Ritmus

Tíz

A M O N
_______________________

Egészen a mai napig nem tudatosult bennem, hogy mire is vállalkoztam mikor igent mondtam Catienek, így majdnem egy héttel a bál előtt bepánikoltam.
Főleg a Lucassal történt dolog után...
Próbáltam nyugtatni magam, hisz régóta barátok vagyunk és miért ne mehetnénk úgy a bálra, mint két barát? Miért baj az?
De nem, hisz randiparnerként leszek ott vele..
Valahogy mégsem volt reális. Catlyn furcsa viselkedése elégge megzavarta a józan gondolkodásom, bár az elmúlt napokban az valahogy mindig megzavarodott. Ha együtt megyünk, akkor fixen mindenki azt hiszi, hogy járunk. Bár eddig se volt másként, valahogy mégis zavart mit fognak gondolni mások, de leginkább, hogy mit fog gondolni Lucas.

Nem voltam már biztos semmiben. A gondolataim egymással harcot vívva száguldoztak át viharként, a jelenleg zavaros agyamban. Rengetem kérdés kerülgette minden percem, a szívem egyszerre hevesen vert, fájt és olyan volt mintha egy ici-pici darabka letört volna belőle, aztán ahogy egyre jobban ástam bele magam a negatív gondolataimban, annál sűrűbben kezdett omlani a szívem.
Nem volt ínyjemre se a páros jelmez, se a randipartneri szerep.
A FRANCBA A PÁROS JELMEZ! A SZAVAZÁS! TELJESEN ELFELEJTETTEM!
Talán visszakéne mondani, de túl fontos számomra ahhoz, hogy megbántsam. Mit kéne tennem?
Nem, nem mondhatom le! Amon szedd össze magad!

Így hétvégén biztos voltam, hogy otthon van, talán át kéne hozzá ugranom. Hátha megnyugodok és tudunk beszélni. Talán meg fogja érteni.
Kézhez kaptam a telefonom, kikerestem Catie számát, de előszőr hezitáltam, aztán csak-csak felhívtam.
Csak csörög....és csörög. Talán dolga van.

-Ha-halló? - hallatszott vegül egy rekedtes hang.

- Felkeltettelek?

- Ugyan... mond - ásított egy nagyot - Rád mindig van időm.

- Átmehetek? - kérdeztem félve, a visszautasítást remélve.

- Persze, majd csöngess be... - megint ásított - Ha ide értél - lerakta a telefont.
Miért vetted fel, Catie?

Felkaptam hát az első kézreeső farmert, meg a tegnapi szürke pólóm, aminek elől egy kis zsebe van, gondoltam jó az, még nem volt büdös és átizzadt.

Catie-ék háza elé érve hezitálni kezdtem. Az eszem azt hajtogatta, beszélnem kell vele, a szívem mégis az ellenkezőjét.
Végül csak becsöngettem.

- Szia te nagyfiú! - nyitott ajtót mosolyogva Susan. Kiszűrődött az isteni sülthús illata. Máris megkordult a gyomrom.
Belépve az ajtón a szokásos, otthoni érzést keltő felfordulás és finom illatok megcsaptak. Imádtam. Ahogy Susan tipikus anyuka módon sürögni-forogni kezdett. Szerettem itt lenni mindig is.

- Amon! - hallatszott egy ismerős hang a nappali felől - Szevasz pajtás!

- Szia Daren - indultam meg a hang irányába, mire ő felállt és megölelt. Olyan nekem, mintha az apám lenne.

- Hogy vagy mindig? Suli?

- Minden okés, az edzőbá szeretné ha csatlakoznék a kosárcsapathoz.

- Ez remek hír! Büszke vagyok rád! - megveregette a vállam. A másik pillanatban kicsit meglepődtem, mert hirtelen arra lettem figyelmes, hogy valaki hátulról ölel.

- Jó reggelt Catie - szakadt meg a szívem.

- Jó reggelt - arcon puszilt - Mi a terv mára.

- Beszéljük meg a...- itt kattogni kezdett az agyam, de nem lehetek vele őszinte, most nem. Túl sok múlik rajta - A párosjelmezt a bálra.

- Juhu! - éjjenzett - Irány a szobám, munkára fel! - megfogta a kezem és húzni kezdett át az előszobán, fel a lépcsőn, be azon a megszokott második ajtón a jobb oldalon. Az ágy szélére ültünk.

- Na gondolkozzunk. Mit szólnál Bonnie és Clyde-hoz?

