Wish you something special

tizedik

A V A N S Z E M S Z Ö G E

Este tíz van. Tanulnom kellene, de egyszerűen képtelen vagyok rá. Amikor szakítottunk Daiseyvel majdnem kibuktam az egyetemről. Borzalmas időszak volt, nagyon keveset beszélgettem másokkal, lefogytam, nehezemre esett enni és inni, de még nehezebben ment az, hogy ne a volt barátnőmön járjon az eszem. Mindenki aggódott értem, de igazán senki sem tudott mit tenni. Ezen az időszakomon végül a barátaimnak hála tudtam igazán kijönni, a vizsgáimon pedig áttudtam menni. Vagyis minden megoldódott. Utána kezdtem el nagyon sok sitcomot nézni.

Nagyot sóhajtok. Annyira motivált voltam, tényleg kiakartam találni, hogy mit kérjek dzsinitől első kívánságként, de egyszerűen nem megy. Nem tudom mi lenne számomra igazán jó és hasznos.

A tv-t bámulom, a dohányzóasztalon 1 kinyitott tankönyv van mellette pedig az egyik füzetem amiben majdnem minden mondat ki van húzva kiemelő filccel.

Hátra pillantok a lámpásra. Kicsit magányosnak érzem hirtelen magamat. Nem vagyok az, tudom, hogy nem vagyok az, csak az az ócska tárgy és a benne rejtőző lány a magányt árasztják magukból. Az ürességet.

Kicsit aggódom, mivel tegnap este nem jött elő a lány. Félek, hogy valamit elrontottam és teljesen elüldöztem magam mellől.

Felállok és oda sétálok. Óvatosan a kezeim közé veszem és alaposabban megvizsgálom. Megtörlöm a pólóm ujjával, hogy kevésbé legyen poros vagyis talán inkább homokszemcsés, mire azonnal elkezd remegni és izzani. Azonnal kiejtem a kezeim közül. Elkezd füstölögni és újra kirajzolódik a női alak. Megkönnyebbülök. Jó, hogy újra látom.

Elmosolyodom és kitárom a karjaimat egy ölelésre, de Dzsini csak áll velem szemben, teljesen mozdulatlanul, egyenes szájjal.

- Látom, én is hiányoztam neked. — mondom. Elkezdi a szemeit forgatni.

- Mit szeretnél?

- Nem úgy volt, hogy megpróbálsz velem kedvesebb lenni?

- Avan, nem vagyok most abban a hangulatban, hogy húzd az agyamat.

Nem mondok erre semmit se, ő is csak némán áll velem szemben. Újra eszembe jut az a hajnal, a tekintete, az ahogyan magába szippantotta a lámpa, ahogyan a kezéért nyúltam volna, de már túl késő volt.

Vissza megyek a kanapéhoz majd lehuppanok rá. Kicsit meglepődöm, de Dzsini is követ engem, de ő az ablakhoz sétál. Kinyitja majd neki támaszkodik a derekával az ablak párkánynak. Lehunyja a szemeit. Látszódik rajta, hogy nem ehhez a világhoz tartozik. Túlságosan...túlságosan sugárzik, túlságosan ragyog. Túlságosan elérhetetlen. Túlságosan gyönyörű és távoli. És túlságosan fájdalommal teli.

Megköszörülöm a torkomat. Jobbá akarom tenni a mostani kint létét. Tényleg segíteni akarok.

- Képzeld, ma egész jó napom volt. — nem reagál semmit sem. Rezzenéstelen az arca. - Voltam egy randin. Nagyon jó volt. Hatkor találkoztunk és egészen fél tízig együtt voltunk. Elvitt egy helyre ahol az ő állítása szerint a világ legjobb humuszát készítik. Én utáltam eddig a humuszt, de ez tényleg finom volt. Aztán beszélgettünk és sétáltunk. Az este végére megcsókoltam. Nem szeretnék semmit sem elkiabálni, de szerintem én is tetszek neki. Tudod, még nem ismertem ilyen lányt, csak Nailah hasonlít rá egy kicsit. Tudod, szeretném, hogy ez sokáig tartson és, hogy ez jól sikerüljön.