ERERI LOVERS 🔰🔰🔰

🔰Hadnagyom, vígasztalj meg🔰

Megint az a nap.
Miden évben eljön.
Még ha nem is akarom.
Most is újra eljött, s bár nem soká vége.

Lassú lépteim visszhangzanak.
Üres, csendes minden.
Szabad nap, miért pont ma?
Mikor gondolni sem akarok arra.

Megálltam a nagy fa ajtóba.
Kopogtam, válaszra nem várva.
Beléptem, keresve az acél szempárt.
Az ablaknál állt, meglepetten méregetve.

-Mit akarsz kölyök?
Hisz szabad nap van.
Miért nem látogatóba vagy mint annyian?

Szalutáltam, de ajkaimból szó nem talált utat.
Tekintetét el nem szakította tőlem.

Végül lesütöttem szemeimet.
Ha továbbra is magam maradok az emlékeimmel akkor végem.
Már előttem állt, arcom kezeibe véve.

Lecsordultak a meleg, sós könnyek.
Mindent tudó tekintette rajtam pihent.
Várva hátha képes vagyok beszélni.
Szavak mégsem jöttek, átkarolva borultam hát vállára.

Zokogva, elveszetten markolva ingét.
Várva hátha mérgesen büntet talán.
E arcátlan tett véget.
Ám helyette finoman ölelését éreztem.

-Ha valamit elvesztesz többé nem kapod vissza.
Mégis lényük egy része veled marad.
Vidd magaddal azt amíg tart.
Hányszor...hányszor kell elmondjam Eren?

-Ahányszor  jónak véled.
Ahányszor készülök összetörni.
Annyiszor emlékeztess erre.
Mert csak te vagy képes rá.

-Most, hogy itt vagy mit vársz tőlem?
Mit tegyek ennek érdekében?

Gyengéd cirógatásba kezdett.
Ismerős érzés mely a múltból felsejlett.

-Bármit Hadnagy.
Csak hagyj felejtsek el mindent. Még ha röpke időre is csupán.

Mosolyát éreztem talán? Nem tudom.
Ölelése enyhült.
Kezemnél húzva a hálóba mentünk.
Óvó ölelésbe vonva tartott, míg megnyugszom.

-Eren mond biztos vagy a dologban?
Miért éppen én lennék alkalmas e feladatra?

-Biztosan, mert te vagy az egyetlen aki van nekem.
Miattad van erőm még mindig küzdeni.
Te vagy képes minden gondom eltűzni.

Abba maradt a sírásom.
Maga felé fordított.
Ajkaimra hajolva.
Megszünt a világ körülöttünk.

-Édes, tapasztalatlan kölyök vagy még.

-Levi hadnagy...

-Ne aggódj, mindent elfeledsz.
A karjaimba zárva mindent megteszek érted.

Puha csókja égeti az ajkam.
Érintése nyomán lángol a bőröm.
Halk vallomásokkal perzselte fel a tudatom vele a lelkem.
Mindent eltörölt s így csak Ö maradt nekem.

-Eren...mond. Eszedbe jutott valaha is, hogy ilyen helyzetben leszünk mi ketten?

Érzékien birtokoltva.
Vágytól remegve.
Egész kicsikét szégyenkezve.
Mégis miként válaszolhatnék Hadnagyom?

-Ha most vallanám meg.
Miként tekintek, gondolok minden percben magára.
Félek ostobaság lenne.

Egész közel hajolt.
Alig pár centi volt mi elválasztott.

-Csak súgd meg.
Vagy talán én lépjem meg?

Zavartan fordultam el.
Lágyan lökött és lökött.
Sóhajokat jutalmul zsebelve.
Bátortalan öleltem, csókért könyörögve.

-Magába szerettem Hadnagy.

Ajkain puhán becézett.
Forrón vétkezett.
Szenvedélyesen szeretett.
Mindent mi bántott elfeledtetett.

-Én is szeretlek téged édes Eren.
Most már temess el mindent!

-Rendben, egészen addig míg fel nem ébredek.

Bújtam szorosan az ölelésébe.
Hadd érezzem a hevesen zakatoló szívét.
Citrusos, bódító illatát.
Hadd lássam lopva édes mosolyát.

The End

Sziasztok Zsizsikéim! Nos az előző sztori miatt kaptam hideget, meleget. Itt tájékoztatnálak titeket, hogy igen lesz itt olyan sztori ahol Eren és Levi nem alkot egy párt vagy éppen tökök tele van a másikkal, mint az "Interjú árában". Nem azért van, hogy kitoljak veletek Ereri fanokkal hanem mert nem szeretnék külön "könyvet csinálni mert kétlem, hogy olyan sok ilyen jellegű részt írnék, de ha már elkapott az írhatnék megírtam és publikáltam. Ennyit szerettem volna tudatni veletek. Puszi!