúzott. Azért is próbáltam meg folytatni olyan nagy hévvel, mert úgy láttam, hogy néhány embernek tetszik az, amit eddig csináltam és ez eléggé motiváló tényező. Viszont, ha ezután is ezt tenném, mert valakiknek ez tetszik, teljesen ellentmondanék magamnak. Magamnak írok, mert szeretem, nem a "hírnévért" vagy az elismerésért (ezek persze nyilvánvalóan jól esnek). Szeretnék valami olyat csinálni, aminek a megírását élvezem, amibe teljesen belemerülhetek, amit végre szívvel-lélekkel csinálhatok.

Ezért is kezdtem el egy újabbat, sokkal komolyabban. "Keserű utóíz" címmel.

Köszönöm az összes olyan embernek, aki követte ezt a történetet, szerette, szavazott rá, vagy hozzászólt. Rendkívül nagy energiát adott és rettentő boldoggá tett. Köszönöm nektek!