Ritmus

Négy

A  M  O  N
_____________________

Pontosan egy hete történt, hogy elkértem egy névtelentől a pólóját, majd egy kisebb ellenszenv után összefutottunk a lemegzboltban, ahol is megtudtam a nevét, és hogy állati jól gitározik.
Sajnos utána elkellett rohannom, tudjátok a vacsi Catlynéknél.

Susan citromos kacsája isteni volt, bár a bolti süti elvette a kedvem, de azért meg is nevettetett.

Szóval Lucassal nem beszéltem azóta se. Nem keresett, én sem őt kifejezetten, de még össze se futottam vele. Egyszer láttam ebédszünezben a fűzfa alatt, de nem úgy tűnt, hogy vágyik a társaságra.
Főleg nem az enyémre...

- Föld hívja Amont, hahó! Figyelsz? - kérdezte kicsit morcosan Catlyn.

- Ne haragudj Catie, elgondolkodtam csak.

- Igen, úgy ahogy az előző egy hét folyamán körülbelül mindig. Mi van veled? - fúrta tekintetét az enyémbe, arca kicsit borúsra és komolyra váltott.

- Semmi babám, minden oké. Kicsit hátrahagytam magam, hidd el behozam - nyugtattam.

- Remélem is, mert az én legjobb barátom összeszedettebb - mosolygott rám - Figyelj, suli után lenne kedved velem jönni a lemezboltba? Te úgy is otthonosabban mozogsz ott, gondoltam ajánlhatnál valamit, ami érdekel téged. Régóta ismerjük egymást, de úgy igazán még nem vetettem bele magam a zenei világodba - arca elvörösödött, kicsit zavarban volt. Sokszor hívott már el, valahogy most ez mégis más, nem szokott zavarba jönni.

- Persze, szivesen! Olyan albumokat és együtteseket ajánlok majd neked, azt de tudod majd melyikkel kezd - nevettem fel.
És talán találkozok Lucassal... - Ez az én specialitásom, mint apudnak a bolti sütemény - kacsintottam rá, majd a zavarát immár feloldva röhögésbe kezdtünk.

- Nézd Lucy, ott van Amon! - kiabált a hátam mögül egy izgatott hang, mire egy másikkal egyszerre sikítozni kezdtek. - Amon, tényleg a versenycsapatba leszel? - olvadozott egy barna hajú lány, majd hírtelen előttem teremtek egy kócos vörössel.

- Igen, Mr.Presston kiadta a parancsot - kacsintottam feléjük, mire ők egymásra néztek, majd vissza rám és elvörösödtek. - Bár nem ígérek semmit, minden tőlem telhetőt megteszek majd!

- És-és, Amon! Ti, izé. Szóval jártok? - kérdezte a kócos vörös Catlyn felé, aki ha jól gondolom Lucy lehet. Arca rákvörös lett neki és Catienek is.

- Nem. Pelenkáskorunk óta legjobb barátok vagyunk - mosolyogtam kedvesen.

- De amúgy is, ha járnánk, akkor sem lenne semmi közöd hozzá! - csattant föl Catlyn. - Lehet most nem járunk, de még járhatunk, HA - szünetet tartva fektette két ujját az égbe - Mi úgy akarjuk, de akkor sem lenne semmi - szünet - ismétlem SEMMI közötök hozzá ! - Soha nem láttam még Catiet ilyen dühösnek, feje még mindig rákvörös volt, de immár a dühtől. A két lány rémülten nézett hol rám, hol a dühös lányra. Én is megrémültem. A vöröske arca borúsra váltott, majd elrohant.

- Gratulálok - fordult Catie felé a barna hajú, majd felém - Miért barátkozol vele? - hitetlenkedve elrohant barátnője után.

- Catie - kezdtem kissé bűntudatos, bátortalan hangon.

- Hagyd már abba! Olyan gyerekesen hangzik! Catlynnek hívnak Amon! Emlékszel még? - vágta a fejemhez.