Ritmus

Tízenhárom

L U C A S
____________________

A lány kíváncsian fürkészte az arcom, hisz csak magam elé bámultam, egy szót se szólva, meg csak egy aprócska sóhajt se hallattam.

- Úgy érzem nem a megfelelő partnerrel táncoltál odabent, jól sejtem? - felnéztem rá, Maggie megértően mosolygott - Nem ismerjük egymást, sőt szerintem addig a pillanatig, amíg fel nem kértelek táncolni, te azt se tudtad, hogy létezem. Viszont azt még én is észre veszem ha valami nem oké.

- Ne haragudj rám - mosolyodtam el halványan - Az ami bent történt, az leginkább féltékenységből és dühből született dolog volt - bólogattam hevesen. A partnerem kicsit elszomorodott - Persze ez nem miattad van, gyönyörű lány vagy és elég megbízhatónak és aranyosnak is tűnsz - fogtam meg az egyik kezét - Épp ezért elmondom neked, mi is volt ez az egész pontosan, bár bennem is még érlelődik.

- Megbízhatsz bennem ígérem - nézett mélyen a szemembe.

- Nos, hol is kezdjem... - gondolkodtam el - Gondolom ismered Amont, hisz ki ne ismerné a nevét ebben az aprócska iskolában - Maggie bólintott - Azt hiszem, szerelmes vagyok belé - zártam le a lehető legrövidebb módon, hisz mit fejtegessem a részleteket. Azonban most először mondtam ki ezt hangosan, ami kicsit egyszerűbb volt, mint hittem.

Maggie elmosolyodott újra, amitől valami megnyugtató érzés fogott el, és a düh elillant.

- Nem is mondasz semmit? - kérdeztem várva arra, hogy most ki nevet és megvető pillantást vetve rám otthagy, azonban továbbra is csak mosolygott, majd szorosan megölelt.

- Én melletted vagyok, és segíteni fogok - engedett el.

- Akkor barátok leszünk? - lepődtem meg, és Maggie olyan volt nekem, mint a cukor a kisgyereknek.

- Pontosan - bólogatott - És most nyomás vissza, próbáljuk még féltékemyebbé tenné a kis formás, népszerű fenekét! - bokszolt a magasba a hozzamképest aprócska lány, majd leengedve jobb kezét, ráfogott az én jobb kezemre és húzni kezdett az ajtó felé, át a folyosón, be a tornaterembe, ahol újra pörgős számra ugrált a tömeg. Maggie a fenforgás közepéig meg sem állt, majd táncolni kezdett és én is, miután kapcsoltam.

- Mesélj kicsit magadról - vetette fel Maggie tánc közben.

- Nem tudom, mit mesélhetnék - raztam a fejem - Van egy bátyám, Eric, akivel viszonylag jól kijövünk, imádom a rock zenét, gitározok régóta és a késés a védjegyem. Azt hiszem röviden ennyi.

- Érdekes egyéniség vagy, Lucas Mathews - nézett rám elismerően - Az én zenei ízlésem is hasonló, bár nem játszok semmilyen hangszeren, de mindig is meg akartam tanulni gitározni. Én inkább a grafika es festészet terén jeleskedek, imádok olvasni és verseket is írok. Nekem is van egy batyám, Sterling, akivél én is jól kijövök. Imádom a filmeket és a medvecukrot.

- Medvecukor? - furcsáltam.

- Igen.

- Végre nem én vagyok az egyetlen aki szereti. Már azt hittem, ha egyszer veszek egy karton medvecukrot, egyedül kell felfalnom - nevettem fel - Eric mindig azzal piszkált, mikor pici voltam, hogy... ha túl sok medvecukrot eszek, szőrös grízli leszek - nevettem tovább - és én persze el is hittem.

- Akkor hogy-hogy szereted még mindig? - kuncogott.

- Mert akárhányszor megkérdezték, hogy "Mi leszel ha nagy leszel", én arról fantáziáltam, hogy grízli leszek.

- Miért? - nevetett Maggie.

- Mert gondoltam, úgy meg tudnám védeni magam azoktól, akik bántanak - modolyodtam el szerényen.

Ekkora a reflektor ránkvetült, és mindenki minket nézett és szinkronban tapsoltak, de nem a váltott párbeszéd, vagy a hangos nevetés, hanem a mozgásunk miatt.
Maggievel meglepetten néztünk körbe, majd az éppen távozó Morticia és Gomez párost meglátva meghajoltunk és lassan utánuk eredtünk.
A gyomrom liftezett, csak a mellettem bújkáló táncpartnerem tartotta bennem a maradék bátorságot és lelket.

A M O N
__________________

Az ajtóban legyökerezve álltam, még Lucas és a kis partnerecskéje távozása után, csak bámultam a becsukódott ajtót, és talán azt vártam, hogy Lucas visszatér hozzám és...
Megcsókol.

Azonban hamar észhez tértem, és tudatosult bennem az elkapott, előbbi pillanat, majd az ajtót becsapva magam után visszamentem Caitlynhez, aki értetlenül méregetett.

- Ne haragudj Catie, én csak azt hittem láttam valakit, aki eddig fontos volt - ráztam a fejem dühösen.

- Amon én sajnálom, az előbbit - sütötte le szemeit - A csókot.

- Mennyit láttál? - tettrm fel ingerültrn a kérdést.

- Ugyan miről beszélsz? - nézett rám zavarodottan.

- Ó, csók - ráztam a fejem - A mi csókunk, tényleg.

- Igen.

- Ugyan semmi gond - legyintettem - végülis ez egy randi. Persze - mosolyogtam rá erőltetetten - Hát persze, hogy randi és persze, hogy csókolóztunk, végül te lány vagy, én fiú, régóta barátok vagyunk - hadonásztam a kezemmel összefüggéstelenül.

- Amon - rémült meg - Minden rendben?

- Hát persze - bólintottam - Hisz Lucas is jár valakivel, akkor én miért ne járhatnék - emeltem fel a hangom ingerülten.

- Lucas? - értetlenkedett, látszott, teljesen fonalvesztett volt szegény lány - Ő hogy jön ide?

- Sehogy, sehogy - ráztam a fejem - Járnál velem? - kérdeztem hangsúlytalanul, érdektelenül.

- Amon... - sóhajtott - Szívem szerint igent mondanék, de látom, hogy ezt te nem akarod, én meg nem erőltetem, ahhoz túl fontos vagy nekem - egy könnycsepp csordult végig az arcán.

- Caitlyn - sóhajtottam fel, majd megfogtam a kezét - Én annyira sajnálom, egy marha vagyok és nem akartalak megbántani, te is fontos vagy nekem, de olyan vagy mintha a testvérem lennél. Mindig itt leszek neked és számíthatsz rám, ha esik, ha fúj. Szeretlek nagyon, de nem úgy, ahogy te szeretnéd.

- Megértem, Amon - törölgette az ömlő könnyeit - Mindig te leszel a legjobb barátom - a nyakamba borult, és én szorosan magamhoz húztam.

- Kimenjünk egy kicsit a levegőre? - Catie bólintott, majd elindultunk a kijárat felé.

Az udvar üres volt és sötét borult a tájra, az iskola kültéri színpadának szélén foglaltunk helyet és néztük a csillagokat.
A tücskök ciripeltek, a tornateremből kiszűrődő zene csak tovább fokozta az este zűrös hangulatát.