Get Loki'd

Senki oldalán

Az üvegfalakon keresztül láttam, hogy Tony Stark beszélgetni kezd Lokival. Nem hallottam, mit mondanak. Tudtam, hogy nem jó helyen vagyok. Még csak az kéne, hogy Stark miattam hozza kellemetlen helyzetbe Lokit- már ha tudja.
Közelebb léptem a tető széléhez és lenéztem. A város máris csatatérré változott. A chitauri ellepte az utcákat. Nem emberek voltak, nem harcosok, hanem űrből érkezett gyilkológépek. Nem volt, csak egyetlen céluk: mindent lerombolni, és mindenkit megölni. Hátrébb léptem, mert megszédültem. Egy könnycsepp gördüld le az arcomon. Nem akartam elhinni, hogy ez az egész Loki műve. Még most sem.
Mögöttem üveg törését hallottam, és Tony Stark úgy repült ki a saját otthonából, mintha ágyúval lőtték volna ki. Csakhogy nem volt rajta páncél. Alig fogtam fel, hogy Loki dobta ki őt, amikor egy doboz repült utána. Először Lokira néztem, aki elégedett arcot vágott, aztán lenéztem Starkra. A doboz páncéllá alakult és rálapult. Fél pillananttal később már felénk tartott. Megállt Loki előtt a levegőben.
-És még valakit magára haragított -mondta. -Philnek hívták. - felemelte a kezét és egy lézercsíkot lőtt Loki felé, aki hátraesett.
-Loki! - kiáltottam. Rohantam volna oda hozzá, de Stark hátulról átkarolt és éreztem, hogy vele együtt felemelkedek a talajtól.
-Üdvözlet hölgyem. - hallottam a hangját. Egyre közeledtünk a földhöz.
- Tegyen le!
- Azon vagyok.
Amikor végre földet értünk, elengedett, én pedig bizonytalan lépésekkel hátráltam el tőle.
- Mi a fene volt ez? - kérdeztem.
- Megmentettem magát. Szívesen. - mondta Stark. Felnézett a dimenziókapura, aztán vissza rám.- Tud erről valamit, amit én nem? Mondjuk hogy hogyan lehet bezárni, vagy ilyesmi?
Megráztam a fejem.
-Loki azt mondta, hogy már nem tudja megállítani.
- És ezt el is hiszi?
Nem tudtam, miért, de elhittem. El akartam hinni.
- Döntse el, kinek az oldalán áll. -mondta végül és felszállt. Lézerrel elkezdte lövöldözni a levegőben az űrlényeket.
Felnéztem a Stark-torony tetejére. Loki nézett le róla, arany sisakkal a fején. Egy pillanatra összenéztünk, aztán elfordult, mert egy piros köpenyes alak landolt a tetőn.
Nagy zajra fordultam meg: néhányan a chitauriból az utcában landoltak és lövöldözni kezdtek az emberekre.
Ösztönösen a tőrömért nyúltam - de nem volt nálam. Francba.
Nem gondoltam bele, hogy mit csinálok. Nem nézhettem, ahogyan ártatlan embereket ölnek. Odarohantam a legközelebbihez, kiütöttem a kezéből a fegyvert és behúztam neki. Meglepődtem, amikor megtántorodott az ütésemtől. Ilyen nagyot tudok ütni?? Nem is rossz...
Felkaptam a földről a fegyvert és a többi chitauri felé indultam.