Get Loki'd

Loki Asgardból

Amikor magamhoz tértem, teljes volt a káosz körülöttem. Egy terepjáró platóján feküdtem, melletem egy magas, sötét alak a minket követő helikoptert figyelte. Ami biztos: éjszaka van, üldöznek minket és a férfi mellettem ugyanaz, aki a Tesseractért jött. De én mit keresek itt?
Mielőtt szólhattam volna, az idegen felemelte jogarát, becélozta a helikoptert, és egy kék fénycsíkkal lelőtte. Semmit sem értettem.
Miután a helikopter lángolva földet ért és felrobbant, csend támadt.
-Remek, magához tért. Mondja csak, mit tervezett?
A férfi fogta a csuklómat, és amikor felemelte, akkor vettem észre, hogy még mindig bele van szorulva a táska pántjába. A kezei jéghidegek voltak, a hangja pedig meglepően nyugodt.
-Miért akarja megszerezni a Tesseractot? - kérdeztem. Kifejezéstelen arccal nézett rám. Zöld szemei ijesztően csillogtak a sötétben.
- Loki vagyok, Asgardból. Azért jöttem a Földre, hogy uralhassam és ehhez szükségem van rá.
- Hogy uralhassa? Kinek képzeli magát? - felhúzott szemöldökkel néztem rá.
- Odin, Asgard királya az apám, én pedig azt fogom tenni, amit ő tett, sok sok évvel ezelőtt: eljött Midgardba, hogy uralkodjon felette.
Loki, Odin, Asgard... Olyan ismerősek voltak nekem. Lokira néztem. Várakozóan nézett engem, valószínűleg meglepte, hogy nem reagálok semmit a beszédére. Nem tudtam mit mondani. Egy emlék kezdett formálódni, egy emlék a gyerekkoromból. Esti mesék a skandináv mitológiáról, Odinról, a nagy királyról, és a fiairól...
- Na, álljunk meg egy pillanatra. Azt állítja, hogy maga Loki, a tűz és a csínytevés istene, Odin, Asgard királyának a fia, na de ha maga tényleg az, akkor hol marad a bátyja... ömm... Thor?
Őt is, engem is meglepett, hogy ennyit tudok róluk. Thor említésére ráadásul még dühös is lett.
- A nagy Thor...-kiáltotta.-  Mit számít, hol van??
Megijedtem tőle. Félelmetes volt a sötétben, a zöld szemeivel, a jogarral a kezében. Percekig nem szóltunk semmit.
- Uram, van egy kisebb Hydra őrhely nem messze, megfelelő lesz? - szólt hátra a terepjáró vezetője.
- Ahogy gondolja, Barton. Csak ne legyünk szem előtt.- mondta Loki, aztán hozzám fordult. - Amint odaértünk, levágjuk ezt a kezéről, maga pedig szépen eltűnik és elfelejti ezt az egészet.
-Az nem lesz olyan egyszerű...
-Majd én gondoskodom róla.