Get Loki'd

A csapat összeáll

A chitauri nevezetű sereg érdekes harcosokból áll. (Bőven volt időm tanulmányozni, míg Barton és Romanoff oldalán harcoltam ellenük.) Vannak közelharcosok késekkel, dárdákkal; vannak lőfegyveresek (töltény helyett valami lézerszerű anyaggal lőnek) és vannak a szekeresek akik ketten hárman egy repülő izéből lövik a fejünket. De mindegyik harcosuk robotszerű (vagy az csak páncél lehet?), két méter körüli és ha leveszik a sisakjukat, torz arcuk mindenkit halálra rémiszt (kivétel természetesen mi hárman). Miután kifogytam lőszerből, felkaptam egy földön fekvő méretes kést, ami pár perce még az egyik chitauri kezében volt. Közelharcban jobbnak éreztem magam, de már kezdtem fáradni, amikor megjelent a Kapitány és bekapcsolódott a harcba. Pár pillanat múlva a közelben lévő néhány chitaurit villámcsapás érte és miközben füstölögve összeestek, egy piros köpenyes férfi landolt Barton mellett. Felismertem: ugyanaz a fickó volt, akit a repülőbázison bezárva láttam. Magas, izmos, szőke hajú, pöröllyel a kezében. A bázison nem igazán érdekelt hogy ki ő, de most felismertem a mesékből. Thor. Loki bátyja. Thor. A mennydörgés istene.
Thor. Aki észrevette, hogy őt bámulom.
-Ő meg ki? -kérdezte a kapitánytól.
-Velünk van. Legalább is úgy tűnik...
-Avgary. -mondtam - A nevem. Avgary. És meg akarom keresni Lokit. Megpróbálok beszélni vele.
Eszembe jutott, mi történt, mikor utoljára beszélni akartam vele. Reméljük, most több szerencsém lesz.
-Az előbb próbáltam. És kaptam egy tőrt az oldalmba. Úgyhogy jobban jár, ha...
-Nem érdekel. - vágtam a szavába. - Meg fogom őt keresni.
Csend támadt. Szinte hallottam, ahogyan forognak az apró fogaskerek mindenki fejében.
-Akkor menjen. - szólt végül a Kapitány. -Nekünk úgyis más dolgunk van.
Indultam is volna, de Thor utamat állta.
-Az egyik repülőn van. Vigyázzon vele, veszélyes.
-Na ne mondja...
-Nem tudom, maga mit forgat a fejében, de Lokit élve Asgardba fogom vinni, hogy atyánk előtt feleljen a tetteiért. Világos?
Nem szóltam semmit, csak kikerültem. Pár lépés után futásnak eredtem.
Szóval nem akarják megölni.
Néhány repülőt (vagy szekeret vagy fene tudja, mik azok) láttam közeledni, ezért mászni kezdtem a legközelebbi épületen felfelé. Szerencsére tele volt repedésekkel, így gyorsan feljutottam az első párkányig. Amikor alám értek a repülők, leugrottam és elkaptam az egyiket.
Olyan gyorsan mentünk, mint egy versenyautó, ezért nehéz volt felkapaszkodnom rá. Csak egy chitauri volt rajta, az vezette. Amikor észrevett, elhajoltam ütése elől, és teljes erőből lelöktem a szekérről.
Az irányítás számomra hatalmas kihívást jelentett. Egy kormányszerű izé, gombokkal, furcsa betűkkel (vagy számokkal?) és mindeközben legalább százzal száguldoztam, mert nem tudtam, hogyan kell a sebességet szabályozni. Hirtelen egy fénycsík száguldott el mellettem. Ijedten hátranéztem: ketten voltak a nyomomban, ugyanolyan járművekkel. Remek...
Egyre magasabbra repültem, amikor észrevettem, hogy a Stark-torony ott van, nem messze. Elindultam a teteje felé. Tudtam, hogy nincs sok esély rá, hogy Loki ott lesz, de a tetejéről legalább beláthatom a várost. Éppen csak a torony fölé értem, amikor az egyik üldözőm eltalálta a szekeret. Az eleje gyakorlatilag az arcomba robbant. Éreztem, hogy zuhanok, aztán földet értem a füstölgő, lángoló alkatrészekkel együtt.