Get Loki'd

Az őrület határán

Döbbenten néztem rá. Ő kifejezéstelen arccal nézett vissza. Felálltam és hátrálni kezdtem a nyitott rámpa felé.
-Megőrült?- kérdeztem kétségbeesetten.
-Nagyon úgy fest. - mondta és elindult felém.
Előhúztam a tőrömet a tokjából. Mielőtt szólhattam volna, rámtámadt.
Elhajoltam kése elől, és próbáltam visszavágni. Közben elhagytuk a repülőt és az épület tetején kötöttünk ki.
-Miért csinálja ezt? -kérdeztem, miközben lefogtam a karját, amiben a kés volt.
-Maga túl sokat kérdez... - kiszabadította a kezét. Percekig harcoltunk, de egyikünk se sérült meg és a helyzet teljesen reménytelennek tűnt, mindkettőnknek.
Nem akartam megsebesíteni, megölni meg pláne nem, ezért csak védekeztem.
Végül mégis én kerültem földre. Gyorsan felálltam, de ő hátulról elkapott és a torkomhoz szorította a tőrt.
Sírni akartam, de nem mertem.
Élni akartam. De nem mertem.
Eldobtam a késemet.
-Gyerünk. -mondtam neki halkan.-Úgysem akarta nekem adni a Tesseractot, igaz? Anélkül úgyis halott vagyok.
Hallottam, hogy kapkodva veszi a levegőt.
Becsuktam a szemem.

Lassan leeresztette a kést, közben elengedett. Nem fordultam meg, de hallottam, hogy a kését eldobja. Álltunk ott, mint két idegen. Nem tudtam, mit is mondhatnék. Ez már tényleg túl sok volt. Nem tudtam, mi történik velem. Miért van az, hogy azok után, amiket Loki művelt, még mindig itt vagyok.
Az egyik énem azt kiáltotta "Fuss!"
Minél messzebbre ettől az egésztől. Minél messzebre ettől az embertől.
A másik énem nem akart mást, csak megölelni ezt az embert. Ezt az embert, aki az előbb meg akart ölni.

Nagy zajt hallottam, mintha villám csapott volna a torony tetejébe. Felnézve egy kék fénycsíkot láttam, és egy ugyanolyan kaput, mint pár napja a SHIELD kutatóbázisán. Egyre többen özönlöttek belőle.
-Mostmár nem tudom megállítani. -mondta halkan Loki.
Egy alakot láttam közeledni a torony felé. Vasember. Pont ő hiányzott innen. Néztem, ahogyan leszáll tőlünk nem messze és befelé indul. A páncélját közben levette. Amikor lekerült a fejéről a sisak, láttam hogy Lokit bámulja. Aztán rámnézett, aztán vissza Lokira.
- Ezt bízza rám. És menjen innem, amíg nem késő. - mondta Loki.
-Meg fogják ölni magát.
-Az az én bajom. - elindult az üvegajtó felé, közben elővette a zsebéből a tollat, amit visszaváltoztatott a jogarává.