Wish you something special

első

D Z S I N N   S Z E M S Z Ö G E

- Mi a franc? — kiállt fel a srác, ahogyan felfelé néz rám. Le merem fogadni, hogy azt gondolja, hogy túl sok alkoholt fogyasztott, és én pedig valami féle idióta hallucinációja vagyok.

Hiányzott a levegő, a szellő, hogy érzek valamit újra a bőrömön. Jól esik újra a homokon taposni, hallani az élet zajait, a tenger zúgását, és az éjszakával járó különös és megnyugtató érzelmeket. Körbe pillantok és kicsit ledöbbenek a változásoktól amik keresztül mentek a parton amióta utoljára itt voltam. A fiú meg se mozdult azóta, hogy elő hívott. Felé sétálok lassan, miközben már lejátszom a fejemben, hogy mi mindent fog mondani. Ő is olyan mint az összes többi. Mindig olyan emberek közé kerülök akik teljesen kiszámíthatóak.

- Szia. — mondom ahogyan megállok előtte. Egy neon lámpa csöve kicsit megvilágítja az arcomat, ahogyan az övét is. Aranybarna íriszei végig mérnek lassan, majd újra a szemeimbe néz.

- Mi a franc?! — suttogja, és erőtlenül leül a homokba. - Mi a franc?

Legugolok elé, így az arcunk egy vonalban van. Ezúttal nem fog fájni. Eldöntöttem, hogy nem fog.

- Gratulálok, te vagy a hatvanegyedik szerencsés megtalálom. A helyzet az, hogy sikerült előhívnod a csoda lámpából, és így teljesíthetem három kívánságodat.

- Mi a franc? — értetlenül néz rám.

- Oké, tudsz valami mást is mondani a mi a francon kívül? — kérdezem kicsit idegesen.

- Igen. Mi a fasz ez?

Felnevetek és megrázom a fejemet.

- Előhívtál a csoda lámpából. — a mellette fekvő tárgyra bökök a fejemmel, követi a tekintetemet, majd újra rám néz. - Ami azt jelenti, hogy most te leszel a gazdám. Három kívánságodat teljesítem, de vannak bizonyos feltételek.

- Ez valami vicc ugye? — egész kellemesen mély a hangja, viszont az ostoba fejétől a falra mászok.

- Sajnos nem az, pedig nagyon örülnék annak, ha csak az lenne.

- De ez nem lehet a valóság. — motyogja. - Nem jöhetsz elő csak úgy egy "csoda lámpából".

- Pedig de. Elő jöhetek csak úgy egy csoda lámpából. — a végét megnyomom a mondatnak.

- De te.. te.. egyáltalán hogy tudnál elférni benne?

- Ez most komoly?! — kérdezem. - Figyelj, hajlandó vagy elhinni ezt az egészet, kinyitni a kicseszett füleidet és felfogni az agyaddal, hogy igen bele fértem egy olyan kicsi lámpába, és igen, neked most tényleg hatalmad van felettem, és igen, három kívánságodat tudom teljesíteni? Ha ez sikerül akkor ugorhatnánk is arra a részre, hogy elmagyarázom neked a szabályokat, te pedig magad mögött hagyod ezt az értetlen arckifejezést.

Ezúttal nem fog fájni.

A fiú nem szólal meg, csak hol a tárgyra, hol pedig rám néz. Hátra nézek, a tengerre, majd fel, az égre. Hiányoztak a csillagok, és a Hold. Hiányzott, hogy érzékeljek mindent amit csak tudok.

- Szóval. — mondja lassan a fiú, elgondolkozva. - Ha jól értem, én vagyok neked a hatvanegyedik? — elvigyorodik. Ki gondolta volna.

- Igen, pontosan, a hatvanegyedik megtalálom.

- Nem vagy vevő a viccekre.

- Általában az vagyok, de nem vagyok abban a hangulatba. — erre csak bólint egyet. - Most már elfogadtad, hogy létezem?