- Ugyan már, túl sablonos. Szerintem legyünk tükörtojás és bacon.. Hmm. Bacon - megint megkordult a gyomrom és a nyál összefolyt a számban - Vagy nem kell pont tükörtojás, a bacon rántottával is nagyon finom.

- Bolond vagy! - ingatta a fejét - Mit szólsz ha a Grease finaléjából alkotnánk újra John Travoltát és Oliviát?

- Hát, nem is tudom - ráztam a fejem - És ha Jekyll és Hyde lennénk? Az mért nem jó?

- Mert, ők nem párok - vágta rá elhivatottan - Ennyi erővel lehetnénk dupla vagy semmi. Te leszel a semmi én meg duplázódok.

- Nem is rossz ötlet - nevettem fel kínomban - Miért annyira fontos, hogy párt alkossanak? Lehetünk Bozont és Scooby-Doo is. Na?

- Mert fontos! - pirult el, majd lehajtotta a fejét - Nem kérek sokat tőled, ha haverkodóst akarsz, akkor közösködj a jelmezeden Lucassal! - emelte fel a hangját. Megszeppentem. Őt miért kell belekeverni? Mit tett?

- Catie, ne haragudj. Ne legyél ennyire ingerült - csúsztam közelebb - Ha már halloween buli, mit szólsz, ha az Adams Family-t személyesítenénk meg. Morticia és Gomez tökéletesen megfelelne és párok - emeltem magam felé a fejét és biztatóan rámosolyogtam.

- Rendben - enyhült meg - Lássunk neki!
Ezzel elővette a varró készletét és a felhasználható anyagokat.
Talán van olyan szerencsém, hogy egy hét alatt nem leszünk kész a varrással...

L U C A S
_______________________

Ez a bálidőszak elég húzos lesz, felesleges körítésekkel.Az egész hét a bálról fog szólni, arról hogy ki legyen a királya és királynője, ráadásul mindenki be lesz zsongva és ámuldozni fog. Minden egyes diák a jelmezötleteit és sminktippeit fogja osztogatni. Nem értem én ezt, sőt azt se mi a jó ebbe. Van egy olyan érzésem, el se fogok menni.
Az egyetlen dolog, ami érdekelt ebben az egész kavarkádban, az Amon volt. Gondolom ő is a bál miatt sürög-forog, szóval passzolom a sűrű "összefutás" reményét, de talán jobb is. A múltkori idilli helyzet kínossága azóta is kísért, mégsem bántam meg azt, ami történt. Ha a bátyám megtudná, valószinűleg egy az egyben elküldene a közeléből, sőt ha ehhez az kell, hogy a havi fizuját erre költse, akkor sem habozna. Tudtam, hogy ne. tudhatja meg senki, tudtam, titokban kell tartani.
Biztos, hogy Amon is ezt teszi.

Vágytam arra, hogy beszélhessek vele, láthassam, tudni szerettem volna mit gondol, s az álmait, a terveit. Annyi kérdés bújkált bennem, amit feltettem volna neki szívesen, mégse mertem, még csak az ötlet kivesézését is elvetettem, mert tisztában voltam vele, hogy csak találgatok, s nem jutok egyről a kettőre, akármennyire is próbálom meggyőzni magam az ellenkezőjéről.
Ha mégis elmennék a bálba, milyen jelmezt tudnék magamra aggatni, vagy pontosan mit keresnék ott egyátalán? A lúzer srác a béna barátjával, akit mindenki csak Magányként emleget, s a srácot, akit megcsókolt, nézi, ahogy egy másik, számára fontosabb személlyel a kis jelmezkéikben társalognak és tömik magukba a puncsot, amit úgyis felöntenek alkohollal... ha iszok, akkor már egy ázott nulla leszek, olyat teszek, amit később megbánok és örökké ostorozom majd nagam.
Talán kicsit túlgondoltam és agyonkomplikáltam a dolgokat, de a csupasz lényeg az, hogy effektíve nem lenne miért a bálba menni, valami mégis arra kéztetett, hogy igen is menjek és dobjak össze egy jelmezt, keltsem fel Amon figyelmét és tudja, hogy én még igen is itt vagyok!

Kutatni kezdtem a net mélységeibe, egyre több és több jelmezötletet szedtem össze magamba, de valahogy így sem találtam meg a legmegfelelőbbet, legtesthezállóbbat.
Végül arra jutottam, mára nem szórakozok ezzel, túl fáradt vagyok. Összeszedem holnapra magam és kiötlök valami frappáns ötletet
Ne aggódj Lucas, sikerülni fog. Felfogod kelteni Amon figyelmét, csak szedd össze magad. Tegyél az ellen, hogy lúzernek hívjanak! Többé nem fognak !