Get Loki'd

Az őrült hercegnő meséje

Elindultunk ruhát venni estére.

Úgy éreztem, kicsit megőrültem.

Elindultunk Lokival, a pszichopata herceggel ruhát venni, mert este Németországba megyünk egy bálba.

Egy áltagos nap az életemből.

Ez olyan... lehetetlen. Ez rá a megfelelő szó. Lehetetlen.

Szóval elindultunk. Mire kiértünk az épületből, valami mintha megváltozott volna. Oldalra néztem, Lokira és...
-Mi a ...?!?- majdnem felkiáltottam. Loki arca eltorzult, már már felismerhetetlen lett, csak a zöld szemei csillogtak úgy mint eddig. Eddigi ruhája helyett fekete öltönyt viselt, jogar helyett esernyőt tartott a kezében.
-Nem akarom hogy idő előtt felismerjenek. -magyarázta unottan.
-De... ez nem normális. Hogyan csinálta? Ez...-böktem az esernyő felé- ...Ez elég jó trükk.
Szótlanul elindult, én meg utána. Miért is kellene megmagyarázni akármit is? Nem, titkolózzunk csak, hadd hülyüljön meg körülöttünk minden tudatlan.
-Ömm, Loki? -olyan furcsa volt kimondani a nevét -Tudja, hogy merre kell menni? -Loki megállt és szétnézett. Látszott rajta hogy elbizonytalanodott. -Csak mert olyan bátran elindult, hogy azt hittem, tudja hol vannak erre ruhaboltok.
Úgy fél percig állhattunk szótlanul és teljesen tanácstalanul.
-Jól van, nem tudom merre kell menni. -vallotta be szemet forgatva.
Szegény olyan elveszettnek tűnt hirtelen. Mosolyogva nyugtáztam, hogy még egy ilyen fickó is lehet néha elveszve.
-Ezt figyelje, zsenikém. -kihúztam magam és odamentem a legközelebb sétáló nőhöz. -Elnézést...tudna nekünk segíteni? Báli ruhát szeretnénk vásárolni, de kicsit eltévedtünk.-a szőkehajú nő itt Lokira pillantott- Meg tudná mondani, merre van a legközelebbi alkalmi ruhabolt?-Próbáltam olyan kedves lenni, mint egy normális ember. Valószínűleg sikerült.
-Menjenek végig ezen az utcán -mutatott előre.-...aztán forduljanak balra, majd menjenek át a zebrán.
Megköszöntem az útbaigazítást és elindultam a járdán. Loki pár pillanat alatt mellettem termett.
-Na? Milyen "pompás az emberi elme"?-próbáltam úgy beszélni mint ő.
-Nem győzök betelni vele. -mondta unottan.
Befordultunk a sarkon, én pedig megálltam a zebra előtt. Loki meg...
-Hé, mit művel? -elkaptam  az öltönye hátulját és rántottam volna vissza az útról, de meg se bírtam mozdítani. Értetlenül nézett rám, aztán odalállt mellém.
-Miért állunk itt? -kérdezte.
-Mert a kocsi vezetői leszarják, hogy maga kicsoda, ugyanúgy képesek elütni magát, ha átsétál a piroson. -Ha lehet, még értetlenebb fejet vágott. A jelzőlámpára mutattan a túloldalon -Látja? Ha az piros, akkor mi állunk, a kocsik mennek. Ha zöld, akkor mi megyünk, a kocsik állnak. -úgy éreztem magam, mintha egy kisgyereknek magyaráznék, aki először van a nagyvárosban.
Megakadt a szemem a mellettünk lévő két idős asszonyon, akik minket bámultak. Amikor zöldre váltott a lámpa és elindultunk, még fél füllel hallottam, hogy az egyikük azt mondja: -Túristák...
Átérve a zebrán legalább tizenöt ruhabolt sorakozott előttünk.
-Magáé a terep, én ehhez nem értek. -mondta Loki. Nem akartam neki mondani hogy én se, ezért gyorsan bementem az első boltba, aminek a kirakatában alkalmi ruhák díszelegtek.
-Jó napot.-köszönt egy fiatal, lelkes eladónő. -Segíthetek?
-Igen, báli ruhát szeretnék.
-Pompás! A-vonalút, esetleg hercegnőset? Önnek remekül állna egy türkizkék vagy egy tengerzöld ruha. Milyet szeretne?
-Feketét.
-Oh. Ez esetben erre. -A lelkesedése kissé alábbhagyott. Amikor utána indultam, akkor vettem észre, hogy Loki ott van mellettem.
Az eladónő rengeteg ruhát mutatott. Nekem pedig fogalmam se volt, melyiket válasszam. Elindultam a próbafülkébe egy halom ruhával. Fél füllel hallottam, hogy az eladónő mond valamit Lokinak. A reakcióját már nem tudtam meg.