Get Loki'd

A szörny az ágyad alatt

Újabb folyosó következett.
Úgy éreztem, követ minket valaki. Még épp időben hajoltam el az idegen ütése elől, Barton pedig már fordult is hátra, és elkapta az idegen karját. Egy nő volt, rövid vörös hajjal, talpig feketében. Elszánt tekintettel nézett Bartonra.
-Menjen. - mondta Barton, anélkül, hogy levette volna a szemét a nőről. Nekem úgy tűnt, azok ketten ismerték egymást.
Futásnak eredtem, miközben dulakodás hangjait hallottam magam mögül. A folyosó végén egy ajtó állt, 'TÁRGYALÓTEREM' felirattal. Mielőtt lenyomtam volna a kilincset, hátrapillantottam. A nő Bartonnal együtt eltűnt. Lassan kinyitottam az ajtót.
Loki nekem háttal állt, de az ajtó hangjára megfordult. Mögötte, egy kör alakú üvegfalú cellában egy magas, szőkehajú alak állt. Úgy nézett Lokira, mint aki bármelyik pillanatban nekiugrana és végezne vele.
-Jó újra látni magát. -mondta Loki ravaszul mosolyogva, miközben az irányítópanelhez lépett.
-Tudja, az emberek azt hiszik, mi halhatatlanok vagyunk. -itt a másik alakra nézett. -Kipróbáljuk?
-Állj! -a hang határozott volt, és túl közelről jött. A hátam mögül. Nem kellett megfordulnom ahhoz, hogy tudjam, fegyver van nála.
Ijedten néztem Lokira.
Ő pedig rám. Már nem mosolygott. Védekezően elhátrált az irányítópaneltől.
-Na, hogy tetszik? -elég messze állhatott ahhoz, hogy Loki lássa a fegyverét. - Direkt magának készítettük. Még én sem tudom, mire képes. - A hangja úgy halkult el, mintha nem kapott volna levegőt. A cellában lévő férfi hatalmasat üvöltött. Akkor mertem csak megfordulni. Egy öltönyös alaknál volt a fegyver, mellkasán az ing egyre vöröslött, majd összeesett. Mögüle Loki lépett elő, jogara vége véres volt.
Döbbenten néztem rá. Ő nem mondott semmit, csak szánakozó arccal visszament a penelhez, majd lenyomott rajta egy gombot. Levegő süvített, az üvegfalú cella tartólemezei pedig elengedtek. A cella zuhanni kezdett.
Odaléptem a földön heverő alakhoz és lehajoltam hozzá.
-Annyira sajnálom -mondtam könnyes szemmel. -...keresek orvost, vagy...
-Mit művel?  -hallottam Loki hangját.
Nem szóltam semmit.
-Úgysem fog nyerni... - mondta gyenge hangon az ügynök.
-Miért is nem? -fordult vissza Loki.
-Maga vesztes típus.
-Ne higgye, hogy ezzel... -nagy villanás látszódodtt, ahogyan az ügynök meghúzta a ravaszt, Loki pedig nekiesett a mögötte lévő falnak, ami teljesen leomlott. Odarohantam hozzá. A földön feküdt, és látszott rajta, hogy nehezen veszi a levegőt.
-Ugye jól van?- hajoltam le hozzá. Teljesen kétségbeestem. Túl sok volt ez már nekem.
Loki nem szólt, csak kinyitotta a szemeit és rámnézett. Nem tudom, meddig bámultunk egymás szemeibe, de nekem nagyon hosszú időnek tűnt.
-Mennünk kéne. -mondta. Lassan felálltam és nyújtottam neki a kezemet. Belémkapaszkodott és talpra állt.
Úgy néztünk egymásra, mintha akkor látnánk először a másikat.
-Mennünk kéne. -mondtam.
Elnevette magát. Felvette a földön heverő jogarát, aztán felém fordult.
-Hát menjünk.