Get Loki'd

Egy karnyújtásnyira...

Végre megtaláltam. Két év kutatás után megtaláltam a tesseractot. Ez fog megmenteni engem, ez a válasz az összes talányra.Csak egy gond van. Egy három méter magas szögesdrót kerítés, egy öt méter széles megfigyelt nyílt terep, három két méter vastag vasbeton fal és legalább százötven S.H.I.E.L.D katona és ügynök és tudós választ el tőle. Nekem pedig csak egy nyomorult tőröm van. Csak egy dolog biztos: nem megyek el a Tesseract nélkül. Ilyen közel még sosem voltam ahhoz hogy megszerezzem. Nem fogok elbukni. Ezúttal nem.

A lopakodás mellett döntök. Gyorsan, feltűnés nélkül bejutni. És kijutni. Az utóbbi már húzósabb lesz. Dehát... Yolo!

Elkúsztam a kerítésig és a tőrrel felvágtam az alját. Megvártam, míg elkúszik a pásztázófény, aztán átbújtam a kerítés alatt. Furcsa módon egy őrt se találtam. Hol vannak ezek? Társasoznak? Elszaladtam az épületig és megálltam egy vasajtó előtt. Hülyeségnek tűnt, de lenyomtam a kilincset, hátha... és nyitva volt! Vagy nagy mázlim van, vagy csapdába sétálok, vagy a S.H.I.E.L.D. ennyire balfácán. Simán besétáltam és egy folyosón találtam magam. Pontosan tudtam, hogy hol a tesseract ezért elindultam a folyosón, aztán le a lépcsőn az alsó szintre. Közben rohadt hangosan megszólalt egy női hang a falakra szerelt hangszórókból:
Figyelem! Mindenki hagyja el az épületet! Evakuálunk! Ez nem próbariasztás!
Meglepetten pillantottam az egyik hangszóróra, aztán továbbrohantam. Valami nagyon rossz érzésem támadt, mintha a Tesseract bármelyik pillanatban eltűnhetne a közelemből. Az emberek, akikkel összefutottam, nem törődtek velem. Vörös fények villogtak mindenütt. Látszólag teljes volt a pánik. Jobb nem is lehetett volna.
Amikor végre leértem, már csak egy ajtó választott el a célomtól. Lenyomtam a kilincset és... rájöttem. Minden ajtó nyitva van, hogy gyorsabban menjen a evakuálás. Belépve végre megláttam a Tesseractot. Mellette Nick Fury állt, keresztbe tett kézzel, egy professzorral. Elbújtam néhány láda árnyékában és gondolkozni kezdtem.
A Tesseracttal lehet valami gond, ha Fury itt van és evakuálnak. Már csak azt kéne kitalálni, hogyan csenjem el feltünés nélkül...
Hatalmas zajt hallottam. Kilestem a rejtekhelyemről és ámulva figyeltem a többi emberrel együtt az egyre táguló valamit, amit látszólag a Tesseract hozott létre. Hirtelen vakító fény, aztán kísérteties csend. Egy magas, vékony alak állt ott jogarral a kezében, ahol az előbb még az a fényes valami volt. A katonák fegyvert rántottak és óvatosan közelítettek az idegen felé.
-Uram, kérem tegye le a jogart!- kiáltotta Fury.
A sötéthajú fickó kiváncsian a jogarára nézett. Őrült tekintete volt. Felemelte a jogart, az villant egyet és két fegyveres holtan hátraesett. A többiek megpróbálták elfogni. A dulakodás alatt közelebb lopóztam a Tesseracthoz. Pillanatok alatt véget ért a harc. Fury közben a tesseractot egy aktatáskába tette.
-Kérem, ne.-fordult hozzán az idegen- Arra szükségem van.
Miközben beszéltek, még közelebb húzódtam a táskához. Lövés dördült, és amikor Fury a földre esett, tudtam hogy itt az idő. Előugrottam és felkaptam a táskát. Kiáltásokat hallottam, miközben kiszaladtam vele a parkolóba. És most? Legközelebb talán előbb kéne gondolkodni, és csak aztán cselekedni... A táska pántjába akasztottam a csuklómat, akkor értek oda a többiek, az idegennel. Épp csak megfordultam, egy nagy ütést éreztem a tarkómon, aztán minden elhomályosult.