Wish you something special

hatodik

A  F I Ú  S Z E M S Z Ö G E

A lány éppen az ablakon hajol ki.

- Tudom, hogy megígértem, hogy nem foglak téged olyankor piszkálni, amikor már felidegesítettelek, de nem bírom ki. — mondom, azonnal hátra kapja a fejét. Megfordul, és egy nagyot sóhajt.

- Oké, Avan. — összefonja a mellkasa előtt a kezeit. - Mondjad.

- Tegnap találtam rád és még mindig nem tudok rólad semmi konkrétat ahogyan te sem rólam. Ez egy kicsikét sem zavar téged?

- Nem.

Oké, ezt gyorsan elintézte, de nem fogom ennyibe hagyni.

- Engem viszont igen. — a szemei villámokat szórnak rám. Most lett számomra teljesen nyilvánvaló, hogy az a téma ami érzékenyen érinti az az ismerkedés.

- Nem nagyon érdekel, hogy őszinte legyek. Zavarjon téged nyugodtan, én kedves leszek veled, de nem leszek a barátod vagy akármi másod.

Bólintok egyet.

- Ezzel kapcsolatban nem fogod meggondolni magadat?

- Nem. Nem hinném. — hátra tűri az egyik hajtincsét.

- Hajlandó vagy a barátaimmal találkozni holnap este?

- Hogyne. — forgatja a szemeit. - De csak akkor amikor már sötétebb lesz.

- Miért? — nem válaszol és öt perc néma csend után nyílvánvalóvá válik számomra, hogy nem is fog válaszolni. De legalább az már fél siker, hogy bele ment a találkozóba nemde?

Sóhajtok egyet. Az arcát fürkészem. Egyáltalán nem enged be a fejébe, a gondolataiba. El kell fogadnom, hogy valószínűleg soha sem fog és soha sem fogom megtudni, hogy mi az oka annak, hogy még csak esélyt sem ad nekem. Soha nem fogom megtudni, hogy miért nem hajlandó megbízni bennem, igazam van?

_______________

Egész nap nagyon gyorsan eltelt. A tegnap éjszakai kérdésem még mindig a nappaliban lebeg. Miután nem válaszolt újra elővette a Hamletet, úgyhogy én elmentem aludni. Az egyetem is gyorsan eltelt és nagy nehezen sikerült meggyőznöm a barátaimat, hogy ez alkalommal nem a semmiért rángatom el őket találkozni. A tengerpart felé tartok éppen, egy hátizsák van a vállamon amiben két darab sör van magamnak és a lámpás.

Befordulok a napfény utcába, igen, tudom, nagyon eredeti egy déli várostól ez az utca név. Végig haladok a színes házak mellett miközben a nap már majdnem teljesen lement. Meglátom a tengerpartot és gyorsítok a lépteimen. Elkezd csörögni a telefonom, előveszem a zsebemből, Rami hív. Már majdnem felvenném amikor hirtelen neki megyek valakinek. Azonnal felnézek, pontosabban le, mivel akinek neki mentem el is esett. Egy lány az, napbarnított bőre van és éj fekete haja. Szitkozódik egyet, ahogyan én is. Elteszem a telefonomat és felsegíteném, de nem fogadja el a kezemet.

- Ne haragudj, nem láttalak. — mondom.

Éppen a nadrágját porolja le, rám néz. Szinte elakad a lélegzetem. Gyönyörű ez a lány és nagyon mérges is.

- Gondoltam, hogy nem azért löktél fel mert láttál engem. — erre felnevetek kínomban.

- Sajnálom. Tényleg nagyon sajnálom. — hosszasan nézi az arcomat majd egy nagyot sóhajt.